Harcos Bálintot, Peer Krisztiánt, Karafiáth Orsolyát és Erdős Virágot izgalmas feladat elé állították, ám közülük csak Peer Krisztián és Erdős Virág versének sikerült érdekes viszonyba lépni a vásznon látottakkal. A négy ifjú poétát arra kérték fel a litera.hu szervezői, hogy a Csöllei Bálint által váloigatott BBS-filmekből válasszanak olyat, mely valamilyen szempontból megtetszik nekik, majd írjanak fantázia és -szinkronszöveget hozzájuk. A kísérleti jellegű rendezvény célja az volt, hogy a filmek és a szövegek párbeszédbe lépjenek egymással.

Erdős Virág, Karafiáth Orsolya, Peer Krisztián, Harcos Bálint és Tímár Péter Freskója
Harcos Bálint és Karafiáth Orsolya Tímár Péter Freskó című 15 perces filmjét választotta, de míg Harcos a menetelő katonák és a vetkőző nő jeleneteire csupán illusztráló, elmesélő és némileg bárgyú humorú szöveget produkált, addig Karafiáth egy montázst állított össze a dolgozó nők jelenetére A mi negyedszázadunk című 1975-ös propagandakiadványból. Ebből még érdekes dolog is kisülhetett volna, ha megpróbálja kicsit komolyabban venni a feladatot, de miután nem ez történt, az ő produkciója is meglehetősen laposra sikeredett.

A másik két költő Bódy Gábor videóklipjét választotta, s Peer Krisztián gyilkosan fanyar sorai a képen táncoló meztelen nőhöz ("ne produkáld magad") egy rövid időre valóban párbeszédbe léptek a képekkel. Erdős Virág egy 5 évvel ezelőtt írt szöveggel érkezett, mely szorongásos állapotában fogant, és ami most Bódy filmje kapcsán eszébe jutott. A sok nyelvi bravúrral megírt vers kétségbeesetten ismétlődő zenei ritmusa valóban összeillett a videóklip ritmusával és világával.

Hogy ennek a műfajnak egyáltalán van e értelme, a Szabadiskola sátorban tapasztaltak alapján még nem lehet eldönteni. De talán ha hosszabb részeket választanak ki a feladathoz, több idő jut a műveknek megszólaltatni egymást.

A felolvasó-mozi után egy igazi csemege következett, Toepler Zoltán Hírlapkézbesítő című filmjének első 35 perce. Egy év alatt született ez a részlet, és a rendező még két évet szeretne a film befejezésén dolgozni. A történet egy fiatalemberről szól, aki rettenetesen fél a nőktől, s ezért beíratkozik Mr. Galaxy tolvajiskolájába, ahol megígérik neki, hogy problémáján segítenek. Közben szép lassan fonódnak össze a szálak a film furcsa szereplői között, és főhősünk belegabalyodik az iskola megmentését célzó bonyolult mesterkedésekbe is. A film elsősorban sajátos humorával és következetes képi atmoszférájával vívja ki elismerésünket, de ugyancsak dícsérendő a frappánsan bonyolított cselekményvezetés is. Külön érdekessége a filmnek, hogy a szereplők angol halandzsanyelven szólalnak meg, melynek értelmét a felíratok közvetítik. Mindezekkel az eszközökkel a rendező olyan világot teremt, mely leginkább egy Buharovokkal összegyúrt Monthy Phyton-hangulatra emlékeztet.

Toepler Zoltán a vetítés után a filmhu kérdésére elmondta, hogy filmje 8mm-es videóra készült, nulla forintból. A kész művel nincs semmi szándéka, hiszen csak időtöltésként filmezik. Zoltán egyébként Nemzeti-ösztöndíjas drámaíró, egyúttal ő a főszereplője, és az operatőre is a filmnek(!). Munkáját számos szereplő segíti: ismerősök, barátok és családtagok, akik közt Garaczi László írót is felfedezhetjük.

Bár témájában hasonló - egy szerencsétlen kisember történetét feldolgozó - filmről van szó, a Hírlapkézbesítő finom humorával, valamint jóval kevesebb reklámjával és nézőjével sokkal jelentősebb alkotás, mint az igénytelen színészi játékkal, összedobált jelenetekkel és olcsó képi világgal megkreált Nomen est Omen, mely a Sziget híg kultúrájának levében főve reméli reklámmal pótolni azt, ami a vászonról elmaradt.