Az idén két cikkbe osztottuk a Filmhun 2016-ban megejelent kritikáinkat, legyen szó nagyjátékfilmről, kisfilmről, animációról, tévéfilmről vagy éppen sorozatról írt véleménycikkről. Az alábbiakban azt az általunk tíz legjobbnak vélt írást gyűjtöttük össze, amelyekben véleményünk szerint a legközelebb sikerült jutnunk az alkotók szándékának visszatükrözéséhez. A néhány nap múlva esedékes második részben már személyes preferenciáink kerülnek előtérbe, a stáb közmegegyezésen alapuló kedvenceivel, illetve néhány, egyes szerzőink által kihagyhatatlannak vélt alkotással. Addig is azonban íme a véleményünk szerint az idei év tíz legjobban sikerült kritikája:

 

Az itt élő lelkek nagy része: Szabad asszociációs biopic

Igor és Ivan Buharov negyedik egész estés produkciója már az előzetese alapján megkapta „az év legőrültebb magyar mozija” címkét, és ez a minimálköltségvetésű, független gerillafilm teljes mértékben felér a várakozásokhoz.

 

Zero: Meghackelni a rendszert

A Zerot jó okkal előzte meg a híre. Nemes Gyula rendező éppúgy lázadozik a kortárs filmes konvenciók ellen, mint anarchista terrorista hősei a kormányok és a multik ellen. Filmje alapötletéből lehetett volna akár hagyományos dramedy is, de a direktor másként döntött.

 

Tiszta szívvel: Magyar életrevalók

Fekete komédia és kerekesszékes akcióthriller, a főszerepben valódi mozgássérültekkel: a Tiszta szívvel lehetett volna nem túl pc akciófilm, személyes dokudráma vagy bizarr börleszk, ehelyett egy eredeti hangvételű zsánerpatchwork született, olyan film, amin lehet izgulni, nevetni és meghatódni - klasszikus moziélmény.

 

Liliom ösvény: Gyerekek és emberek

Fliegauf Bence a magyar film egyik legtehetségesebb és teljesen egyedi látásmódú alkotója. Legutóbb 2012-ben jelentkezett nagyjátékfilmmel, legújabb munkája, a Berlinalén debütált Liliom ösvény már a hazai mozikban is látható. Érdemes volt kivárni.

 

Ernelláék Farkaséknál: Kinyitja az ajtót, leültet a kanapéra

Négy szülő, két gyerek, egy lakás, egy nap, két éjszaka, és számtalan kiélezett konfliktus. Hajdu Szabolcs legújabb filmjét a filmalapos pénzosztó rendszert megkerülve, a családi otthonban készítette el, saját kamaradarabja alapján. Az Ernelláék Farkaséknál az első pillanattól az utolsóig feszes, és zeng a hajszálpontos dialógusoktól, elkapott pillantásoktól, kimondatlan szavaktól.

 

MEMO: „Az agya egy nyílt seb”

Október 15-én debütál a Duna televízió képernyőjén Tasnádi István első filmrendezése, a saját forgatókönyvén alapuló MEMO. Mi először a CineFesten láthattuk a filmet az alkotók jelenlétében. Talán először és utoljára vetítették mozivásznon ezt a tévéjátékot, de reméljük, hogy nem: hogy különleges és figyelemreméltó kamaradráma született, az nem kifejezés.

 

JutalomJáték: Egy színészlegenda bakancslistája

A Brian Cox főszereplésével készült és Edelényi János írta-rendezte JutalomJáték nagy hiányt tölt be a hazai filmes színtéren: brit-magyar koprodukcióként egyszerre érdekes mind a magyarországi, mind a nemzetközi közönség számára. Mi ritkán látunk Brian Cox szintű sztárt hazai filmben játszani, a nemzetközi színtér pedig egy személyes történettel gazdagodott Edelényi tollából.

 

A martfűi rém: Vágy és vezeklés

Már látható a hazai mozikban Sopsits Árpád, a Céllövölde vagy a Torzók rendezőjének legújabb munkája. A valós események alapján készült film a thriller eszköztárával próbálja bemutatni a 60-70-es években Martfűn és környékén elkövetett brutális gyilkosságokat, de hiába a műfaji meghatározás, A martfűi rém ízig-vérig Sopsits-film, remekül illeszkedve az író-rendező életművébe.

 

#Sohavégetnemérős: Nyári fless

Diaz és Fluor Tomi feelgood-himnuszai a nyári fesztiválok színpadai után a téli mozik termét is megpróbálják bevenni. A #Sohavégetnemérősben nem csak az éjjel, de a nyár sem érhet véget, ahogy a kalandkeresés is csúcsra jár: a fiúk rövidujjú ingben, a lányok talpig sminkben, szalonspiccben szédítik egymást.

 

Mindenki: Cinkosok közt nem bűnös a néma

Mindenki részt vehet az iskolai kórusban, még azok is, akik nem énekelhetnek – szól az országos, sőt nemzetközi hírű énekcsoportot vezető, jéghideg tekintetű tanárnő elnyomás-filozófiája, az a velejéig rossz gondolat, amivel szó szerinti lélekvesztőbe küldi az általa „nem elég jónak” ítélt, ezáltal megpecsételt sorsú kisiskolásokat. Deák Kristóf Oscar-shortlistás rövidfilmje, a Mindenki, kedves gyermekdalok és egy brutális világ zavarba ejtő párosával dönt le a lábunkról.