Ferge Roland: Reggelihez készülődtem, amikor a megnyitottam a levelezésem, és akkor láttam, hogy jött egy e-mail.
Filmhu: Mit vársz Berlintől?
F. R.: Tapasztalatot és kapcsolatokat.
Filmhu: Hogyan foglalnád össze a filmed sztoriját anélkül, hogy túl sokat árulnál el róla?
F. R.: Egy vízió a fiatalok elvándorlásról.
Filmhu: És ha csak három szóval jellemezhetnéd a filmed, akkor mit mondanál?
F. R.: Fekete-fehér - etűd - emigráció
Ferge Roland
Filmhu: A filmfesztiválon, vagy az ahhoz kapcsolódó szakmai kísérőprogramokon melyik rendezvényen szeretnél feltétlenül részt venni?
F. R.: Mindenképp szeretném megtekinteni Ken Jacobs The Guests című filmjét.
Filmhu: Melyik filmre vagy a legkíváncsibb a fesztiválon?
F. R.: The Grand Budapest Hotel.
Filmhu: Ki az a filmes vagy színész, akivel a legszívesebben összefutnál Berlinben?
F. R.: Wes Anderson.
Nézd meg az EL előzetesét!
Filmhu: A hivatalos szakmai programokon kívül mire szakítasz még időt?
F. R.: Egy kis városnézésre.
Filmhu: Van már következő filmes ötleted, esetleg készül is valami?
F. R.: Tele vagyok ötletekkel, csak a kidolgozás várat magára... Igen, az operatőrömmel, Kovács Ákossal mihamarabb dolgozhatunk újra együtt.
Bucsi Réka
Bucsi Réka Symphony no. 42 című MOME-s diplomafilmje a rövidfilmek közt versenyez Berlinben. Az animációs film 47 jelenetből épít fel egy szubjektív világképet, és mutat be emberek és természet alkotta dolgok összhatásán alapuló szürreális helyzeteket.
Filmhu: Hol voltál, és mit csináltál, amikor kiderült, hogy animációs filmed bekerült a rövidfilmek versenyébe?
Bucsi Réka: Sétáltam az utcán, amikor kaptam a hívást. Fülöp József a MOME Anim tanszékvezetője közölte a hírt, én meg nyilván fennhangon sipákoltam és ugrándoztam.
Filmhu: Mit vársz a versenytől?
B. R.: Sokan kívánnak szerencsét, ami nagyon jól esik, de igazság szerint egyáltalán nem a medvék képezik a fő motivációmat. Kint lehetek és ez már önmagában óriási lehetőség. Ezáltal automatikusan kaptam meghívást más fesztiválokra is, szóval remélem Berlin után még több lehetőségem lesz utazni a filmmel. Berlinben több mint nyolcvan különböző országból találkoznak filmesek különböző rendezvényeken, illetve a fesztiválhoz kapcsolódó filmvásáron. Szeretnék minél többet ismerkedni és moziban ülni.
Filmhu: Azoknak, akik még nem látták a Symphony no. 42-t, de a TV-újságban elolvasnák a tartalmát, mit mondanál?
B. R.: Két jegesmedve ül a folyóparton és horgászik, amikor eldurran egy lövés. Egy nő farkasból készült stólában cigarettázik, vörös füstöt fúj ki. Két idős hölgy a zebránál várja, hogy zöldre váltson a lámpa. Egyikőjük ugató kutyáját tartja a kifeszült pórázon, amikor a másik előkap egy ollót és elvágja azt. A kutya elszalad. Vége a jelenetnek, következő snitt. Egy nő füvet vág piros fürdőruhájában, a földön egy delfin levegőért kapkod. Az erdő visszatérő helyszíne a filmnek, már nem ígér menedéket. A Symphony no. 42 egy tanulságoktól mentes mitikus világot mutat be. A film antropomorfizál, emberi tulajdonságokkal ruházza fel az állatokat és fordítva. Ember és környezete közötti kölcsönös kapcsolatra építkeznek a szürreális jelenetek.
Filmhu: Ha csak három szóval jellemezhetnéd a filmed, akkor azt mondanád, hogy...?
B. R.: Jó szórakozást kívánok!
Nézd meg a Symphony No 42 előzetesét!
Filmhu: A fesztiválon vagy az ahhoz kapcsolódó szakmai kísérőprogramokon melyik az a rendezvényen, amit nem hagynál ki?
B. R.: Sajnos még nem volt időm elmerülni a teljes programban, de természetesen a rövidfilmek összes szekcióját végig szeretném nézni.
Filmhu: Film, amit mindenképpen látni szeretnél Berlinben?
B. R.: A kategóriámban szereplő rövidfilmek, de a The Grand Budapest Hotel, A nimfomániás vágatlan verziója és a Panoráma programban szereplő Viharsarok is nagyon érdekel.
Bucsi Réka
Filmhu: Filmes vagy színész, akivel a legszívesebben összefutnál a fesztiválon?
B. R.: Jó lenne Lars von Trier-el sörözgetni, de valószínűleg nem fogok.
Filmhu: A hivatalos szakmai programokon kívül, mire szakítasz még időt a városban?
B. R.: Még sosem jártam Berlinben, szóval gondolom, mindent egyszerre akarok majd megnézni, kérdés hogy a fesztivál mellett mire lesz időm. Nem tervezek előre, de gondolom, majd eszem curry wurstot és felírom a nevem a fal maradványaira.
Filmhu: Ha jól tudom, most is Dániában voltál egy workshopon. Mesélnél kicsit erről?
B. R.: Ez az úgynevezett Animation Sans Frontiéres (ASF) nevű európai produkciós workshop. Pár napja jöttem haza a dániai Viborgban tartott etapról, amit az Animation Workshop nevű iskolában tartottak. Ez volt a harmadik etap, a teljes workshop nyolc hetes és négy országra oszlik. Először a ludwigsburgi Filmakademie-n voltunk két hetet, majd Budapesten a MOME-n. Márciusban zárul Párizsban a Gobelins nevű egyetemen. Minden országból lehet jelentkezni, de leginkább a felsorolt helyekről érkeznek a résztvevők. Így jön össze egy körülbelül 15 fős csapat, akikkel együtt utazunk az összes helyszínre. A workshop a diploma utáni létre készít fel, különböző előadásaink és kurzusaink vannak hatékony pitching technikákról, történetmesélésről és nagyban fókuszál a produkciós oldalra is. Sokféle stúdió és producer mutatkozik be nekünk, nagyon jó ismerkedési lehetőség. A párizsi rész végén pedig mindenki lehetőséget kap egy pitch-re, amelyen az új projektjét prezentálhatja különböző stúdióknak, producereknek. Megismerkedtem nagyon hasonlóan gondolkodó emberekkel és közös projektekben gondolkodunk.
Filmhu: Mi lesz a következő lépés? Dolgozol már új filmen?
B. R.: Az említett ASF keretein belül elkezdtem egy új filmtervvel foglalkozni. Egyre jobban körvonalazódik, élvezem ezt a korai fejlesztési fázist. A Berlinale után szeretném úgy előkészíteni a projektet, hogy Párizsba erős anyaggal érkezhessek a végső pitchre.
