Rudomin rátapad a monitorra, nézi a hosszan kitartott közeliket, majd fojtott hangon felkiált: „That’s a freaky shot!” (Ez aztán eszelős beállítás!). Az ebédszünet hajnali fél kettőkor kezdődik, a kamerák és fontosabb szereplők esernyőt kapnak a fejük fölé, Bicskei Lukács másnap reggel Szegeden szaval.
filmhu: Mekkora bátorság kell ahhoz, hogy az ember elvállaljon egy angol beszédes szerepet egy világsztár oldalán?
Bicskei Lukács: Ilyen méretű idegen nyelvű szerepet még nem vállaltam, csupán kisebb dialógusokat. Részemről ez egy kamikaze-akció: amikor Rudomin megkérdezte tőlem, hogy hosszan és egybefüggően képes vagyok-e egy angol szöveget interpretálni, akkor azt válaszoltam, hogy persze. 
A mészárlás művésze
Bicskei Lukács
filmhu: Hogyan kerültél a produkcióba?
B. L.: Két évvel ezelőtt volt egy előkészítése ennek a filmnek, és a magyar producerek elhívtak engem a válogatásra. Ott ismerkedtünk meg a rendezővel, aki eredetileg egy másik szerepet szánt nekem a filmben, egy olyan karaktert, akit végül – a mostani szerepem szerint – én ölök meg körülbelül a történet felénél. A jelenlegi szerepem szövegének megtanulására három napot kaptam Adriantól, hazamentem bevágni egy nagyjelenetet, majd bemutattam neki és megkaptam a szerepet.
filmhu: Ez egy nagyon gonosz szerep?
B. L.: Külső nézőpontból mindenképpen, hiszen gyilkol. Nem kispályás, annyi biztos, egész pontosan ő a mészárlás művésze.
filmhu: Az operatőr szerint ez nem egy pörgős, sokkal inkább fojtott, lassú tempójú film lesz. Te – a forgatókönyv ismeretében – erősnek tartod ezt a történetet?
B. L.: Szerintem ez egy eszelősen erős történet. Dramaturgiájában is nagyon jól van megírva, de a lényege abban van, amiről szól. Több rétege van a filmnek: a kamaszok egy jó kis kardos-kalandos filmet látnak majd benne, az idősebbek pedig a történelmi üzenetet. Úgy hiszem, nagyon izgalmas lesz, de most mennem kell, mert befejeződött az átállás.
