Rudolf Péter (1945)
A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész nyolc év kihagyás után (utolsó mozifilmje az Üvegtigris 3. volt), Rákosit idéző kopasz fejjel, hetyke bajusszal és plusz 15 kilóval tért vissza idén a moziba, Török Ferenc 1945 című drámájában. A második világháború végét és a haláltáborok felszabadítását követő időszakban, a kis falu jegyzőjeként hatalmat gyakorló férfi tökéletes ellentéte korábbi, komikus szerepeinek: a hirtelen összelopkodott vagyontól megrészegült férfi kapzsi Döbrögiként irányítgatja a kis birodalmát, miközben a falu közössége mellett a családja is darabokra hullik körülötte. A megállás nélkül izzadó és a hataloméhségtől átszellemülő Rudolf Péter filmes karrierje, és az év egyik legjobb alakítását nyújtja.
Terhes Sándor (1945, Jupiter holdja, OUT)
A Krétakör egykori tagja idén három filmben is bizonyította, hogy milyen sokszínű és méltatlanul hanyagolt a nagyvásznon. Az évet ő is Török Ferenc 1945-jében indította, melyben a kiskirály legfőbb bizalmasát, a rendőrfőnököt alakítja. Kicsi, de emlékezetes szerepében a rend őrzőjeként lesi a falut uraló férfi minden panaszát, miközben ő is retteg a visszatérő zsidóktól, mert neki sem tiszta a lelkiismerete. Hasonlóan kis szerepben tűnt fel Mundruczó Kornél, Cannest megjáró Jupiter holdjában is, amolyan hagyományos Mundruczó-cameo szerepben, a kis epizódok után azonban egy valódi főszerep is kijutott neki idén: a szintén Cannes-ban versenyző OUT főhőseként egy munkahelyi leépítés után, a családját hátrahagyva, a Balti-tenger partján próbál újból munkát találni. A túlontúl epizodikus és kusza filmet szinte egyedüli elemként egybentartó színész “acélos tekintete, magánnyal való küzdelme és vodkától fűtött pillanatai is csodálatosak – rég megérdemelt főszerepe ez” - írtuk róla kritikánkban.
Mácsai Pál (Testről és lélekről, Volt egyszer egy Németország, Terápia)
Az Örkény színház igazgatója a másik triplázó színészünk idén. Elsőként Enyedi Ildikó Oscar-shortlistes alkotása, a Testről és lélekről egyik kisebb, de hálás szerepében volt látható, az ellopott búgatópor után nyomozó rendőrként, aki a vágóhídon tapasztalt szabálytalanságokat könnyedén elnézi pár kiló jóféle bélszínért cserébe. Az idei évet ő is a Berlinálén kezdte, ráadásul egy nemzetközi produkcióban: az itthon most bemutatott Volt egyszer egy Németország-ban, a holokausztot túlélő zsidókból álló szélhámos banda egyik tagját alakítja, aki társaival sorra veri át a német tömegeket. Két kisebb szerepét azonban ő is egy harmadik, királyi alakítással koronázta meg: az idén befejeződő Terápia 3. évadában az első résztől a harmincötödikig, egészen elképesztő érzelmi hullámvasúton vitt minket keresztül. Dargay András utolsó négy páciense (és a pénteki terapeutája) nagyszerű összhangban egészítették ki a főhős önálló drámáját - az érzelmeitől, a kudarctól és az elmúlástól való félelmét. Jelenlétével újabb szintre emelte ezt a nagyszerű sorozatot, melynek hiányát már most is érezzük.
Kolovratnik Krisztián (Budapest Noir)
Főszereplése a Budapest Noirban nem akármilyen történet: vagy egy évtizede visszavonult a színészettől, szakmát váltott, mire most megtalálta élete első mozifilmes főszerepe. Tökéletes a keménykezű noir detektív szerepére: magas, izmos, fiatalon bokszolt, fölöslegesen hívták be Erdei Zsoltot, hogy tanítson neki egyet s mást. Mivel visszavonult és mással keresi a kenyerét, valóban kívülálló a magyar férfi színészek között, váratlan választás volt Gordon Zsigmond megformálására. Kritikánkban azt írtuk róla, hogy “a noirhősök közül leginkább Mickey Rourke tagbaszakadt, zord, durva vonású Marvjára hajaz a Sin City-ből”.
Nagy Ervin (Testről és lélekről, Kincsem)
Két filmben is szerepelt idén, az egyik óriási kritikai- a másik pedig közönségsiker lett. Előbbi a leginkább szerzői filmként kategorizálható Testről és lélekről, amiben mellékszerepet kapott, utóbbi a par excellence közönségfilm Kincsem, amit főszereplőként jegyez. Mindkét filmben macsó antihőst alakít: Enyedi Ildikó Arany Medve-díjas alkotásában munkát vállal egy vágóhídon, mert túlteng benne az energia, mellyel becserkészni próbálja az érzelmi zavarokkal küzdő Máriát. Gróf Blaskovics a Kincsemben egy tékozló fiú, egy sármos vesztes, aki viszont végül hősszerelmessé avanzsál, közben pedig versenylovával együtt sikert sikerre halmoz. Kritikánkban úgy fogalmaztunk, hogy a Testről és lélekrőlben “fedeztetésre váró bikaként vonul végig a nőstény csordák között”, a Kincsemben pedig “láthatóan jól is érzi magát alfahímként”.
Szalay Bence (A Viszkis)
Az év legígéretesebb pályakezdőjeként rögtön 2017 egyik legjobban várt filmjének főszerepében mutatkozott be a vásznon, és nyújtott olyan teljesítményt, amelyre egy befutott sztár is joggal lehetne büszke. A Viszkis életrajzi történet, amely akció-és bűnügyi film elemeket vegyít, közben pedig karakterrajzot nyújt a 90-es évek leghíresebb magyar bankrablójáról, Ambrus Attiláról. Szalay nem próbálja meg imitálni az időközben közismert médiaszemélyiséggé, majd kézműves vásárok sztárvendégévé váló, egykori bankrabló manírjait, ehelyett Antal Nimród író-rendező filmjének egészéhez hasonlatosan a saját, letisztult verziójában kalauzol minket végig Ambrus rögös pályáján, megformálásában a Viszkis rabló hidegvérű és sármos figura, nemcsak a bankrablásoknál, a hatóságokkal való kergetőzésben vagy csajozáskor vakmerő, hanem a kihallgatások során is kevés dialógussal is következetesen érzékelteti a karakter elszántságát és megtörhetetlen jellemét.
Hegedűs D. Géza (Árulók)
A több díjjal kitüntetett érdemes művész többrétű alakítással csillogtatja meg a tudását az Árulók című tévéfilmben, amely a második világháborút követő időszak egyik kevésbé ismert történetét, a Guszev-ügyet eleveníti fel. Hegedűs Ilyés Béla zubbonyába bújik, a kommunista íróéba, aki a szovjet hadsereg hadnagyaként terjeszti a kommunista propagandát a magyar sajtóban és irodalmi életben. A történelmi alapokon nyugvó filmben Ilyés a frontról hazatérvén megalkotja Guszev, egy fiktív orosz katona alakját, aki a magyarok oldalára állt a 1848-49-es forradalom során, a sztorit pedig a világháború alatt végzett kutatási eredményeként tálalja. Ilyésnek nem ez az egyetlen hazugsága, amihez ellentmondást nem tűrően ragaszkodik, ám a film előrehaladtával sorra lehámozódik róla minden szerep, amelyben nemcsak a közéletben, hanem otthon, az őt rajongásig imádó lánya előtt tetszeleg: a háborús hős és a szerető apa képe is mind álarc csupán, Hegedűs D. Géza pedig remekül megragadja a fenyegető figurát, aki nemcsak hazáját, hanem még szeretett lányát is képes lenne hidegvérrel feláldozni a szovjet és önön hatalmi érdekeinek oltárán. Alig várjuk, hogy jövő januárban a hentesként láthassuk Szász János közelgő történelmi drámájában.
