Kazincbarcikai panelpatkány vagyok. Ott nőttem föl, és nagyjából húsz éves koromig ott is voltam. Ez egy kisváros, ebből adódóan ismeri is mindenki a másikat. Az édesapám zenész volt, billentyűs, volt zenekara is. Örököltem tőle egy jó hallást, de erre sokáig nem jöttem rá. Pedig be is akart íratni zeneiskolába, de engem az akkor még nem érdekelt, úgyhogy nem hagytam magam. Ha csinálok zenét, máig fogalmam sincs, hogy milyen akkordot játszok éppen, de hallom, ha hamis.
Mikor kezdett el érdekelni a rap?
12-13 évesen kezdtem először zenéket szerkeszteni egy ilyen gagyi programban, Hip Hop Dj volt a neve. Csak mintákat kellett behajigálni és felépíteni egy teljes zenét, mintha legóznál. Az első dalszöveget is ekkoriban írtam. Volt egy lány, akibe nagyon szerelmes voltam, de nem alakult úgy a dolog, ahogy kellett volna, és a csalódást írtam bele a dalba. Elég csúnya lett, ilyen ócsárolós téma.
Ebben az időben néztem meg a Nyolc mérföldet és az is hatással volt rám, hogy láttam a rapzene belsejét is, nem csak azt, hogy valaki az MTV-n nyomja egy videóklipben, hanem a mögöttes részét is. Ez nagyot dobott rajtam, elkezdtem foszlányokat írni.
Az igazán nagy változás középiskolában jött, tizedikes voltam, amikor két osztálytársam fellépett egy iskolai rendezvényen, én meg arra gondoltam „basszus, hát ez nekem is menne!” Bepofátlankodtam és elkezdtünk zenét csinálni. Innentől kezdve azon voltam, egészen a mai napig, hogy minél jobban hasznosítsam a tehetségem.
Egyből jó visszajelzést kaptatok a zenétekre?
Bár még gyerekcipőben jártunk, szerencsére már az első fellépésünkön is mondták nekünk az idősebb zenészek, akik az első hiphop bulikat szervezték nálunk, hogy ügyesek vagytok srácok, és hívtak minket a következő bulikba. Utána már azon voltam, hogy minél jobb legyek. CD-re írattam ki a programokat, de akkor még nem volt Youtube, hogy megnézzek egy tutorialt a keverésről, masterelésről… Így ezt borzasztó durva volt kijárni.
.jpg)
Csala Do a forgatáson
Az igazi neved Onofer László, mégis inkább a Csala Do nevet használod. Miért?
Ez egy lovári szó, azt jelenti, hogy bolond. Ugyanúgy, mint angolul a crazyt, ezt is tudod kétértelműen mondani, komolyan vagy pozitívan. Amikor volt egy bandánk, a Rinyó Trió, mentek a rapbulik, együtt lógtunk négyen-öten a srácokkal, és amikor buliztunk én mindig olyan dolgokról freestyle-oztam, amik velünk történtek éppen. És akkor a többiek nevettek, hogy „Te nagyon csaladó vagy tesa!”
Neked volt olyan „mentorod”, mint amilyen te vagy Larrynek a filmben?
Aki így fogta volna a kezem, hogy gyere tesó csináljuk? Dehogy, senki. Mindent egyedül kellett kitalálni. Pedig olyan jó lett volna, ha lett volna egy tapasztaltabb ember. Ezért is jó, hogy ezt a szerepet kaptam, mert nekem nem volt ilyen, pedig nagyon jó lett volna.
Bár a Larry nem Serranóról szól, mégiscsak az ő története ihlette. Rád hatottak a szövegei? Ismered őt személyesen?
Én őt gyerekkora óta ismerem. Amikor mi még kezdők voltunk, járt a fellépéseinkre is, kisgyerekként, egyedül, tök durva volt. De soha nem voltunk közeli barátok. Nem rosszak a szövegei, csak én nem szeretnék depis lenni. Nem az, amit élvezek berakni, mert selymes a léleknek, hanem teljesen elborzaszt.
A borsodi hangulat a te dalszövegeidben nagyon máshogy jelenik meg, inkább az erős közösséget emeled ki. Brigád, testvérek, „az utca közös, mégis mindenkinek kicsit sajátja”.
Igen, az én szövegeim élvezhetőbbek, fontos bennük az érzés, hogy jó tartozni valahova. De nálunk Borsodban ha valaki elkezd zenélni, akkor még ha bulis trackeket csinál is, abban is ott van a helyi íz. Az én zenéim olyanok, hogy ha nem borsodiak hallgatják, akkor máshogy fog lejönni nekik, de a saját sztorijukra levetítve is lehet hallgatni. Ha szerepel a dalszövegeimben, azért van, hogy tudják: borsodiak vagyunk, Mordorból jövünk.
Az én legfrissebb borsodi élményem, hogy az idei CineFesten láttam, hogy a miskolci drogprevenciós kampány az LSD veszélyeire hívta fel a figyelmet. Ezen az egész közönség jót nevetett, hiszen arról azért mindenki tud, hogy Borsodban a drogok közül nem az LSD van leginkább jelen.
Vicces, hogy miért az LSD-ről beszélnek, amikor a borsodi fiatalok életükben nem fognak LSD-hez jutni. Arra kéne figyelni, ami tényleg jelen van. Bióznak még mindig nagyon sokan, van közvetlen közeli ismerősöm aki meghalt, az egyik utcabeli srácot meg mentőhelikopter vitte el, úgy, hogy életében nem szívott se herbált, se füvet, csak kért egy cigit az utcán, és nem tudta, hogy bio van benne. Ez elég nagy probléma.
Heroin meg LSD… kinek van erre pénze Magyarországon? Nagy baj, hogy nem nézik azt, hogy valójában mihez juthatnak hozzá a fiatalok. Ezek a démonizáló videók csak kárt okoznak. Ha valaki olyan mond véleményt, akinek van tapasztalata, de lejött már róla és helyrejött, az többet érne.
Mit szóltál először, amikor meghallottad, hogy filmet forgatnak egy borsodi rapperről?
Hát kettős volt az érzés, mivel én ismerem Serrano igazi háttérsztoriját, tudom hogy mi igaz, meg mi nem, szóval voltak kétségeim. Először csak azt láttam, hogy egy hiphop csoportban posztolta az egyik stábtag, hogy egy filmbe keresnek szereplőket. Ez még jóval a casting előtt volt, de én már akkor elküldtem a cuccaimat, hogy milyen zenéket csinálunk. Aztán nyáron Kazincbarcikán castingoltak, attól a háztól ötven méterre, ahol én laktam. Rövidnadrágban, papucsban is nyugodtan átsétálhattam volna.
Elmentünk egy csokor barátommal, helyiekkel, akik szintén zenével foglalkoznak. Benne is vannak egy páran közülük a filmben, például a piros atlétás, körszakállas srác, Alex. Ha már engem beleírtak a filmbe, mint karaktert, akkor mondom, a tényleges baráti társaságommal legyek már, akiket szeretek.
Hogy győzted meg a stábot a castingon?
Nagyon könnyen feloldódtam, nagyon sokat beszéltem, sokszor másokat nem hagyva szóhoz jutni. Ilyen vagyok sajnos. Nem kellett eljátszani jeleneteket, csak megmutattuk a zenéinket, meséltem, hogy szerepeltem korábban az Éjjel-nappal Budapestben, jól elbeszélgettünk.
Aztán mi átmentünk egy kocsmába sörözgetni, és egy másfél órával később, amikor besötétedett, láttuk, hogy az egész stáb megy valahova. Odaszóltam nekik, hogy „Hé öcskös adjál csak egy cigit!” Kérdeztem hogy hova mennek, mondták, hogy a Papó sörözőjébe. De totál az ellenkező irányba indultak el, mint amerre van. Mondom, elmagyarázom, merre van. Aztán egyszer csak valamelyik stábtag mondta hogy „Ne mutogassál már, miért nem jöttök velünk?” Eltöltöttünk egy egész estét együtt, egy-két ital után már nagyon jó volt a hangulat. Szerintem az én esetemben ez volt a döntő, itt sokkal több dolog kiderült. Van bennem egyfajta exhibicionizmus, mint gondolom minden előadóban.
A Larry forgatásán
Mondhatjuk, hogy saját magadat alakítod a filmben?
Igen, és ez hatalmas megtiszteltetés. Volt egy karakter, akit Szilárd kicserélt velem, és ahogy egyre többet tudott meg rólam, beleírta, hogy ki vagyok, mi vagyok, mit csinálok. Brutális érzés, hogy sok minden miattam változott meg a forgatókönyvben.
Te is beleírhattál a forgatókönyvbe?
Nagyon sokat belepofáztam ebbe a forgatásba. Csúnyán fogalmazva, egy kis geci voltam. Ugye azt szerették volna, hogy életszerű legyen a film, és hát volt egy csomó minden, dialógok is, amik olyanok voltak, hogy „hát, ezt így nem mondjuk.”
Vagy volt például egy olyan jelenet, hogy rappelek a színpadon és a Sali G feljön a színpadra és kiveszi Benett kezéből a mikrofont. És akkor mi csak állunk, én próbálok rappelni tovább, a Benett meg csak áll és néz, miközben ott ugrál egy hülyegyerek a fellépésünkön. Mondtam Szilárdnak hogy basszus, ha valaki ilyet csinál, akkor olyat bevernénk neki, hogy leesne a színpadról. Ilyen nem történne, és én szóvá is tettem.
A film legemlékezetesebb szókapcsolata a gettó seggszagú klip. Ezt te írtad bele a dialógba?
Ez amúgy pont egy kivétel. Sok a saját dialógom, de ezt konkrétan a Szilárd találta ki, ez az ő mondása. A felvétele nagyon jó volt, körülbelül tíz take volt és mindig elnevettük magunkat ennél a résznél. Hogy is volt? Hogy „forgatunk a trébe egy gettó seggszagú klipet.” És erre mondta Szilárd, hogy a „gettó seggszag az durva lett.”
Mit gondolsz, jól rappel Vilmányi Benett?
Nagyon! Én nem mondom magam rappernek, mert nem csak szövegírással foglalkozom, hanem zenész vagyok. És Benett is ilyen. Van zenei vénája, nagyon jó hallása, tud gitározni, dobolni, meg ilyenek. Én is ilyen vagyok, akármikor egy bőgőt a kezembe adhatsz, elpötyögök rajta. Benettnek veleszületett ritmusérzéke van, jól tudja pakolászni a szótagokat. Sok rapperrel dolgoztam már együtt, akik rapperek voltak, nem zenészek, és fele olyan jók nem voltak, mint ő elsőre.
Ráadasul ez az első vagy a második szövege volt, amit életében írt. Volt egy-két sora, amit kozmetikáztam a betétdalban, mert még rutintalan volt, és nem jól jött ki a levegővétel. De nem kellett neki sok segítség, nagyon ügyes.
Csinálnál még vele zenét a későbbiekben?
Igen, egy trackünk már kész is van, azt le is nyomtuk a Toldiban a bemutató után, konkrétan erre az alkalomra írtuk ezt a számot. Akarunk csinálni egy négy-öt számos lemezt, lehet, hogy még a filmhez is lehetne kapcsolni. Funktasztikus is azt mondta, hogy nagyon jó lett volna egy filmzene album. Remélem, hogy még nem késő.
Vilmányi Benett és Csala Do a Toldiban /Forrás: Mozinet/
Sok jelenetben van impró, de az utolsóban érződik talán a legerősebben. Mit szeretsz jobban, ha előre le van írva egy szöveg, amit követni kell, vagy ha szabadabban játszhatsz?
Hát az imprózásnak néha pont az ellentéte történik, amikor nincs előre megírt szöveg, mert így befalazod magad. Például abban a jelenetben, amikor a gép előtt ülünk Benettel, nem volt megírva szöveg, vagy csak kevés, és először nagyon nehezen ment. Mondta a Szilárd, hogy beszélgessünk. De hát miről beszélgessünk, ember? Sokszor jobb a kötött szöveg, és aztán egy kicsit magadra formálod.
Az utolsó, Keletis jelenetnél meg az volt, hogy ugye sok ember sietett, nem figyelt, és nem is vette észre, hogy húsz méterre kameráznak, és nem tudták, hogy mi csak a filmben kéregetünk, hanem azt hitték, hogy igaziból. Hatalmas volt.
Eredetileg úgy kezdődött az egész jelenet, hogy ott ülök a Keletivel szemben, ahol le kell menni az aluljáróba egy üveg borral a kezemben és lehúzom, és ezt végig veszik, ahogy megiszom és aztán kidobom a kukába az üveget. Ezt a take-et megcsináltuk vagy háromszor, és akkor már éreztem, hogy kicsit izzik a fülem mögött a fejem.
És aztán odajött egy részeg srác, elkezdte zavarni a forgatást. Direkt beleállt a felvételbe, úgy beszélt a stábtagokkal, mint a kutyával, meg akarta fogni a kamerát. Én meg összeszólalkoztam vele, sőt, még fizikai kontaktus is történt, belém akart rúgni, de aztán ráijesztettem és elment. És ez az egész ment felvételre. Azért később durva volt visszahallgatni, kicsit ez cink volt.
Ez az utolsó jelenet tényleg nagyon erős lett, még úgy is, hogy ez a verekedés nem volt benne. Te ki tudnál emelni egy kedvenc jelenetet a filmből?
A buli a tűz körül, ott nagyon jól éreztem magam. Úgy nyomták a táncot a helyiek, hogy az valami életveszély. Brutális volt, nagyon jó hangulat volt ott.
Pont a cigánytelepen való forgatással kapcsolatban említette az egyik stábtag, hogy a stábból többen féltek például attól, hogy kirabolják őket. Te is úgy érezted, hogy voltak a stáb részéről ellenséges pillanatok?
Nem voltak tiszteletlenek. Türelmesek voltak, és néha volt feszült pillanat, de nem volt cink. Néha azért nehéz volt a statisztákkal, de profin kezelték a helyzetet, bravúrosan, rendesek voltak a helyiekkel. Konkrétan meghívtak egy egész iskolát a bulijelenetekhez statisztálni, és ez az iskola, a Don Bosco (Don Bosco Általános Iskola, Szakképző Iskola, Technikum, Gimnázium és Kollégium - a szerk.) kapta a film bemutatójának a bevételét.
Már vetítettétek a filmet Borsodban, Miskolcon és Ózdon is. Milyen volt a helyiek részéről a film fogadtatása?
Megosztó volt, de a többség érdeklődéssel fogadta. Például az idősebb emberek eleve nem kíváncsiak egy rapperről szóló filmre. De összességében azért inkább pozitív volt. Nagyon jók benne a vágóképek, amikor megy végig a kamera a lakótelepen és csak az ablakok látszanak ilyen mintaszerűen… az nagyon visszaadja ezt az életérzést. A hangulata teljesen beszippant. Elvittem a miskolci vetítésre a szüleimet is, hála istennek nagyon tetszett nekik. Édesanyám nagyon büszke. Örülök, hogy boldoggá tudtam ezzel tenni.
Szerintem a végeredmény brutálisan jó lett, felülmúlta az elképzeléseimet. Például én többször megkérdeztem a forgatás alatt, hogy „Nem lesz ez így tré?” Mert Hartung Dávid, az operatőr futott a kamerával meg ilyenek, és nem használtak stabilizátort. A kézmozgása végig benne van a filmben, és olyan profi lett mégis a kameramozgás, hogy elképesztő.
Thuróczy Szabolcs, Csala Do és Szabó Simon a Larry vetítése után /Forrás: Mozinet/
Amellett, hogy szerepeltél a filmben és a dialógusokat is alakítottad, úgy hallottam, még a vonatra graffitizett Larry taget is te tervezted.
Igen. Grafikusnak tanultam középiskolában, csak ezt tovább kellett volna vinnem főiskolára vagy egyetemre, hogy jobb pénzt tudjak belőle keresni, de sajnos erre nem volt lehetőségem, úgyhogy maradtam ott és mindenféle fiszem-faszom munkákat vállaltam, amiknek semmi köze a kreativitáshoz.
A film több borsodi jelenséget is tematizál, a te karaktereden keresztül például azt, hogy ha az ember meg akar élni, akkor külföldre kell menni dolgozni, és mi most éppen azért beszélgetünk online, mert tényleg Németországban élsz. Mit csinálsz kint?
Kettős életet élek. Viccet félretéve, hegesztő vállalkozóként dolgozok Németországban. 2020-ban csináltam meg ezt az iskolát, de már két évvel előtte is ebben a szakmában voltam, csak alacsonyabb szinten. De már 2015 óta dolgozom külföldön, csak ez előtt a vendéglátásban.
Hogy tudod ezt összeegyeztetni a zenéléssel? Milyen gyakran tudsz emellett hazajönni?
Változó, attól függ, hogy otthon mennyi dolgom van. Korábban sokkal aktívabban foglalkoztam zenével, csak akkor még nem volt pénzem. Ehhez pénz kell, ha profi szinten szeretnéd csinálni, a marketingre annyit kell költeni, hogy borzasztó. Így nyilván az embernek mást kell csinálni, hogy meg tudjon élni. A munka miatt sokszor nem volt időm zenélni. Most újra kezd egyre több fellépésünk lenni, nem csak a film miatt, de pont a filmmel egyszerre kezdett ez is beindulni. Arra a formációra, amit most csinálok, a BestOFF, az emberek nagyon kíváncsiak. És a film után persze akkorát robbant a közösségi médiám, hogy az brutális.
És van kilátás arra, hogy egy ponton meg tudj élni itthon a zenélésből?
Ezek álmok, de ha rendesen beindulna a zenélés, és mondjuk lennének filmszerepeim, azt adnám. Akkor nyilván hazamennék.
