Magda Vášáryová életműdíját Bálint András vezette fel
Az Oscar-díjas cseh rendezőtől azt kérdeztük, milyen érzés volt előző este a Filmgyár 100 éves jubileumi ünnepségén újra összejönni a magyar filmszakmával, többek közt Bán Jánossal Az én kis falumból és persze Szabó Istvánnal. Szokás szerint nem komolykodta túl a választ, bevallása szerint eleinte azt hitte, csak 100 éves a magyar filmtörténet és egy picit lenézett minket, de aztán rájött, hogy csináltunk már filmeket a Filmgyár előtt is, amire elszégyellte magát. A mai magyar filmek kapcsán a Saul fiát dicsérte, hozzátéve, hogy boldog, amiért nem szeretne ilyet forgatni, mert a film megnézése után problémái voltak az alvással. Rengeteg filmet zsűrizik, de ritkán akarja úgy végignézni őket, mint Nemes Jeles László dolgozatát, nem is tervezi, hogy mostanában újranézi. Elmondása szerint "idegesít, hogy valaki ennyire jó".
Jövőbeni terveiről elmondta, hogy ő igazából lusta, ezért mindig csak megrendelésre dolgozott. A mai cseh filmekben szerinte a túl nagy szabadság a színvonal rovására megy, régen volt mivel harcolni a cenzúra személyében. Csömöre van a sok filmtől, amit meg kell néznie, és ugyanolyan arrogáns lett, mint a nagy öregek az ő idejében. Tendenciaként azt látja, hogy az ítészek nem veszik komolyan a komédia műfaját, sosem lát ilyen filmeket se fesztiválokon, se filmakadémiák tagjaként, pedig szerinte a vígjáték maradandóbb, Chaplin idejéből is csak Chaplinre emlékszünk. Saját életében mindennel elégedett, szerencsés, irigyli önmagát.
Jiří Menzel átveszi az életműdíjat
Szabó Istvánnal a fesztivál megnyitóján is újra találkozott, amikor átvette az idén neki ítélt életműdíjat. Szabó hosszasan méltatta, többek között amiért lusta és közönyös mer lenni, mire Menzel azt mondta – "István, mondtam, hogy rövid legyél. Ha ennek a fele igaz lenne, már annak is örülnék". Kisebbfajta börleszket rendeztek a színpadon, a járógipszet viselő Menzel még fenéken is billentette Szabót. A másfél órás megnyitó után levetítették a Sörgyári capricciót, amelynek sokadjára is ellenállhatatlan humoráról lerítt, hogy az a rendező csinálta, aki az egész napot végigbohóckodta a fesztivál közönsége előtt.
A szombatot a versenyfilmek közt szereplő A bosszú angyalával kezdtük, majd a sajtótájékoztatón kérdezhettünk Natalia Leite rendezőtől és Francesca Eastwood színésznőtől, Clint Eastwood lányától. Kérdésünkre a brazil rendező elárulta, hogy ha nem is inspirálták a rape-revenge szubzsáner filmjei, mindenképpen reflektált rájuk: megnézte például a Köpök a sírodra és az Ms. 45 című filmeket, viszont igyekezett máshogy feldolgozni a nemi erőszakot követő bosszúhadjárat toposzát. A zsáner korábbi filmjeit nagyrészt férfiak rendezték, akik szerinte fetisizálták a bosszút, szexinek és felszabadítónak ábrázolták, ő viszont visszavett ebből – nála nincs happy end, és a bosszú helyett a lelki gyógyulásra koncentrál.
A bosszú angyala
Elmondta, hogy azért választotta ezt a forgatókönyvet, mert ő is nemi erőszak áldozata volt, de évekig nem beszélt róla, és egészen addig ignorálta, amíg észrevette, hogy a trauma megfertőzi a kapcsolatait. Ennek hatására kezdett el terápiára járni, mert véleménye szerint az ilyesmit ki kell beszélni, nem pedig magunkkal hordozni, mert idővel megnyomorítja az embert. A művészet tehát gyógyít, és nem csak az alkotót: ő és Eastwood felidéztek egy esetet, amikor egy női néző egy közönségtalálkozón beszélt először arról, hogy megerőszakolták. Eastwoodot arról kérdezték, mit üzen azoknak, akik szerint az áldozatok tehetnek arról, hogy megerőszakolják őket. "Fuck you" - mondta, nem hagyva kétséget afelől, hogy apja lánya.
Fotók: Jameson CineFest / Déri Miklós, Orosz Péter
