"A nőt meglepetésként érik a fiú érzelmei, ez nem volt betervezve aznapra" Szerelem és más bűntények |
A kisfilmeken gyakorolt Arsenijevic remekül vizsgázott nagyjátékfilmesként is. Úgy fogalmazza meg realizmusát, hogy az a maga esetlenségével, kiúttalanságával egyszerre hat szomorúan, kiábrándítóan és nevetségesen. Egyszerűen életszagú a történet, hihetőek és hitelesek a figurák, érthetőek, jól megindokoltak, kifejtettek és végigkísértek a szereplők döntései és cselekedetei, mégha nem is értünk velük mindig egyet.
Götz Spiemann alkotását, a Revans-t azért is tartom fontosnak megemlíteni, mert ritkán láthatunk osztrák filmet a mozik műsorán, és ez elsősorban nem a forgalmazók hibája, ritkán születnek osztrák filmek. Mindez azzal magyarázható, hogy szomszédhonban, Ausztriában a film nem tartozik a magas kultúra tárgykörébe, így állami támogatást sem nagyon kap.
Götz Spielmann-nak nem ez az első alkotása, Antares című nagyjátékfilmjét 2004-ben már jelölték a legjobb külföldi filmnek járó Oscarra, és több mint 30 fesztiválon szerepelt sikeresen.
A Revans felépítése hihetetlen forgatókönyvírói, és rendezői bravúr. – mindkettőt Götz Spielmann jegyzi. A film feléig, azaz kerek 60 percig nem történik semmi. Alex (Johannes Krisch) egy bordélyban mindenes, többnyire az árut pakolja és a főnököt Konecnyt (Hanno Pöschl) fuvarozza, titokban összejár és néha szeretkezik az egyik lánnyal, az ukrán Tamarával (Irina Potapenko). Felkel, dogozik, a lányok is dolgoznak, jönnek-mennek a kliensek. Néha motorra pattan és meglátogatja egy kis hegyi faluban élő nagypapáját, aki nem sokat tart unokájáról, és egyáltalán a nagyvárosi életről.
Ezzel párhuzamosan zajlik az élet egy vidéki rendőrcsaládban. A feleség, Susanne (Ursula Strauss) bolti eladó, a férj, Robert (Andreas Lust) rendőr a faluban. Ők is felkelnek, ők is esznek, isznak és dolgoznak, nappal ki hol, este meg a gyereken, aki sehogy sem akar megfoganni és megszületni a családi házas, hegyvidéki idillbe.
Ez így megy 60 percig, és nem értjük, hogy miről szól az egész, hova akar kilyukadni a rendező, és kíváncsian várjuk, hogy az egymástól függetlenül zajló eseményeknek lesz-e egyszer csak köze egymáshoz. Mindenki megnyugodhat, igen, mégpedig a falusi idilltől nem várt és egyáltalán nem odaillő módon.
A film felépítése hihetetlen forgatókönyvírói, és rendezői bravúr. Revans |
Ekkor ismét azt hinnénk, hogy ennyi, nem fog történni semmi, de Spielmann még egyet csavar a történeten, és Alex úgy áll bosszút, ahogy azt legmerészebb álmában sem képzelte. Susannétól váratlan ajánlatot és felajánlkozást kap, Robert éjszaka szolgálatos, így arra kéri a férfit, keresse fel éjszaka, ha magányosnak érezné magát. Naná, hogy Alex magányosnak érzi magát, elmegy rendőrékhez, és a családi étkezőasztal tetején, meglehetősen férfiasan bosszút áll Roberten. Azt azonban már csak Susanne tudja, hogy a bosszú gyümölcse kilenc hónap múlva beérik.
Spielmann teljesen naturalistán és szemléletesen mutatja be a városi és vidéki élet mindennapjait, az emberi viszonyokat és titkokat állítva a középpontba, anélkül, hogy nagy kérdéseket feszegetne, vagy válaszokat keresne. A kérdés csak annyi, hogy ki a felelős, ha az életben valami nem úgy alakul, ahogy szeretnénk. Az osztrák rendező a Heimatfilmek nyomdokain haladva realista hűséggel, de nem szokványos módon meséli el a történetet, nála a köznapi élet nem mechanikus elveket követ, és néha hihetetlen módon függ össze minden mindennel.