No igen, anno a Moziünnep mámoros adatai láttán villant át az agyon, hogy a nyomott jegyár csodákat tesz. Aztán kisül, hogy némi üresjárat, szokatlan szabadidő is képes a csodára, és mai helyárak mellett is képes a tömeg a befele áramlásra. Úgyhogy a mozis lobbinak kifejezetten érdeke lenne összefogni a munkaidő csökkentéséért küzdő szervezetekkel - de az utrabalos jegyszedők és mozigépészek víziója helyett térjünk át a következő kérdésre: ez a nagysok ember vajh mindent megnézett, ami a szeme ügyébe esett?
A Moziünnep szeptemberi hisztériájában ugyanis sok olyan filmet is tömegek tekintettek meg, melyekre amúgy a rendező szűkebb rokonságán és baráti körén túl nem sokan lennének kíváncsiak, azaz a budapesti toplista 30. helye környékén is bőven ezer néző fölötti nézettségek voltak. Ez azért nem így volt most: a 38. Profi bérgyilkost keresünk...nem, nem akadály című komédia 59 nézőre tett szert, a 30. helyezett {REC} pedig 118-at (sajnos a Libanoni keringő és a Melegkonyha nézettségéről nincs adat, mindkettő igen érdekes lenne) - jó, horrorra nem bejgli után vágyik az ember, a hosszú címek láttán pedig a nézők két szó után lapoznak.
 |
| This is Sparta, azaz ez egy igen-igen kemény, kemény világ |
A 20. helyen álló Szikraváros azért átcsúszott az ezres határon (1064), ami alapesetből valahol a 12-15. hely környékén esedékes. Ismételten dicséretet érdemel az Égető bizonyíték (1630, 17. hely), illetőleg a Vicky Cristina Barcelona (2847, 12. hely) - előbbi hat, utóbbi hét hete képes a legjobb húszban maradni, szorgalmasan gyűjtögetni a nézőket, aminek következtében a Coen-film 39 318, Woody Allen spanyolozása pedig 49 326 össznézőt mondhat magáénak. Utóbbi azért is érdekes eset, mert azok közé a filmek közé tartozott, amelyek meglovagolták a szaloncukormáztól megvadult tömeg által keltett cunamit, és több mint 30%-kal növelték nézettségüket az előző hetihez képest. A másik ilyen film amúgy A Quantum csendje volt (most 14. hely, 1824 néző, két hete 16. hely, 1408 néző - a kisebb nézőszámnál könnyebb nagyobb százalékos ugrást elérni). A 11. Madagascar 2 csak 7%-ra volt képes (4073 néző), igaz, a 11. és 12. hely között egy elég jelentős, ezres ugrás van.
Ehhez képest a Veszélyes Bangkok színtelen-szagtalan címet viselő film a figuráját, karakterét kétségbeeesetten kereső Nicolas Cage-dzsel 4125 nézőt csábított el, a 10. helyet csípve meg. Nyolcadik lett a Kaméleon, 6121 nézővel 25%-os növekedést ért el, ami szintén jónak mondható, 54 773 össznézője azonban valószínűleg csalódást kelt az alkotókban - heti tízezres átlagot jelent ez.
Baz Luhrmann Ausztráliája is előrelépett, amiben nyilvánvalóan az is szerepet játszott, hogy a 80-as évek végén, 90-es évek elején a Disney mesedélutánjait bámuló fiatalság (nem feledjük el, hogy két országosan fogható magyar csatorna volt még csak!) fiúhányadának jelentős része Nicole Kidman miatt maradt az Ausztrál expressz előtt. A 11 240 néző 16%-os előrelépést jelentett az előző héthez képest.
Guy Ritchie története pedig amilyen érdekes, olyan szomorú: az egykor be- (vagy ki?)robbanó tehetségűnek tűnő, a retróhullámot kreatív módon feldagasztó rendező mára ráébredt, hogy leginkább saját epigonjaként terem számára babér, s valljuk be, negyvenévesen önmagunkat utánzoni nem nyit túl széles horizontot. Mindenesetre a Spíler 18 644-en voltak kíváncsiak, és ez a 3. helyre volt elegendő (alapesetben tuti befutó).
Az első pedig, ahogy beszámoltunkróla, a lehengerlő Valami Amerika 2 lett. Arra is képes volt, hogy amúgy sem alacsony nézettségét (33 887) némileg feljebb tornássza (33 929), vagyis három hét alatt elért 138 503 nézőt, ami nem kis teljesítmény. Országosan immár 230 ezren látták a filmet, ezzel majdnem elérve az első rész országos nézettségének (540 ezer) felét.
(forrás: odeon.hu)
