Az almafa virága című romantikus dráma az első magyar-vietnámi koprodukcióként mindenképpen rendhagyó filmnek ígérkezik, így nem meglepő, hogy az alkotók is rendhagyó módját választották annak, hogy egy kicsit jobban megismertessék a jövő februárban mozikba kerülő munkájukat a sajtóval. Egy szeles novemberi délelőttön tematikus városi sétára hívtak minket, amely a 70-es évek diákéletének titkos helyeire, valamint a film egyes forgatási helyszíneire vezetett.

Szűcs Dóra rendező filmje részben a Kádár-korban játszódik, egyik főhőse egy vietnámi diák, aki tanulni érkezik a magyar fővárosba, az Agrártudományi Egyetemen pedig beleszeret egy magyar fiúba. Pákozdi Nóra, a We Love Budapest újságírója által vezetett sétán a rendező, a producer és a főszereplők is részt vettek, a cél pedig az volt, hogy a kulisszatitkok mellett a film világát, a korabeli miliőt is bemutassák nekünk.

Mit kerestek a szocialista Budapesten vietnámi diákok?

Ezt a kérdést tisztáztuk elsőként, hiszen ez adja a két idősíkban játszódó Az almafa virága alaphelyzetét is. A KGST-országok közötti megállapodás értelmében a 70-es és 80-as években nagyjából 3-4 ezer vietnámi diák kapott lehetőséget arra, hogy Magyarországon tanuljon, majd a megszerzett tudást otthon a szocializmus építésére fordítsa. A Magyarországra érkező vietnámi diákokat különböző intézmények, például a BME és az Agrártudományi Egyetem fogadta.

 Nari Nguyen és Dzhuliya Lam / Fotó: Babos Anna

A vietnámi diákok a gulyáskommunizmushoz képest egy sokkal keményvonalasabb rendszerből érkeztek, és itt sem járkálhattak igazán szabadon, jellemzően 2-3 fős csoportokban mozogtak. Ráadásul voltak köztük olyanok is, akiket direkt a megfigyelésre küldtek – a diákok általában tisztában voltak vele, hogy ki köztük a besúgó, és a magyar tanárok is hamar kiszimatolták a téglákat. Ugyanis a vietnámi diákok jellemzően jóképességű, éleseszű tanulók voltak, akik ezzel érdemelték ki a privilégiumot, hogy európai egyetemre jöhettek, míg a beépített társaikról ez egyáltalán nem volt elmondható, alacsony tanulmányi eredményük lebuktatta őket tanáraik szemében.

Te meg Én

Utunk a Bem rakpart 30. alól indult, ahol az utcafronton jelenleg egy bútoráruház kirakatával találja magát szembe az ember, de az „átkosban” még a Te meg Én presszó működött a helyén. Ez a hely arról volt híres, hogy egészen más volt az elrendezése, mint más korabeli presszónak, amit sokkal intimebb környezetet teremtett a randizáshoz. Az itallapon az ekkor már itthon is kapható kóla mellett népszerű tétel volt a Kőbányai-Hubertus kombináció, mellé kaszinótojást, sajtós rolót és egyéb hidegkonyhai fogásokat szolgáltak fel. A témához nem szorosan tartozó érdekesség, hogy társasháznak több nevezetes lakója is volt, köztük Psota Irén színésznő, valamint Laux József, az Omega dobosa, és az együttes dalszerzője, Adamis Anna.

Trapper farmerbolt / Fotó: Vass László

Trapper farmerbolt

A Fő utcában található farmerbolt ugyan csak a 90-es évek óta létezik, de azért kerestük fel, mert egy ikonikus márkát árul. A Trapper-farmereknek egykor meghatározó szerepük volt a hazai ifjúság öltözködésben, a márka kultusza a mai napig fennmaradt. Annak idején csak egy helyen, egy Andrássy úti üzletben lehetett Budapesten nyugati farmerekhez jutni, és amellett, hogy a diákzsebek számára különösen drágának számítottak, az árukészlet is hamar kimerült. A bolt tulajdonosának felesége viszont úgy gondolta, hogy a hazai textilipar is képes lenne létrehozni ilyen nadrágokat – vagy valami megközelítőleg hasonlót, és el is kezdték gyártani a Trappereket, amelyek megadták a nyugatiság illúzióját. A farmerek olyan menőnek számítottak a keleti blokkon belül, hogy állítólag egyszer még személyesen Fidel Castro fivére, Raúl Castro is beállított a boltba, hogy farmereket vegyen, ellenértékként kubai szivarokat ígérve.

Casanova bár

Az éjszakai szórakozóhely mostanában sokszor felbukkan A király című, Zámbó Jimmyről szóló sorozatban, de amíg a tévében a jellegzetes formájú Budapest Hotel alagsorába helyezték, a valóságban a Batthyány térnél, egy reformkori házban üzemelt a híres-hírhedt night club. Gyanítható persze, hogy a zenés-revüs helyet inkább csak érdekességképpen érintette a túra, mert ugyan az egyetemisták előtt is nyitva állt, jellemzően vastagabb tárcával rendelkező törzsközönségre szakosodott.

Isolabella kávézó

A három T korszakában zenészek gyakran áthallásos dalszövegekkel fejezték ki a rendszerkritikát, de Cseh Tamás és Bereményi Géza komplex szövegeivel még a vájtfülű cenzorok sem tudtak mihez kezdeni. Ők ketten az Iskola utcai Isolabella kávézóban alkottak, ennek emlékét a mai napig lemezek, szövegrészletek és fotók őrzik a kávézó falain. A turavezetőnk kifejezésével a kávézót főleg a korszak „alteres” diákjai látogatták.

Sütő András, Szűcs Dóra rendező és Petrovits Gábor location manager az Isolabella előtt / Fotó: Babos Anna

Budai Ifjúsági Park

Az almafa virága stábja is forgatott a Várkert bazárban, melynek a helyén egykor a Budai Ifjúsági Park működött. A nyílt téri, közkedvelt táncos-zenés szórakozóhely 1962-ben, KISZ-es közbenjárásra nyitotta meg a kapuit a kulturáltan szórakozni vágyó szocialista ifjúság számára. A belépést a 60-as években még szigorú szabályokhoz kötötték, csak 18 éven felüli fiúk és 16 éven felüli lányok jöhettek be. A fiúk számára kötelezően elő volt írva a nyakkendő, a világos ing és a zakó, a vászonnadrág (beleértve a farmer) viselése viszont tilos volt.
Azonnali kitiltást eredményezett az „ízléstelen táncolás”, vagyis ha valaki nem twiszt-számra twisztelt, ha egy lány több fiúval twisztelt egyszerre, és az is, ha a fiúk kizárólag egymással twiszteltek. Az első évtizedben a hírhedt Rajnák László igazgatta vasmarokkal az ifiparkot, bár kezdetben csak a belépésért felelt – pofozással és botozással tartotta távol a „nem kívánatos elemeket” – később már a sörárakat és fellépőket is ő határozta meg. Rémuralma 1974-ben meglehetősen dicstelenül ért véget, mivel fény derült rá, hogy nagy összegeket sikkasztott el és börtönbe került. A fellazuló 70-es években már több zenekar, köztük a Bergendy főhadiszállása lett a park.

BME

A film egyik központi helyszíne Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem K épülete, ami a történetben az Agrártudományi Kart alakítja, itt szeretnek egymásba a 70-es évekbeli szál szereplői. Az aulában egy fontos báljelenetet forgattak, illetve a “sóhajok hídjának” nevezett folyósóhídon is dolgoztak, ami arról kapta a nevét, hogy a vizsgázók általában sóhajtozva szoktak áthaladni rajta.

A film főszereplője (Nari Nguyen) napjaink Budapestjére érkezik Vietnámból, mert fel szeretne valakit kutatni (Sütő András), akivel nagymamája (Dzhuliya Lam) a 70-es években ismerkedett meg Budapesten, de azóta sem hajlandó beszélni a kapcsolatukról. A film javarészt hazánkban forgott, de a stáb dolgozott Vietnámban, Hanoi környékén és Ho Si Minh városban is.

Fotó: Vass László

A film producere, Sípos Anna szerint nagy kihívás volt Budapesten olyan helyszíneket találni, utcaszakaszokat találni, amiket hitelesen el lehet adni a 70-es évekbeli megfelelőjüknek. A fővárosban sok jelenet készült a Keleti pályaudvaron, valamint a Bélyeggyűjtők székházának klubhelységében és egy martonvásárhelyi kastélyban is.

A séta végső állomásának egy pho étterem bizonyult. A húsleves vietnámi rokonát hazájában még reggelire is szokás fogyasztani, marhahúsból, csirkéből, rákból is lehet kérni, de én egy kiváló kacsahúsos verziót választottam. Egy ilyen dermesztő napon különösen felmelegíti az ember lelkét – és egy, az anonimitását megőrizni kívánó kollegám szerint a másnaposságra is remek orvosság.

Az almafa virága 2023. február 16-án érkezik a mozikba.

Címlapkép: Dzhuliya Lam, Sípos Anna, Nari Nguyen, Szűcs Dóra, Sütő András.jpg / Fotó: Vass László