Berlinale: Nyüzsgés és meditációs nyugalom

A nap nyitányát John Michael McDonagh (A guardista, Kálvária) harmadik rendezésének sajtóvetítése jelentette. A War on Everyone két új-mexikói korrupt rendőr nyomozásának őrült tempóban elmesélt története. A közönség értékelte a politikai korrektséget mellőző dialógusokat – a film sikeresen egyensúlyozik a különböző műfajok (vígjáték, akciófilm, krimi) határmezsgyéjén, ezt támasztotta alá a feszült figyelmet jelző csend és a termet betöltő nevetés váltakozása. A forgatás jó hangulatban telt, ebből kaptunk ízelítőt a sajtótájékoztatón egymást ugrató színészpárostól (Michael Peña és Alexander Skarsgård) is. A vetítést követően elárasztották az étert a filmet méltató tweetek, a színészi játékot többen kiemelték. A Bobot alakító Peña elmondta, hogy a forgatókönyv már az első jelenetnél megfogta, és a szerepre készülve elképzelte, hogyan élné ki magát kamaszként, ha egyenruhában bármit megtehetne.

a War on Everyone sajtótájékoztatója (fotó: Berlinale)

A Reservoir Dogs-ra emlékeztető film karakterei nem túl cizelláltak, de nincs is rá szükség. Nem a helyzetkomikum dominál, hanem a komoly szituációból egy mondattal igényes paródiát varázsoló humor. A közönség pedig hálás, az alkotók alig győzték osztogatni az autogramokat, még a sajtó képviselőinek is.

A fesztivál több fő helyszíne egymástól pár tíz méterre található, a Potsdamer Platz környékén, ezért az egy négyzetméterre eső rajongók száma is itt a legmagasabb. A reggeli álmos üresség után délután a Szellemírtó-jelmezes filmgeek-ek köré gyűlik a lelkesen fotózó tömeg, este pedig már gyalogosan is nehéz közlekedni.

Szellemirtók Berlinben (fotó: Monory Csaba)

A nyüzsgés helyett meditációs nyugalomra vágyók délután megnézhették Mark Lewis kanadai vizuális művész új filmjét, az Invention-t. A Torontóban, Párizsban és São Paulo-ban forgatott alkotás merész kísérlet, mert szinte végig teljesen hang nélküli. Lewis számára a mozi a fotó egyenes ági leszármazottja, ezért tudatosan zárta ki a hangot az városi életet megörökítő munkájából, helyette képen próbálta azt megmutatni. A film inspiráló hatású, a zsúfolásig telt nézőtérről rengeteg kérdés érkezett a filmet követő beszélgetés során. A rendező készségesen válaszolt, és megtudtuk, hogy a mozgókép és a modern metropolisz ötvözése izgatja, mert mindkettő az elmúlt század hajnalán született, így az evolúciójuk párhuzamosan zajlott. A kamera az Invention-ben szerinte nem értünk, a nézőkért van, hanem önmagáért. Ha hagyjuk, hogy a kamera vezessen minket, akkor a mindennapi világunknak egy új rétegét ismerhetjük meg.

João és Sant'Anna párosa (Nuno Lopes és Ivo Alexandre) (fotó: Berlinale)

Este a Forum szekcióban tartották Hugo Vieira da Silva Posto avançado do progresso című filmjének világpremierjét, amely Joseph Conrad novellája nyomán készült. Két tisztviselő érkezik a gyarmati Kongóba, hogy biztosítsák az elefántcsont eljutását Portugáliába. A kövér Sant'Anna látszólag remekül érzi magát első útján Afrikában, míg felettese, a szűkszavú João inkább kényelmetlenül. A harmadik főszereplő a dzsungel, a szürreális lázálom-jelenetek fokozatosan vezetik el a nézőt a végkifejletig.

Kettejük küzdelme a közeggel szimbolizálja a gyarmattartó országok nehézségeit, de a stáblista után a közönség mégis inkább a forgatás körülményeiről faggatta a jelenlévő alkotókat. Sokan firtatták a portugál stáb és a bennszülött statiszták kapcsolatát, egyesek kimondatlanul szinte újragyarmatosítással vádolták a rendezőt. Vieira da Silva méltatlan mentegetőzésre kényszerült, holott filmjével pont a múlt feldolgozására tett kísérletet. Elmondása szerint a portugál oktatási rendszerben semmit nem tanítanak annak az Angolának a kultúrájáról, amelyhez 500 évnyi történelem fűzi őket.