filmhu: Hogy találtad meg ezt az anyagot?
Zomborácz Virág: Az volt a feladat, hogy kortárs magyar novellát adaptáljunk. Sajnos elég kevés pénzből kellett gazdálkodni, ezért olyan anyagot kellett keresnem, amiben kevés helyszín és kevés szereplő van. Beültem a kőbányai könyvtárba, és elkezdtem olvasni. Elég abszurd volt. Ha olyat olvastam, amiben például helikopter volt, azt letettem. De egyébként ez a novella már előtte is motoszkált a fejemben.
filmhu: Hogy zajlott a forgatás?
Z.V.: Kicsit bonyolult volt, mert nyáron forgattunk, és nehéz volt összeegyeztetni az időbeosztásunkat. A színészek és az operatőr is nagyon elfogaltak voltak. Egyszercsak volt egy szabad hét, és mindent akkor csináltunk meg. Gyorsan kellett dönteni, de belevágtunk.
filmhu: Kevés pénzből és gyorsan kellett dolgozni, és nem csak rendezted, hanem a forgatókönyvet is te írtad. Mi volt a legnehezebb?
Z.V.: Kritikus pont volt az írás során a film vége. A novella nem pont így fejeződik be. Ráadásul én a szereplőket is összekevertem az irodalmi verzióhoz képest. A novellának –értelemszerűen- irodalmi, gondolati vége van, és nekem ki kellett találnom, hogy ezt hogy mutassam meg képben. Nem volt könnyű. A forgatás során is voltak nehézségek, mert sietni kellett, és az időjárás is néha közbeszólt.
A macska ... forgatásán
filmhu: Mi a következő feladat?
Z.V.: Egy sorozatot csinálunk az osztállyal. Egy műből választunk ki különböző jeleneteket, történeteket.
filmhu: Hogy tetszik a Szemle, milyen a diákzsűriben ülni?
Z.V.: Iszonyúan kimerítő és nehéz. Félek, hogy nem is tudok százszázalékosan megfelelni az elvárásoknak. Két-három film után már, úgy érzem, elvesztem az objektivitásomat. Tele van a fejem egy idő után.
filmhu: A kisfilmes mezőnyt ismered? Milyen a filmed fogadtatása?
Z.V.: Nagyon lefoglal a zsűrizés, úgyhogy eddig csak egy blokkot láttam. A fogadtatás pedig teljesen változó egyelőre. Meglátjuk.
