Inlands (r.: Pethő Zsófia Fanni)
Pethő Zsófia alkotása homok- és paint-on-glass technikával készült. Az adekvát formaválasztást igazolja, hogy megtekintése során úgy folyunk szét a székünkön, mint festék az üvegen, és úgy porladunk el, mint homok a kézben - az experimentális műből áradó lágyság és meditatív erő teljesen átveszi felettünk a hatalmat: előbb leterít, majd darabjainkra szed.
A süvítő szél, az elhaló gyermeknevetés, a madárének és a végtelen, dimbes-dombos vidék harmóniájából egy távoli, mesebeli világ rajzolódik ki. Pethő Zsófia olyan hívogatóan bensőséges univerzumot teremt képeivel, amelyhez csak fohászkodni tudunk, hogy lakójává fogadjon. Pedig valójában már mindannyian rendelkeztünk hozzá bejegyzett lakcímmel: gyermekéveink varázsáról van szó, amelyet éppen annak korlátozott élettartama, múlékony természete önt el keserédes nosztalgiával és csábító vonzással. Nem lehet véletlen, hogy az alkotó rövidesen megbontja a harmóniát, és szinte észrevétlenül nyit ajtót egy kevésbé barátságos világba.
Simulékony átmenetekkel, örvénylő ritmusokkal liftezünk színes és fekete-fehér epizódok között, melyekben ugyanazok a természeti elemek hol lidércesen borzongatnak, hol ölelő karokkal fogadnak.
Pethő egyik legnagyobb érdeme, hogy az általa választott emlékfoszlányokat és jelenéseket éppen annyira absztrakt módon vizualizálja, hogy azok a néző számára is értelmezhetők, rezonálhatók maradnak, miközben minden ízükben átjárja őket a megfoghatatlan - az a minőség, amely kizárólag az ő pszichéjéből, látásmódjából és stílusérzékéből fakadhat. A száradó nadrág, melyről azt hittük, hogy az idők végezetéig lebeg majd a kertünk kötelén, egyszer csak szellemként száll a messzeségbe, és vész oda a horizonton. Kísértetiesen otthonos, otthonosan kísérteties etűd.
Bonefuzz (r.: László Márk)
László Márk filmjében egy hallássérült fiú, Vajk, bátyjával és annak baráti társaságával egy erdőszéli, romos ipari épület felé veszi az irányt, amely egy rockkoncert helyszínéül szolgál. A hátrányos helyzetétől és az élmény újszerűségétől feszült fiú beavatástörténetét – hála az alkotó hatásos perspektívaválasztásának – első kézből tapasztaljuk meg: eggyé válunk Vajk tompán érzékelő fülével és a szorongástól elhomályosuló szemével. A bőrébe bújva, az ő sajátos szűrőjén keresztül a koncertélmény számunkra is intenzívebb, mint valaha: az ártalmatlan kikapcsolódásnak ígérkező programból egyhamar túlélőpróba válik.
Az elszabaduló zápor és a villámtenger az elhagyatott raktárépületet gótikus kastéllyá alakítja, melyben minden irányból veszély leselkedik. A végtelennek tűnő, akadályt nem ismerő tömeg rajzása és főhősünk köztük történő lavírozása László Márk animációja révén bekúszik a bőrünk alá. Az alakokkal, színekkel és a tér egészével való illuzórikus játék, a részletes, 3D-s hátterek ötvözése a 2D-s rajzanimációval, a hangakusztika, valamint az arra épülő klipszerű montázs egy pszichedelikus, eufórikus élménybe löki a nézőt.
A sűrűn rétegzett alkotásban a fiútestvérek közötti mély szeretet is ott lapul: éppen ahogyan az életben, itt sem mutatkozik tolakodónak és nagy nyilvánosságért kiáltónak, miközben a kis gesztusokból, elejtett szavakból és röpke egymásra pillantásokból fonódó kötelék felettébb megindító. Vajk kilép a komfortzónájából, hogy szembenézzen a démonaival, mi pedig belépünk egy virtuális valóságba, hogy a lehető legközelebbről ivódjon belénk félelmet nem ismerő természete.
About The Line (r.: Gáti Ráhel)
Birtoklási vágyunk a történelmünkkel egyidős - Gáti Ráhel rövidfilmje pedig mintha ennek lenne a lenyomata. A rendező egy egyszerre kopár és zöldellő, a valóságból finoman kibillent teret választ szürreális rémmeséje helyszínéül, ahol egy anya, egy kislány, egy nyúl és néhány mitikus hernyó alakján keresztül bontakozik ki a nyugtalanító példázat. Ott, ahol az óvó szándék és az önzetlen gondoskodás a túlszeretés határán egyensúlyoz, az éteri, idilli kapcsolódás mintha lassan felszámolná önmagát, és valami egészen más lépne a helyébe.
Az altató rövidesen kísérteties kántálásba csap át: az alkotó ügyes ritmusteremtéssel vezet át a közelgő pokoljárásba, és táplálja annak feszültségét. A szülőről gyermekre, generációról generációra szálló mintázatok sötét oldalát hátborzongató módon teszi képszerűvé, apokaliptikus viszonyokat felfestve.
A mindössze hétperces játékidő ellenére a film megtalálja azt a dramaturgiai fogást, amely történetét még megkapóbbá teszi. Az ok-okozati viszonyok felcserélése révén a sokkoló tragédiát egy legalább annyira megrázó felismerés követi. A 3D-technika egyébként is groteszk képiséget teremt, de Gáti body-horrorjában végképp bizarrnak hatnak az ábrázolt alakok. Coming-of-age és horror műfajainak találkozása, gubanc nélkül, simára fésülve.
Matt (r.: Szentesi Balázs)
„Rétessárga fények, zöld árnyékok moccannak, ha moccan valami egyáltalán. A légynél, darázsnál csak a szódásüveg cirpelése hangosabb, meg a pohár koppanása a viaszkosvásznon. Ezek persze összetartozó neszek, mintha hosszú, halk kendő lebegne földközelben álmos neszekből, időtlenségből.”
Parti Nagy Lajos Lugas időtlen című novellája jelentette az egyik legfőbb forrást Szentesi Imre Balázs filmjéhez. Kietlen magyar vidék tárul elénk, ahol az idő nemhogy megállt, de talán el sem indult. Egy olyan közeg ez, ahol az alkotónak még csak azon sem kell fáradoznia, hogy kimerevítse a képet, hiszen száz évvel ezelőtt, és ennyi idő múltán is ugyanazt látná és láttatná. Ismerős a kockás asztalterítő, a sör felszínén úszó szúnyog, a jégkrémes kocsi és minden egyes hangrezdülés. De legfőképp azokat az embereket fogadjuk rég nem látott barátként, akik ennek a mozdulatlanságnak a forgatagában élnek-halnak: a szeretett nagyapákat, nagybácsikat, akik népi bölcsességeiket felesekkel öblítik le, az életet pedig két slukk között fejtik meg.
Szentesi kiváló érzékkel választotta ki és formálta animációvá az alapanyagot. A képregénystílus remekül húzza alá a megrekedtség érzetét, miközben szellemes képzettársításoknak is teret enged: vagy a novellából kölcsönöz motívumokat és nagyítja fel azokat, vagy saját asszociációkkal tör utat. Ez utóbbiak, valamint a háttérben easter eggként megbújó részletek jelentik a film legfőbb humorforrását. Na meg persze a tűpontos designnal megálmodott karakterek, akik tényleg mintha csak a saját családfáinkról kerültek volna a vászonra, és akik Schneider Zoltán, Scherer Péter és Trócsányi Gergely szinkronhangjával emelik az est “legmagyarabb” és legkomikusabb alkotásává a Mattet.
Lángbogár a zsebemben (r.: Feiner Janka)
Egy kisfiút egy apró tűzlény csínytevésekre csábítj. Apja többször is véget vet a rendbontásnak, de ez nem akadályozza meg a fiút abban, hogy kövesse új barátját egy varázslatos gombavilágba, ahol bármit megtehetnek.
A játék, a felfedezés és a határtalan képzeletből táplálkozó alkotás semmihez sem fogható varázsát hirdeti a film. Áthatja a kíváncsiság, a nyitottság, valamint a rácsodálkozás és az igaz kötődés öröme: tematikája, stílusa és főhőse is néhol A kis herceg lírai, érzékeny világára emlékeztet. A mű végtelen kedvessége nem csupán a történetnek tudható be, hanem a formavilág is jelentős szerepet játszik benne: a stop-motion technika, az anyagszerűség, a „kétkezi munka”, vagyis a készítés körülményei is éppen arról a barkácsolós, kreatív erőről tanúskodnak, amely a végeredményben testet ölt.
A lángbogár a legkedvesebb játszótársunk, aki az önfeledt szórakozás ígéretével csábít és hív táncra, csodálattal teli mosolyt csalva az arcunkra, miközben a tüzénél melegít fel. De ha túl közel engedjük magunkhoz, könnyedén megégethet. Kezdetben Calciferre, a Vándorló palota jószívű kis tűzdémonára ismerhetünk rá, ám ha nem vigyázunk, és engedünk a kísértésnek, Luciferként tornyosul majd elénk.
A lángbogár mindannyiunk zsebében ott rejtőzik, és legfőbb feladatunk, hogy ártalmatlan, jóravaló teremtéssé szelídítsük, gyümölcsöző szimbiózisba lépve vele, mielőtt még mindent elemésztő tűztengerré terebélyesül. Ha pedig ezzel a művelettel végeztünk, utána sem állhat le az élet, hiszen - mint jól tudjuk -: „Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.” Ahogyan arról mi is beszámoltunk, Feiner Janka alkotása a 76. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Generation Kplus versenyprogramjában fog szerepelni februárban.
