A dokumentumfilm 2-es blokk szerdán három lassú, gondolkozó, szép filmmel ajándékozta meg a nézőket. A Klondike-A című, 35-ös filmre készült alkotás rendezője az orosz Vladimir Popov. A narrátor egy tizenkét éves kisfiú, aki egy Urál-beli kis falu életét festi elénk. A falu lakosai a kegyetlen viszonyokhoz képest – ipari hulladékból nyerik a vasat, ez megélhetésük egyik forrása – próbálnak felülkerekedni, teljes erejükből élnek, nem is akárhogy. Forró vasöntvény csillog a hegy lábánál, csákány csattog a kövön – munka után tánc közben mosoly villan lányarcon. A 26 perces film velős vallomás a mindent áttörő életösztönről.
Petar Lalloviae filmjéről, a Ganajtúró bogarak-ról (Dung-Beetles) a kutya se mondaná meg hogy jugoszláv. Pedig az. Csakhogy kilenc percen át a címbeli főhős, egy megtermett ganajtúró-példány kalandjait követhetjük nyomon. Barátunk nem viszi túlzásba az akciózást: csak fajtájára jellemző dolgát végzi: görget (majd találkozik barátaival, és közösen örülnek a jókora golyóbisnak – még egy valódi bogár-csók is elcsattan, de tényleg). A rendező ebben az esetben a főszereplőre bízta a hatást – sikeresen. Ganajtúró valamennyi színészi feladatot profin megold, esik-kel, fut, csúszik, mint egy igazi akcióhős. A Dung Beetles természetfilm-gyöngyszem: puritán képi eszközökkel mutat be egy mikrokozmoszt, már-már emberi színben tüntetve fel annak egy apró szereplőjét.
 |
Animációs filmek
Az animációs filmeken az eddigi legnagyobb közönség nyüzsgött, még a földön is ültek. A lelkesedésnek megvolt az oka: sok szellemes rövid, például az idős néni harca a halállal. Ignacio Ferreras: How to Cope with Death – Hogyan kell túlélni a halált című három perces kisfilmje modern allegória: a halál elkerülésének legegyszerűbb módját kínálja. Csak agyon kell ütni, a kasza meg landolhat a sarokban – ilyen egyszerű megoldás eddig valószínűleg eddig eszünkbe se jutott. A Night Out (Éjszakai buli) egy vizuális utazás az egyéjszakás kalandok világába, Hős és hősnő úgy ismerszik fel, hogy mindkettejük (szív alakú) szíve neonszínekben világít. Pop-artos felhangok, részletesen kidolgozott emberi gesztusok – „nagy ők” találkozása a discoban – ez a Night Out.
Ismét a bogarak lelkivilága, csak a rajzoló keze alól: a mai animációs blokkban a Bookashki (Bugs) – Konyhabogarak című kisfilm aratta. Pók, légy, csiga és muslica él jó havrságban a konyhában, almacsutkán és penészes kenyéren testvérien osztozva. A béke mindaddig háborítatlan, amíg meg nem érkeznek a földönkívüli bogárkák. Éljenek a golyószemű földi ízeltlábúak és space-ambícióik!
Ezek az oroszok tudnak valamit. A mai napon legalábbis remekeltek, dokumentumfilmben átgondoltsággal, animációban humorérzékkel. A Latex (Andrey Sokolov) erre jó példa. A tüzes bika mindenáron szeretne bejutni a csajokhoz., hiába, eljött az ő ideje. Ennek érdekében mindenre hajlandó. Kályhának öltözik. Meg szénakazalnak. Meg „lánybikának.” Nem könnyű azért a teheneket sem átverni – ilyen egy jó kis feminista „állatos” animáció.
Bár a bikák is divatosak, nemcsak a tehenek. A Tauro (Bika) rendezője, Matthias Daenschel az emberiség egyik legrégebbi gyökerű kapcsolatára világít rá, egyiptomi festmények, őskori barlangrajzok és Picasso segítségével.
Báron György és a nők
Báron György filmkritikussal a nap végén a Richter moziban beszélgettünk. Báron meg volt elégedve a mai programmal. Kiemelte a Roads című orosz dokumentumfilmet. „Gyönyörűen megcsinált film volt egy kis folyóparti faluról” , mondta Báron, majd rögtön dicsérni kezdte az animációs filmeket is: „Ebből az 1-es animációs blokkból szinte valamennyi film nagyon jó volt. Tetszett például a Mt. Head című japán alkotás, illetve a Pilot Moskow Animation Studiós Sokolov filmjei. Na meg a Five Fucking Fables is: horror-vagy rajzpornónak nevezném és leginkább a tavaly zsűriző Phil Mulloy filmjeire emlékeztetett.”
Báron még két archív-blokkos filmet nézett meg szerda este. „Elsősorban filmtörténeti szempontból voltak számomra fontosak. Sandro Lai Anna Magnani című filmjében például sok hajdani filmes nagyság megjelent: Fellinitől Mastroianniig.” A Lorenza Mazzetti In the word of silence (Giulio Latini filmje) pedig a free cinema történeti szemszögéből volt érdekes a kritikusnak.
„Kevés nők által készített film születik, ha az arányokat nézzük” , mondta Báron a női filmmel kapcsolatban. „Az a baj, hogy emiatt feminista filmek készülnek, hiszen a nőkből még nagyobb agresszivitást vált ki, hogy túl akarnak tenni a férfiakon. Ennek pozitív ellenpéldája szerintem Enyedi Ildikó, aki szelíd, játékos filmjeivel nem akarja mindenáron nőként definiálni magát, hanem érződik az alkotásain, hogy ő nő.”
Szervezők a nőiben
A szerda még meglepetést is tartogatott a fesztivál női nézőinek – jobban mondva a Richter mozi női vécéjét látogatóknak. Az antik képekről megdöbbentően mai arcok pillantanak ránk: Durst György, Hartyándi Jenő és társaik. Szigorúan bizalmas, csak nőknek. Az ötlet régi, a megvalósítás friss, a ráismerés vadító. A fotókon a jeles férfiak szendén és meztelenül láthatók.
