Berlinale: Abszurd pasztell-noir és a románok új gyöngyszeme

Az Emma Thompson és Brendan Gleeson főszereplésével készült Alone in Berlin premierjével indítottunk hétfőn délelőtt. A valós eseményeket feldolgozó filmben a két sztár házaspárt alakít, akik a fiuk elvesztése után - a maguk módján - kezdenek elkeseredett harcba a hitleri rezsim ellen. Talán a nagy várakozás miatt okozott csalódást a film, a sajtóvetítés végén a gyér taps mellett többen hangosan nyilvánították ki nem tetszésüket. A mellettem ülő japán kolléga szerint ez volt idén eddig a legrosszabb versenyfilm, és bár nem osztom a véleményét, de tény, hogy nem sikerült emlékezetes alkotást létrehoznia a stábnak, hiányzik az igazi érzelmi töltet a filmből. A sajtótájékoztatón udvariasabban viselkedtek a média képviselői, a stábnak nem kellett kényelmetlen vagy provokatív kérdésekre válaszolnia. Vincent Perez rendező elmondta, hogy az olasz neorealizmus és Ettore Scola stílusában igyekezett elkészíteni a filmet, és meg akarta mutatni, milyen, amikor a félelem hatja át a mindennapokat. Emma Thompson arról beszélt, hogy számára a film egyik legfontosabb pillanata az, amikor a karaktere az életével megbékélve várja a kivégzését, és ő maga is szeretne ilyen békével a szívében szembenézni majd a halállal, amikor eljön az ideje.

Vincent Perez rendező újságírói kérdésre válaszol (fotó: Monory Csaba)

Bár csak a fesztivál felénél járunk, és több versenyfilmet be sem mutattak még, elkezdődött az esélylatolgatás. Az újságírói konszenzus szerint az olasz Fuocoammare az Arany Medve legnagyobb esélyese: a Lampedusa szigetén játszódó, menekülthelyzetet bemutató dokumentumfilmet mindenki dicséri, és a kritikusok által adott pontszámok átlagában is messze megelőzi a többi, már bemutatott versenyfilmet.

A Fantastic című alkotás a Forum szekcióban kapott helyet,  a programfüzet szerint „abszurd pasztell-noir”-ról van szó, és bár ezt a műfaji meghatározást korábban nem ismertem, teljes mértékben illik erre az őrült, szinte zeneszerűen komponált alkotásra. A hanghatások fontos szerepet kapnak a filmben, és időnként megismételnek egy-egy korábbi jelenetet, akárcsak egy visszatérő zenei motívumot egy operában. Az izraeli születésű new york-i filmes, Offer Egozy rendezése mindazonáltal nem aratott osztatlan sikert, többen kellemesen elszunyókáltak alatta.

Fantastic

Az Ilegitim ellenben tapsvihart váltott ki – ez különösen a téma ismeretében komoly fegyvertény: a vérfertőzés és abortusz kapcsolatát szikáran és minimalistán feldolgozó alkotás a román új hullám egyik gyöngyszeme. A színészek olyan természetességgel alakítják a szerepeket, hogy azt érezzük, dokumentumfilmet látunk. A vetítést követően Adrian Sitaru rendező elárulta, hogy bár a finanszírozási feltételek miatt készült a forgatókönyv, ahhoz nem ragaszkodtak a forgatás 12 napja alatt, a karakterek hitelességét annak köszönheti a film, hogy a forgatást megelőző másfél évben tudatosan a karakterépítésre koncentrált a főszereplőkkel. Alina Grigore társ-forgatókönyvíró és főszereplő hozzátette, hogy Sitaru képes volt őt az éjszaka közepén felkelteni, hogy kikérdezze az általa megformált alak gyermekkoráról. A befektetett munka meghozta a gyümölcsét, a filmnek helye lenne a versenyprogramban is és remélem, hogy nem fogja elkerülni a magyar moziforgalmazók figyelmét sem.