A musical-thriller-vígjáték-szociofilm etc. műfaji alapjait bámulatos biztonsággal keverő alkotásról, a szimbólummá vált kakaóról, a két férfiú amatőr színházcsinálói élményeiről és Tarr Béla csókjáról beszélgetve nem feledkeztünk meg arról sem, hogy választ adjunk a mindenkit feszítő kérdésre: Tigris, Kanga, Zsebi vajon miért hiányzik Libi bá’ Pagonyából?


filmhu:Azt olvastam egy werk-interjúban, hogy 25 millióból forgattátok a filmet, mindössze két hét alatt. Igaz ez, vagy időközben változott a film költségvetése?

Végh Zsolt: Ez igaz. Három körben jutottunk hozzá a pénzhez. Még  a  Legkisebb film a legnagyobb magyarról… előtt kaptunk tíz millió forintot, akkor döntöttük el, hogy mindenképpen változtatnunk kell a forgatókönyvön, mert eredetileg nyolcvan-száz milliós költségvetésű nagyjátékfilmben gondolkoztunk. Úgy határoztunk, abban az évben nem csináljuk meg a filmet, hanem inkább leforgatjuk a Legkisebb film…-et. Következő évben kaptunk tizenötmilliót, így elkezdtük a forgatást videóra…

filmhu:… ezt írtátok aztán át 35-ösre.

V. Zs.: Kaptunk még tíz milliót, ebből föl tudtuk nagyítani a filmet, és többek között elvégezhettük a végleges hangutó-munkálatokat.

filmhu:A low-, vagy inkább no-budget-jelleg egyáltalán nem látszódik a munkátokon.

V. Zs.: Hasonló költségvetésből, tudjuk, lehet csinálni filmet, csak ott ül egy ember, semleges háttér előtt, és beszél hosszan. De zenés filmet forgatni ennyi pénzből, lényegileg képtelenség. Nálunk ez úgy volt lehetséges, hogy nagyon sokan jöttek el nagyon kevés pénzért – így számos színész, és a zeneszerző -, illetve jó néhányan eleve ingyen dolgoztak. A plakátok, képeslapok tervezéséért, magyarán a film marketing munkájáért nem kellett fizetnünk. Támogatásként kapjuk. Rólunk ne beszéljünk, mert ez a film nekünk hatalmas bukta.

filmhu:Mert hogy magatok finanszírozzátok a filmjeiteket?

V. Zs.: Ez úgy néz ki, hogy kevés pénzért vállaltuk a filmet, viszont annak a többszörösét belefektettük. Vagyis: a honoráriumom a háromhavi telefonszámlám. Három éve csináljuk ezt a filmet…

filmhu: Az eredeti forgatókönyvet Angélával írtad…

V. Zs.: Lényegében igen. Hárman írtunk Angélával és Zolival, illetve a nagyon jó dramaturgiai érzékű, a Berlini főiskolán báb-szakon végzett Kuthy Ágnessel is dolgoztunk a könyvön. Írás után még nagyon sokaknak odaadtuk a könyvet, hogy beszéljenek róla, mondjanak véleményt.

filmhu:Sokban változtattatok a könyvön a forgatásig, vagy forgatás közben?

V.Zs.: Az alaptörténet megmaradt, bizonyos – tervezett – helyszíneket változtattunk meg, vagy egyszerűsítettünk. Végül pedig koncentráltabb struktúrájú filmet írtunk.

filmhu: A Libiomfi sok műfajú film: musical, szociofilm, „thriller”, kvázi-vígjáték, mesefilm. Ennek nyilván az az egyik veszélye, hogy elcsúszhat a történet. Ti viszont bravúrosan egyensúlyoztok.

V. Zs.: Eredetileg még „ilyenebb” volt a forgatókönyv; többek között rajzfilm-betétet is szerettünk volna. Sok minden kimaradt, de – bár ebben Zolival nem egyezik a véleményünk – úgy gondolom, jobb, hogy volt, amiről lemondtunk. Ez a film most  azon a határon van, hogy a sokszínűség még érthető és befogadható. Az volt a félelmünk a forgatókönyv egy bizonyos fázisában, hogy könnyen előfordulhat, a néző nem tudja majd, miről is akarunk szólni.

filmhu: Mucsi és Székely B. jelenete másodszor is  zavarba ejtett, pedig ez az egyik kedvenc epizódom. Innentől ugyanis elindul a film egy visszafordíthatatlan irányba. De érthető-e vajon elsőre az apa és a fia története? Az ÁVH-s múlt, hogy az apa magát jelentette föl, kihívta magához a nagy fekete autót, a fölgyújtott tanyán elégtek a kis Libi állatai – Micimackóék-, kis Libi pedig fölgyújtotta az anyját?

V. Zs.: Annyi bizonyos, hogy ezt a filmet érdemes többször megnézni, noha elsőre is megvan az élmény. Nagyon sokszínű közönség látta eddig a filmet, és mindenkit más ragadott meg. A fiatalokra jellemző, hogy leginkább a saját generációjukkal kívánnak foglalkozni (hogyan élünk mi ebben a világban, milyen veszélyek, buktatók vannak), és nem Libi bácsi történetével keresnek azonosulást. Így valójában egy apa-gyerek viszonyt látnak. Alapvetően azonban egy életérzést akartunk megragadni.

filmhu:Meglehetősen keserű életérzést.

V. Zs.: Ez sem egészen egyértelmű. Végül is a vígjáték műfajával is eljátszadozunk.  

filmhu:Azért nincs felhőtlen kacagás.

V. Zs.: Az izgalom a legjobb szó. Izgatottak lesznek a nézők, azonnal járni kezd az agyuk. Csupa csillogó szemű ember jött ki a moziból. Igazándiból ez volt a célunk. A vágási fázis elején volt a filmnek egy ennél hosszabb, egy óra negyven perces verziója. Na, arra azt lehetett mondani, hogy „keserű”. Hogy producerünket idézzem: akkor Tarr Béla szájon csókolt volna minket.

(Befutott Kálmánchelyi is)

filmhu:Egyetértetek azzal, hogy a Libiomfi a frusztrációk filmje? Libi bácsi egy gyermekkori tragédiát kísérel meg földolgozni sajátos alkotói technikával, Micimackó történetéből építkezve, a „gyerekek” meg, a frusztrációikat akarják kijátszani magukból. És hát lássuk be, ezek a frusztrációk valóban megvannak azokban, akik színészi pályára lépnek. Az amatőr színészek között pedig ez a „kidolgozási” kényszer rendkívül gyakori.

V. Zs.: Ezért volt jó választás, hogy színházi hátteret választottunk a filmhez. Ez a fajta frusztráció egyébként mindkét nemzedék életét jellemzi.

filmhu:Csak az oka más.

V. Zs.: Így van. De a kettő kölcsönhatásban van egymással. A film alaptémája, hogy az apák frusztrációja frusztrálja a gyerekeiket. Ez általános jelenség ma, Magyarországon. Remélhetőleg a következő nemzedék már megszabadul ettől a dologtól.

filmhu: Részt vettetek-e ilyen fajta színházcsinálásban? Gyanús nekem, hogy saját élményből (is) merítettetek.

Kálmánchelyi Zoltán: Persze, mert mindketten színészként dolgoztunk. Zsoltot egy színházi táborban ismertem meg…

filmhu: … csak nem Zalaszentgróton?

K. Z.: Nem, de ott is jártunk. Szárszón a Csetnekinél voltál, nem?

V. Zs.: Csetneki Gábornál.

K. Z.:  Ő kifejezetten nagy varázsló.

V. Zs.: Nem veszélyes ember, viszont azok a fajta varázslások és őrültségek, amik a filmben vannak…

filmhu:… a kakaó?

K. Z.: Inkább a keleti kultúra, a buttó. Semmi Sztanyiszlavszkij. Csetneki inkább koreográfus, a darabjai nagyon érdekesek. Aztán kinél is voltál?

V. Zs.: Urai Péternél  – szintén mozgásszínházi rendező.

K. Z.: Igen! Nagykovácsiban volt az a tábor, na, onnan ismerlek. Ez az állat egész éjjel dolgozott, mi ez alatt részegen fetrengtünk, gitározgattunk, meg nem tudom, mi.  Ez meg mászkált, tanulta a szöveget. Ilyen nagy ember ő.

V. Zs.: Mondjuk nehéz helyzetben is voltam. Közel harminc oldalas monológot kellett megtanulnom.

K. Z.: Egy hét alatt.

V. Zs.: Egy hét alatt?! Szó sincs róla! Két hétig mozgásszínházi gyakorlatokat végeztünk, és volt három nap, hogy összerakjuk a darabot. Egészen a főpróbáig két és fél napom volt arra, hogy egy egész szövegkönyvet megtanuljak, mert a többiek csak annyit mondtak, hogy „igen”, „nem”.

filmhu:Mit változtatott ezen a fajta színházi és létélményen a főiskola?

V.Zs.: Hát igen, jártam oda is.

filmhu:Mi az, hogy jártál? El is végezted?

V. Zs.: Az túlzás. Kivágtak másfél év után - szerencsére. Így megúsztam ezt a dolgot. Életben maradtam. Gyuriska Jánossal, Hujber Ferivel, Nagy Ervinnel jártam egy osztályba.

filmhu: Ez jó évjárat.

K. Z.: A Horvai-osztályok alapvetően jók. Hajdu Steve, Kamarás is Horvainál végzett. Akiket hívtunk, de nem tudtak eljönni, mind Horvaihoz jártak. Egyébként a felvételiben nekem van nagy tapasztalatom. Hatszor felvételiztem. Ezt én tudom, Zsoltot meg egyből felvették.

V. Zs.: Vannak a filmben főiskolai gyakorlatok, sőt, lehet, hogy valamelyik tanár rá is ismer magára. Ebben nagyon bízom.

filmhu:Érdekes, hogy nem szoktatok castingoltatni.

K. Z.: Nem, mert hazug dolog. Nem így keressük a szereplőket. Alapvetően színészekre írjuk a forgatókönyvet. Igyekszünk őket megnyerni, de ha nem sikerül, kicsit átírjuk a szerepet. A színészek is belenyúlhatnak a szövegbe. Bagoly szerepe egyébként teljesen elátkozott volt. Rengeteg színész mondta hogy tetszik neki a szerep, aztán egyik sem került elő vagy fél évig! 

V. Zs.: Bagoly-Bagollyal voltak gondok, a villanyszámlással.

filmhu: Talán azért, mert Bagoly kettős szerosztásban van, mindaddig, míg meg nem hal a Nagyi, azaz Lázár Kati. Ez nem inspirálta őket eléggé.

K. Z.: Látod, erre nem is gondoltam. Bagoly-Bagoly pár héttel a forgatás előtt még nem volt meg. Hajduk Karcsit többen ajánlották: Lázár Kati, Ascher Tamás, Szabados Misi. Én játszottam vele, de nem mozgatta meg különösebben a fantáziámat. Őt castingoltuk meg olyan módom, mint Libi bácsi. Leültünk vele egy kávézóban, „elkakaózgattunk”, és megéreztük, hogy ő a Bagoly. Ahogy kinézett a filmben, úgy jött be az ajtón. Őrült feje volt.

V. Zs.: Ez volt az egyetlen castingunk. De hogy mi a véleményünk a castingról, és annak hatásfokáról, kiderül a filmből.

filmhu: Amióta láttam a filmet, nem tudok úgy kakaót  főzni, hogy ne röhögjem végig a  néhány perces procedúrát.

V. Zs.: Voltak ilyen visszajelzések. A kakaó új jelentést nyert, egy egészen komplex dolognak lett a szimbóluma.
 
K. Z.: Egyébként a Truman-showban is van kakaó-jelenet. Nem emlékeztek? Amikor már teljesen kikészült a fickó, és a csaj azt kérdezgeti: „Miért nem iszol ilyen kakaót? Főzök neked ilyen isteni kakaót!” Ez bennem nagyon megmaradt.

filmhu: Színészként jártatok castingon?

V. Zs.: Jártunk. És a tapasztalatunk az, hogy nem felel meg a célnak, vagyis nem derül ki, hogy az illető alkalmas-e a szerepre, tud-e vele együtt dolgozni a rendező… Ezt három perc alatt nem lehet megállapítani.

K. Z.: El kell menni kocsmázni, vagy egy házibuliba. Akkor kiderül valami.

V. Zs.: Ha valaki nem szeret kocsmázni, nézze meg a színészt a színházban. Többségében nagyon jók a színészeink a filmjeinkben, mert pontosan tudjuk, mennyire alkalmasak a szerepre. És érezzük, szereti-e majd a szerepét, vagy nem.

filmhu: Angéla meglehetősen karakteres imázsa mögött mennyire van ott az ő „arca”? És nem akar-e ettől az imázstól idővel megszabadulni?

K. Z.: Fura dolog ez, mert mi látunk különbségek az ő arcai között. De nagyon sokan mondják azt, hogy ők nem érzik ezt. A Libiomfiban inkább egy szeretetre méltó, kedves kislány – bár már nem is feltétlenül kislány -, az Ózban pedig egy mosdatlan szájú tizenkét éves. Bár valami közös van bennük.

V. Zs.: Az a „közös” bennük, hogy Angélának nagyon erős, markáns a kisugárzása, és ez minden egyes szerepén látszik, átjön.

filmhu: Úgy tűnt évekig, hogy triászotok egyben alkotói közösség is. Most meg úgy látszik, mintha Angéla kifelé lépkedne ebből.

K. Z.: Angéla alapvetően színésznőnek készül, az akar lenni. Eddigi munkáinkban, bármikor, amikor hozzászólt, mindig jókat mondott. Borzasztóan őszinte ember, nyers is egy picit. Ez a nyerseség látszik is a filmeken. Amit Angéla tud, azt nem tudja rajta kívül ebben az országban más színésznő. 

filmhu: Következő filmjeitekben benne lesz?

V. Zs.: Abszolút. Ebben a közös munkában ő még benne van akkor is, ha mostanság inkább színészként működik. Ma is találkoztunk, kikérjük a véleményét, sokszor együtt találunk ki dolgokat. Azonban: ha az ember csapatban gondolkodik, mindenképpen célszerű, hogy az a csapat legyen rugalmas. Nem lehet erőszakot tenni a másikon. A forgalmazást azért csináljuk ketten Zolival, mert ezzel mi szívesen foglalkozunk.

K. Z.: Angéla viszont nem szereti a „favágós” munkákat: telefonálás, tárgyalás, miegymás. Nekünk ezekben is van egy sajátos stílusunk, de az a tapasztalatunk, ha valaki vevő ránk, akkor a filmjeink is érdeklik. Eddig kisjátékfilmeket csináltunk, és mi tagadás, döcögött a szekér. Most viszont, hogy leforgattuk ezt a nagyjátékfilmet, megváltozott a rólunk alkotott vélemény. Komolyan vesznek minket. 

filmhu: A film marketingje tökéletesen a ti ízléseteket tükrözi.

V. Zs: Mi vagyunk a marketing. Mi vagyunk az, amit látni fogsz. Mindent meg lehet csinálni. Az az erősségünk, hogy ehhez nekünk kedvünk van, őszinték vagyunk, és vannak ötleteink. A partnereink pedig ezt érzik.  Csak jó élményeink vannak, és remélem, a célegyenesben nem omlik össze az egész. De nem fog.

K. Z.: A magyar filmrendezők nem foglalkoznak a saját filmjük marketingjével. Nem is kell egyébként. Mi pedig belehalnánk, ha valaki más csinálná, mert úgy éreznénk, valami kicsúszott a kezünkből. Ez nem jó. Ez van a forgalmazással is. Nem azért vállaltuk magunkra, mert nem bízunk másokban eléggé, hanem mert ez az egész nekünk a legfontosabb.

V. Zs.: Irgalmatlan munka ez. Ketten egy egész forgalmazó cég feladatait végezzük el, miközben tanuljuk a szakmát.

K. Z.: Ma vágtam a film előzetesét. Ezt egyetlen forgalmazó nem vállalja. 

filmhu: Hány kópia lesz?

K. Z.: Egyelőre ötöt tervezünk. De most azt érezzük, olyan jó lesz a film marketingje, hogy érdemes az elején több kópiával kijönni. Lesz egy vándorkópiánk is – hadd használódjon. Budapesten a film négy moziban megy majd: a Művészben, a Toldiban az Odeon-Lloydban és a MOM-ban. Ezeknek a moziknak van egy olyan „üzenete” is, hogy a Libiomfi nem művészfilm, de nem is kommersz vígjáték.

V. Zs.: Vidéken Kaposvárott és Szegeden indulunk augusztus 7-én, aztán jön, Nagykanizsa, Békéscsaba, Zalaegerszeg, Szombathely, Győr, Pécs… Ezekkel a mozikkal már megállapodtunk. Az igazgatói vetítésen nagy érdeklődéssel fogadták a filmet.

filmhu: A premier pedig „hazátokban”, a Szigeten lesz augusztus 5-én.

K. Z.: A Szigeten forgattuk, és ott is mutatták be az első filmünket. Ott találkoztunk először a közönségünkkel. A Sziget közönsége nagyon őszinte, éppen ezért nagyon kegyetlen. Több filmet is kifütyültek, vagy egyszerűen otthagytak. Ott nem számít a marketing. Amikor forgatókönyvet írunk, vagy forgatunk, az egyik szempontunk az: vajon a Szigeten ez milyen lenne?   Mert a Szigeten normálisan működik az ember.

V. Zs.: Ott eldől, működik-e egy film, vagy sem. Nagyon sokféle ember jelenik meg , de a vetítéseken – együtt – rettentően intelligensek, érzékenyek, lelkesek, szenvedélyesek. És egy film minden jelentésrétegéhez megtaláljuk a megfelelő embert.
 
filmhu: Miközben az alkotói attitűdötök (szenvedélyesség, kíváncsiság, kísérletező kedv, játékosság, szellemi-művészi invenció etc.) mit sem változott, a Libiomfi forgalmazásával, marketingjével kapcsolatos munkátok is azt mutatja, hogy „professzionális” megoldásokra törekedtek.

K. Z.: Az itt az alapvető kérdés, hogy filmrendezők vagyunk-e, vagy sem. Szerencsére nem vagyunk filmrendezők, és igazándiból nem is akarunk azok lenni. Gondolkodó, alkotó emberek vagyunk, akik jelen pillanatban filmeket csinálnak, mert most ez érdekel minket a legjobban. Csinálunk majd nem-filmeket is, talán lesznek nagy performance-ok, meg színház, lehet, hogy majd csak játszani, lehet, hogy majd csak rendezni fogunk. Az is lehet, hogy külön utakon járunk majd. Most azt érezzük, a film a legideálisabb kifejezőeszköz arra, ahogyan mi most gondolkozunk, ahogyan a világ „gondolkozik” – meg ez a kettő együtt. Színházba a kutya nem jár. Ha tudunk majd olyan színházat csinálni, ahová a kutya elmegy, akkor majd színházat csinálunk. Mi nem végeztünk főiskolát, folyamatosan tapasztalunk, ettől a működésünk kiszámíthatatlan. Nem lehet nálunk tudni, mi történik majd, mi meddig tart. Azt volna jó megélni, hogy bízzanak bennünk. Azt hiszem, nem vagyunk rossz úton. 

filmhu:Tigris, Kanga és Zsebi miért nem kaptak szerepet Libi bá’ Micimackójában?

V. Zs.: Remek kérdés. Az eredeti verzióban választ is kaptak rá a nézők, a végső változatból azonban ez valóban kimaradt. Libi bácsi szerint Tigris és Kanga nem őslakosai a Százholdas Pagonynak. Tehát nem olyan vérhű, magyar állatok, mint – mondjuk - Micimackó, Malacka, Bagoly. Tigris és Kanga: bevándorlók. Libi bácsinak erre van egy mondása, amely meglehetősen árulkodó: „Aki sündisznót enged a libák közé, ne csodálkozzon, ha szúr a vánkos.”
   
filmhu: Róbert Gida is hiányzik a filmből! Erre mit mond Libi?!

V. Zs.: Róbert Gida? Ez sem hangzik el a filmben, ez igaz, de talán rá lehet jönni, hogy Róbert Gida maga Libi bácsi.