A dokumentumfilmek és a televízió
A Dialëktus szakmai programjainak sorát A dokumentumfilmek és a televízió elnevezésű szakmai konferencia nyitotta március 5-én, csütörtökön. A beszélgetést Pigniczky Réka dokumentumfilm-rendező moderálta, résztvevői Tóth Klára, a Duna Televízió dokumentumfilm-beszerzője és Kamila Zlatuskova, a cseh közszolgálati televízió dokumentumfilm-beszerzője volt, aki dokumentumfilm-írást és dramaturgiát oktat a FAMU-n, a prágai film és televíziós akadémián.
Pigniczky Réka felvezetésképp a televíziós dokumentumfilm meghatározására ösztönözte a résztvevőket, ám Tóth Klára véleménye szerint nem kellene különbséget tenni televíziós és fesztiválokra készülő, művészi dokumentumfilmek között – a Duna Tv célja, hogy minden igényes dokumentumfilm bekerülhessen a programba. A televíziós dokuknak ugyanakkor mindenképp előnyére válik, hogy időtartamuk miatt (50 perc) könnyen beilleszthetőek a műsor rácsba – egy törekvés is megfigyelhető az alkotók részéről, hogy a filmjüket ehhez igazítsák.
Kamila is egyet értett abban, hogy nem kell élesen elkülöníteni a különböző műfajú dokumentumfilmeket. Ő előszeretettel osztja a tény-alapú – illetve művészi – dokumentumfilmek csoportjába az egyes alkotásokat, szerinte a televíziók inkább az előbbiek preferálják. Új tendencia Csehországban, hogy a nagy kereskedelmi televíziók reality show-szerű dokumentumfilm-sorozatokat készítenek – keresik a dokumentumfilm azon szeletét, amely széles közönséget érdekelhet.
Pigniczky Réka a Duna Tv képviselőjét a dokumentumfilm választás mikéntjéről is faggatta. Tóth Klára beszélt a kötelező választásokról, amikor egy-egy ünnephez vagy évfordulóhoz, születésnaphoz kapcsolódóan tűznek műsorra egy-egy alkotást, ugyanakkor az izgalmasabb eset, amikor szerkesztő-kollégák vagy rendezők ajánlanak filmeket, vagy a filmszemlén bukkan fel egy-egy érdekes alkotás. Tóth Klára elmondta: a Duna Tv az ismétlésekkel együtt körülbelül két tucat dokumentumfilmet mutat be havonta, hétfőnként két magyar kreatív dokumentumfilm kerül képernyőre – ez esetben a kiválasztás egyetlen szempontja, hogy az adott alkotás közérdeklődésre tartson számot. A közszolgálati televízió összességében közel azonos számú magyar és külföldi dokut tűz műsorra.
Kamila Zlatuskova az általa képviselt cseh televízióban producerként is közreműködik a cseh és szlovák alkotók munkáiban - tehát általában már a téma megszületésekor hozzájuk kerül a film. A brnói stúdió előnyös helyzetben van, mivel a prágai szekció foglalkozik a 'kötelező' témákkal, így a Kamila képviselte csatorna a kreatív filmekre koncentrálhat, arra törekszenek, hogy minél több koprodukciót hozzanak létre, és minél több külföldi filmet vásároljanak a televízió számára.
Pigniczky Réka a 'piszkos anyagiakra' is rákérdezett, így derült ki, hogy magyar filmek esetében az egységár 4500 forint/perc, a külföldi filmeket pedig általában csomagban veszik, jóval a megjelenés után, viszont ennél alacsonyabb áron. A közszolgálati televíziózás szabályai szerint bizonyos mennyiségben európai dokumentumfilmeket kell vetítenie a Duna Televíziónak, de ezen felül előszeretettel mutatnak be egzotikusabb (például mongol vagy japán) filmeket. A brnoi televízió pre-buy, azaz elővásárlás esetén 1000-3000 eurót fizet egy-egy dokumentumfilmért, cseh dokuk esetében ez 35 euró percenként – avatta be a közönséget a pénzügyekbe Kamila. Azt is megtudtuk, hogy például egy skandináv tévé átlagosan 7000 euróért vásárol meg egy-egy dokumentumfilmet.
Tóth Klára elmondta, hogy Magyarországon 'tradicionálisan' alacsony költségvetésből készülnek a nem-fikciós alkotáshoz, amihez Pigniczky Réka gyakorló alkotóként hozzáfűzte, nyugaton el sem tudják képzelni, hogyan lehet ennyi pénzből filmet készíteni. A brnói televízió körülbelül 30 ezer eurós költségvetéssel készít el egy saját gyártású dokumentumfilmet, ami tisztán körülbelül 15 ezer eurót jelent.
A közönség soraiból felmerült a kérdés, hogy van-e kutatás arra vonatkozóan, milyen témájú filmeket keresnek a nézők. Tóth Klára elmondta, hogy elsősorban a műsoridőn van a hangsúly – ha igényes dokumentumfilmeket tudnak vetíteni főműsoridőben, nem sokkal kisebb a nézettsége, mint egy játékfilmnek, témától függetlenül. Dokumentumfilm-beszerzőként viszont folyamatos harcot kell folytatnia a jó műsorsávokért. Tematikus kutatásokat még nem végzett a televízió, a Duna Tv munkatársa elmondta, hogy a portréfilmek népszerűek, és minden olyan film, amely képes az érzelmekre is hatni. A nézettségi adatok vizsgálatakor beszédes, ha az ismétléskor többen nézik meg az adott filmet, mint az első vetítés időpontjában.
A tematikát illetően Kamila Zlatuskova a kortárs jelenségekkel, a társadalmat érintő problémákkal foglalkozó filmeket emelte ki, olyan filmeket igyekeznek készíteni, amelyek a cseh és a külföldi közönség érdeklődésére is számot tartanak. A cseh televízió esetében áldásosabb a helyzet, mivel két csatornájuk van, és ezek egyikén kizárólag dokumentumfilmek, illetve intellektüell-közönségnek szóló játékfilmek mennek főműsoridőben – ez napi három-négy órányi dokumentumfilm-sugárzást jelent.
A fesztiváligazgató, Füredi Zoltán rákérdezett, miért éri meg a pre-buy és a koprodukció, ha sokkal kevesebbe kerül megvenni egy már elkészült filmet. Kamila rávilágított, hogy ez nem pénz kérdése, szerinte ebben az esetben az a legfontosabb, hogyha partnerként szállsz be az alkotásba, akkor befolyásolhatod a végeredményt, és nem utólag tudod csak megmondani, hogy mitől lehetne jobb az adott film. Elővásárlásra abban az esetben kerül sor, ha valamiért nem jön létre a koprodukció – akkor ezzel segítik a film elkészültét. Csehországban a televízió támogatását nem élvező dokumentumfilmek nagyon ritkán jutnak állami támogatáshoz – tette hozzá Kamila.
Tóth Klára elmondása szerint a Duna Tv-nek is bevett gyakorlata, hogy egy jelképes összeggel beszállnak a gyártási költségekbe, ha nincs elég pénz a koprodukció létrejöttéhez – így a Duna Tv közreműködésével készülhet el az adott film. A Duna Televízió esetében kettéválik a gyártás és a vásárlás, kevés önálló gyártású dokumentumfilm készül itt, főként anyagi okokból.
Pigniczky Réka ezen a ponton a közönséghez fordult, mire Pálos György operatőr-dokumentumfilmes reagált: szerinte nem lehet összehasonlítani a kelet-és nyugat-európai filmes költségvetéseket, ugyanakkor Pálos szerint az is egy tradíció, hogy nem divat ma Kelet-Európában pénzt fektetni a kultúrába. Ez a rendező reményei szerint idővel megváltozik majd. A beszélgetés végén a vita résztvevői és a közönség az 'ideális helyzet' részleteit taglalta, remények és utópiák kerültek előtérbe, amelyek talán egyszer meg is valósulnak majd.
A Dialëktus szakmai programjainak sorát A dokumentumfilmek és a televízió elnevezésű szakmai konferencia nyitotta március 5-én, csütörtökön. A beszélgetést Pigniczky Réka dokumentumfilm-rendező moderálta, résztvevői Tóth Klára, a Duna Televízió dokumentumfilm-beszerzője és Kamila Zlatuskova, a cseh közszolgálati televízió dokumentumfilm-beszerzője volt, aki dokumentumfilm-írást és dramaturgiát oktat a FAMU-n, a prágai film és televíziós akadémián.
Pigniczky Réka felvezetésképp a televíziós dokumentumfilm meghatározására ösztönözte a résztvevőket, ám Tóth Klára véleménye szerint nem kellene különbséget tenni televíziós és fesztiválokra készülő, művészi dokumentumfilmek között – a Duna Tv célja, hogy minden igényes dokumentumfilm bekerülhessen a programba. A televíziós dokuknak ugyanakkor mindenképp előnyére válik, hogy időtartamuk miatt (50 perc) könnyen beilleszthetőek a műsor rácsba – egy törekvés is megfigyelhető az alkotók részéről, hogy a filmjüket ehhez igazítsák.
Kamila is egyet értett abban, hogy nem kell élesen elkülöníteni a különböző műfajú dokumentumfilmeket. Ő előszeretettel osztja a tény-alapú – illetve művészi – dokumentumfilmek csoportjába az egyes alkotásokat, szerinte a televíziók inkább az előbbiek preferálják. Új tendencia Csehországban, hogy a nagy kereskedelmi televíziók reality show-szerű dokumentumfilm-sorozatokat készítenek – keresik a dokumentumfilm azon szeletét, amely széles közönséget érdekelhet.
 |
| A beszélgetés résztvevői Fotó: Karuczka Anett |
Pigniczky Réka a Duna Tv képviselőjét a dokumentumfilm választás mikéntjéről is faggatta. Tóth Klára beszélt a kötelező választásokról, amikor egy-egy ünnephez vagy évfordulóhoz, születésnaphoz kapcsolódóan tűznek műsorra egy-egy alkotást, ugyanakkor az izgalmasabb eset, amikor szerkesztő-kollégák vagy rendezők ajánlanak filmeket, vagy a filmszemlén bukkan fel egy-egy érdekes alkotás. Tóth Klára elmondta: a Duna Tv az ismétlésekkel együtt körülbelül két tucat dokumentumfilmet mutat be havonta, hétfőnként két magyar kreatív dokumentumfilm kerül képernyőre – ez esetben a kiválasztás egyetlen szempontja, hogy az adott alkotás közérdeklődésre tartson számot. A közszolgálati televízió összességében közel azonos számú magyar és külföldi dokut tűz műsorra.
Kamila Zlatuskova az általa képviselt cseh televízióban producerként is közreműködik a cseh és szlovák alkotók munkáiban - tehát általában már a téma megszületésekor hozzájuk kerül a film. A brnói stúdió előnyös helyzetben van, mivel a prágai szekció foglalkozik a 'kötelező' témákkal, így a Kamila képviselte csatorna a kreatív filmekre koncentrálhat, arra törekszenek, hogy minél több koprodukciót hozzanak létre, és minél több külföldi filmet vásároljanak a televízió számára.
Pigniczky Réka a 'piszkos anyagiakra' is rákérdezett, így derült ki, hogy magyar filmek esetében az egységár 4500 forint/perc, a külföldi filmeket pedig általában csomagban veszik, jóval a megjelenés után, viszont ennél alacsonyabb áron. A közszolgálati televíziózás szabályai szerint bizonyos mennyiségben európai dokumentumfilmeket kell vetítenie a Duna Televíziónak, de ezen felül előszeretettel mutatnak be egzotikusabb (például mongol vagy japán) filmeket. A brnoi televízió pre-buy, azaz elővásárlás esetén 1000-3000 eurót fizet egy-egy dokumentumfilmért, cseh dokuk esetében ez 35 euró percenként – avatta be a közönséget a pénzügyekbe Kamila. Azt is megtudtuk, hogy például egy skandináv tévé átlagosan 7000 euróért vásárol meg egy-egy dokumentumfilmet.
 |
| Tóth Klára, a Duna televízió munkatársa Fotó: Karuczka Anett |
Tóth Klára elmondta, hogy Magyarországon 'tradicionálisan' alacsony költségvetésből készülnek a nem-fikciós alkotáshoz, amihez Pigniczky Réka gyakorló alkotóként hozzáfűzte, nyugaton el sem tudják képzelni, hogyan lehet ennyi pénzből filmet készíteni. A brnói televízió körülbelül 30 ezer eurós költségvetéssel készít el egy saját gyártású dokumentumfilmet, ami tisztán körülbelül 15 ezer eurót jelent.
A közönség soraiból felmerült a kérdés, hogy van-e kutatás arra vonatkozóan, milyen témájú filmeket keresnek a nézők. Tóth Klára elmondta, hogy elsősorban a műsoridőn van a hangsúly – ha igényes dokumentumfilmeket tudnak vetíteni főműsoridőben, nem sokkal kisebb a nézettsége, mint egy játékfilmnek, témától függetlenül. Dokumentumfilm-beszerzőként viszont folyamatos harcot kell folytatnia a jó műsorsávokért. Tematikus kutatásokat még nem végzett a televízió, a Duna Tv munkatársa elmondta, hogy a portréfilmek népszerűek, és minden olyan film, amely képes az érzelmekre is hatni. A nézettségi adatok vizsgálatakor beszédes, ha az ismétléskor többen nézik meg az adott filmet, mint az első vetítés időpontjában.
A tematikát illetően Kamila Zlatuskova a kortárs jelenségekkel, a társadalmat érintő problémákkal foglalkozó filmeket emelte ki, olyan filmeket igyekeznek készíteni, amelyek a cseh és a külföldi közönség érdeklődésére is számot tartanak. A cseh televízió esetében áldásosabb a helyzet, mivel két csatornájuk van, és ezek egyikén kizárólag dokumentumfilmek, illetve intellektüell-közönségnek szóló játékfilmek mennek főműsoridőben – ez napi három-négy órányi dokumentumfilm-sugárzást jelent.
 |
Pigniczky Réka dokumentumfilm-rendező Fotó: Karuczka Anett |
A fesztiváligazgató, Füredi Zoltán rákérdezett, miért éri meg a pre-buy és a koprodukció, ha sokkal kevesebbe kerül megvenni egy már elkészült filmet. Kamila rávilágított, hogy ez nem pénz kérdése, szerinte ebben az esetben az a legfontosabb, hogyha partnerként szállsz be az alkotásba, akkor befolyásolhatod a végeredményt, és nem utólag tudod csak megmondani, hogy mitől lehetne jobb az adott film. Elővásárlásra abban az esetben kerül sor, ha valamiért nem jön létre a koprodukció – akkor ezzel segítik a film elkészültét. Csehországban a televízió támogatását nem élvező dokumentumfilmek nagyon ritkán jutnak állami támogatáshoz – tette hozzá Kamila.
Tóth Klára elmondása szerint a Duna Tv-nek is bevett gyakorlata, hogy egy jelképes összeggel beszállnak a gyártási költségekbe, ha nincs elég pénz a koprodukció létrejöttéhez – így a Duna Tv közreműködésével készülhet el az adott film. A Duna Televízió esetében kettéválik a gyártás és a vásárlás, kevés önálló gyártású dokumentumfilm készül itt, főként anyagi okokból.
Pigniczky Réka ezen a ponton a közönséghez fordult, mire Pálos György operatőr-dokumentumfilmes reagált: szerinte nem lehet összehasonlítani a kelet-és nyugat-európai filmes költségvetéseket, ugyanakkor Pálos szerint az is egy tradíció, hogy nem divat ma Kelet-Európában pénzt fektetni a kultúrába. Ez a rendező reményei szerint idővel megváltozik majd. A beszélgetés végén a vita résztvevői és a közönség az 'ideális helyzet' részleteit taglalta, remények és utópiák kerültek előtérbe, amelyek talán egyszer meg is valósulnak majd.
A dokumentumfilm forgalmazás hagyományos és új útjai
A dokumentumfilm forgalmazás hagyományos és új útjai című szakmai konferenciával folytatódott a Dialëktus szakmai programjainak sora március 6-án, péntek délután. A beszélgetést Hajdú Eszter dokumentumfilmrendező (Otthonom,Tarnabod; A fideszes zsidó....; Bölcsődal) moderálta, a résztvevők Bíró Tibor miskolci artmozi-vezető, a Cinefest igazgatója, a Nemzetközi Artmozi Szövetség igazgató-tanácsának tagja; Áprily Zoltán, a Daazo.com internetes videó-megosztó szájt egyik alapítója; Bognár Péter a Budapest Film munkatársa, a Filmklikk.hu vezetője, valamint Jana Ptackova, a Doc Alliance Films és a Jihlava Filmfesztivál produkciós managere.
Első körben Áprily Zoltán mesélte el, hogy a Daazo.com ötlete három évvel ezelőtt fogalmazódott meg, mégpedig azért, mert több elkészített rövidfilm után rádöbbentek Deák Dánellel (a filmhu munkatársa - a szerk.), hogy nehezen találnak a kisfilmek olyan csatornát, amelyen keresztül eljuthatnának a közönségükhöz. A cél az volt, hogy a fesztivál-körutak és az esetleges televíziós, főként éjszakai műsorsávokban adásba kerülő kisjátékfilmek minél nagyobb közönséghez eljuthassanak, az internet segítségével. Akkoriban érte el Magyarországot a Youtube-boom, ezért a videó-megosztó alapítói próbáltak elkülönülni ettől, és elsősorban a magyar filmszakmára fókuszálni, a szakmai közönséghez szólni, színvonalas tematikával, minőségi, irányadó filmekkel. "Minimális kiscicás és karaoke-s filmet töltenek fel hozzánk" - érzékeltette a Daazo.com és a Youtube közti különbséget az alapító.
Bognár Péter, a Filmklikk.hu vezetője elmondta, a Budapest Film célja a Filmklikk létrehozásával az volt, hogy megtalálják a legrövidebb, leghatékonyabb és legkisebb marketing-költséget igénylő utat a forgalmazott filmek eljuttatására a közönséghez. Az alapvető cél tehát a digitális forgalmazás volt, de Bognár Péter elmondása szerint ez nagyobb falat, mint eleinte gondolták volna - mégpedig azért, mert a döntéshozók nem gondolkodnak egyelőre ebben, annak ellenére, hogy az analóg filmforgalmazás gyakorlatilag válságba került.
Hajdú Eszter azzal a kérdéssel indította a beszélgetést, hogy vajon mi változott a rendszerváltás óta a filmnézési szokások terén? Bíró Tibor mozis szempontból közelítette meg a kérdést, a mozik számára a legfontosabb változás, hogy technikailag fel kellett zárkóznia a multiplexekhez a hagyományos moziknak. Ugyanakkor a mozivezető azt is megfigyelte, hogy sok fiatal keresi a nem-amerikai filmeket - ez továbbra is egy viszonylag szűk kör, de fontos tendencia.
Bognár Péter a forgalmazás felől közelítette meg a kérdést, elmondása szerint 1993-ban, az Odeon alapításában – amelyben ő is részt vett – az az igény játszott közre, hogy ne csak akciófilmek kerüljenek video-forgalmazásba. „Véleményformálónak, ízlésformálónak éreztem magam akkoriban, most már a forgalmazás leginkább marketing-tevékenység” - ecsetelte a változásokat a forgalmazó.
Egy film jogainak kiaknázása a '90-es években 50-százalék mozi, 50-százalék tévé volt - ma a moziforgalmazásból mindössze a bevétel 15-százaléka származik. A Filmklikk vezetője szerint ez az arány valószínűleg tovább fog csökkenni, a mozi szerepe leginkább a marketing lesz, a film csak a moziforgalmazás után kerül el a nagyközönséghez, ha egyáltalán odakerül. „A filmszakma jól helyben lett hagyva a telekommunikációs robbanás kapcsán. A fiatal fiúk-férfiak nem járnak moziba, sorra buknak meg az akciófilmek. A nők tartják a frontot, és a női filmek állnak a listák élén.” - indokolta az arányok megváltozását Bognár Péter.
Jana Ptackova, a Doc Alliance Films és a Jihlava Film Festival munkatársaként alapvetően azon fáradozik, hogy a dokumentumfilmesek helyzetét megkönnyítse, segítse őket a forgalmazásban. A Doc Alliance emellett filmeket menedzsel, 250-filmjük van és tizenöt új alkotást karolnak fel havonta. Jana elmondása szerint nálunk továbbra is a mozi az elsődleges bemutatási forma, ők a „vászon szerelmesei”. A cseh példából is kiderül, hogy a komplex tevékenységé a jövő, a cégnek ugyanis két mozija van, most kezdtek forgalmazásba, működtetnek egy internetes portált, évente megrendezik a filmfesztivál, kiadnak egy dokumentumfilmes periodikát, illetve időnként könyveket is. Jana elmondása szerint Prágában még mindig van egy kis létszámú törzsközönség, amely anélkül megy be néhány kedvenc mozijába, hogy előre informálódna a programról – ez az állandó minőségi felhozatalnak köszönhető, amely széles tematikai és műfaji spektrummal párosul.
A jövőre nézve a résztvevők véleménye egyhangú volt abban, hogy az internetnek egyre nagyobb a szerepe. Bíró Tibor egy vidéki art mozival együttműködésben teszteli épp, hogy az internetes direct marketing mennyire hatékony. Bognár Péter véleménye szerint a mozi akkor lesz ütőképes a jövőben, ha közönséget tud szervezni az interneten – a mozi on-demand-é a jövő, fel kell mérni a közönség változó igényeit, a mozinak ki kell elégítenie ezeket és ezen felül valami pluszt nyújtani.
„Ma már minden elérhető valamilyen módon, akik majd a digitális forgalmazásban részt fognak venni, a 'nagy halak' rá fognak döbbenni erre.” - mondta Bognár. A forgalmazó véleménye szerint a jövőben valószínűleg a pénz fogja diktálni azt, hogy melyik film fut be. A Filmklikk vezetője egy független, alulról szerveződő modellben gondolkodik, amelybe belevonnák a közönség aktív részét. „Fel kell majd térképezni a közönséget, és az ő igényeikhez igazítani a forgalmazást. A cél, hogy ingyenesen lehessen majd filmeket nézni, és ne legyen kalózkodás.” - fogalmazott Bognár Péter.
Áprily Zoltán tapasztalatai szerint a filmek minőségi tartalma az elsődleges, a közzétételi forma másodlagos. A Daazo.com képviselője Bognár Péterrel ellentétben nem hisz az alulról építkezésben, mert meglátása szerint az emberek borzasztóan lusták. „Vezetni kell a közönséget, formálni az ízlésüket, és figyelni kell, hogy a felhasználó mit csinál az egyes weboldalakon - nem kategóriákat ajánlani nekik, hanem bekategorizálni őket, felhasználói szokásaik alapján.” - fejtette ki meglátását.
Hajdú Eszter ezen a ponton személyes kíváncsiságának engedve ragadta meg a lehetőséget, hogy a fősodortól eltérve arról kérdezze a jelenlévőket, forgalmazóként milyen témát ajánlanának a dokumentumfilmeseknek, meglátásuk szerint mi érdekli leginkább a közönséget. Erre a kérdésre Jana szerint nem lehet válaszolni. „Azt kell lefilmezned, ami bánt téged. Ha ezt sikerül érzékletesen megvalósítani, a film meg fogja találni a közönségét!” - mondta a cseh szakember.
Bíró Tibor tapasztalatai szerint a dokumentumfilm-vetítések a témától függetlenül akkor tudnak sikeresek lenni, ha valami pluszt hozzá tudnak tenni a mozisok - például az alkotók meghívásával. Ugyanakkor a mozivezető azt is elmondta, hogy szerinte a dokumentumfilmeseknek a fiatalokat kellene megpróbálni megközelíteni, a középiskolás korosztályt, hiszen ők a jövő mozi-közönsége.
Bíró Tibor szerint a leginkább lefedetlen terület az iskolai médiaoktatás, ahol jobb esetben is abban merül ki a filmélmény, hogy betesznek egy dvd-t az osztályteremben, pedig fontos lenne, hogy megismertessék a fiatalokkal az élményt, amelyet csak a mozi nyújthat. Bognár Péter elmondása szerint nem volna annak technikai akadálya, hogy elsőosztályú dokumentumfilmeket juttassanak el az iskoláknak, digitális úton, s ezzel kineveljenek egy minőségi filmek iránt érdeklődő közönséget azonban ezt valakinek szponzorálnia kellene.
Hajdú Eszter személyes síkon folytatta a kérdezést, ezúttal arra volt kíváncsi, mit tehet egy dokumentumfilmes a megélhetésért. Bíró Tibor tanácsa szerint mindenképp regisztrálni kell az elkészült alkotást a Nemzeti Filmirodánál, és art besorolásért folyamodni. A mozivezető az E-cinema rendszerben való megjelenést is javasolta, amely jelenleg körülbelül 30-moziban működik országszerte, és nagyban megkönnyíti a forgalmazást, mozikba jutást.
Bognár Péter a dokumentumfilm rendezők helyében azzal kezdené, hogy nyitna egy profilt az iwiwen és a facebookon az izgalmas, minőségi dokumentumfilmjének, ezzel a módszerrel összeszedné a 'híveket', akik szerették a filmet, és egyszersmind kialakulna egy célcsoportot, akik alanyai lesznek a további filmek ingyenes marketingjének. Jana Ptackova szerint alapvető fontosságú, hogy a rendező találjon egy jó producert, aki képviseli a film érdekeit. „A rendezőnek mindössze tehetségesnek kell lennie, a többi a producer dolga” - vázolta fel az ideális állapotokat a Doc Alliance képviselője.
Bognár Péter zárta a beszélgetést, aki az összefogás fontosságát hangsúlyozta. Elmondása szerint a digitális forgalmazási módokkal nagyon lecsökkentek a forgalmazás költségei, és külföldön is nagy igény lenne a magyar filmek forgalmazására, de nem tisztázottak a digitális jogok, ami jelenleg a legnagyobb akadályt képezi. „Ha a digitális jogok rendezettségét elérnénk a filmkészítőkkel összefogva, akkor megkezdődhetne a külföldi forgalmazás, megismertethetnénk a magyar filmeket a külföldi és a tengeren-túli közönséggel.” - összegezte a Budapest Film munkatársa.
A beszélgetés végén a közönség soraiból többen is igyekeztek pozitív kicsengést kölcsönözni a programnak – ketten is felpattantak „Van egy jó hírem!” felütéssel, egyikük a Belanski Films, frissen alakult magyar world-sales cég képviseletében, amely kisebb népszerűségű, periférikusabb, főként kelet-európai filmeknek próbál alternatív forgalmazási módot keresni, izgalmas netes kampányokkal megtalálni az adott film közönségét - ezért cserébe 50%-ot kérnek a forgalmazásból származó bevételekből. „Nekem is van egy jó hírem!” - kontrázott a Digitalia.hu képviselője, akik tisztázott digitális jogú filmeket tesznek közzé honlapjukon, a bevétel 50-százalékáért, ám itt a film alkotója vagy producere határozza meg filmje árát.
A dokumentumfilm forgalmazás hagyományos és új útjai című szakmai konferenciával folytatódott a Dialëktus szakmai programjainak sora március 6-án, péntek délután. A beszélgetést Hajdú Eszter dokumentumfilmrendező (Otthonom,Tarnabod; A fideszes zsidó....; Bölcsődal) moderálta, a résztvevők Bíró Tibor miskolci artmozi-vezető, a Cinefest igazgatója, a Nemzetközi Artmozi Szövetség igazgató-tanácsának tagja; Áprily Zoltán, a Daazo.com internetes videó-megosztó szájt egyik alapítója; Bognár Péter a Budapest Film munkatársa, a Filmklikk.hu vezetője, valamint Jana Ptackova, a Doc Alliance Films és a Jihlava Filmfesztivál produkciós managere.
Első körben Áprily Zoltán mesélte el, hogy a Daazo.com ötlete három évvel ezelőtt fogalmazódott meg, mégpedig azért, mert több elkészített rövidfilm után rádöbbentek Deák Dánellel (a filmhu munkatársa - a szerk.), hogy nehezen találnak a kisfilmek olyan csatornát, amelyen keresztül eljuthatnának a közönségükhöz. A cél az volt, hogy a fesztivál-körutak és az esetleges televíziós, főként éjszakai műsorsávokban adásba kerülő kisjátékfilmek minél nagyobb közönséghez eljuthassanak, az internet segítségével. Akkoriban érte el Magyarországot a Youtube-boom, ezért a videó-megosztó alapítói próbáltak elkülönülni ettől, és elsősorban a magyar filmszakmára fókuszálni, a szakmai közönséghez szólni, színvonalas tematikával, minőségi, irányadó filmekkel. "Minimális kiscicás és karaoke-s filmet töltenek fel hozzánk" - érzékeltette a Daazo.com és a Youtube közti különbséget az alapító.
Bognár Péter, a Filmklikk.hu vezetője elmondta, a Budapest Film célja a Filmklikk létrehozásával az volt, hogy megtalálják a legrövidebb, leghatékonyabb és legkisebb marketing-költséget igénylő utat a forgalmazott filmek eljuttatására a közönséghez. Az alapvető cél tehát a digitális forgalmazás volt, de Bognár Péter elmondása szerint ez nagyobb falat, mint eleinte gondolták volna - mégpedig azért, mert a döntéshozók nem gondolkodnak egyelőre ebben, annak ellenére, hogy az analóg filmforgalmazás gyakorlatilag válságba került.
 |
| A beszélgetés résztvevői Fotó: Karuczka Anett |
Hajdú Eszter azzal a kérdéssel indította a beszélgetést, hogy vajon mi változott a rendszerváltás óta a filmnézési szokások terén? Bíró Tibor mozis szempontból közelítette meg a kérdést, a mozik számára a legfontosabb változás, hogy technikailag fel kellett zárkóznia a multiplexekhez a hagyományos moziknak. Ugyanakkor a mozivezető azt is megfigyelte, hogy sok fiatal keresi a nem-amerikai filmeket - ez továbbra is egy viszonylag szűk kör, de fontos tendencia.
Bognár Péter a forgalmazás felől közelítette meg a kérdést, elmondása szerint 1993-ban, az Odeon alapításában – amelyben ő is részt vett – az az igény játszott közre, hogy ne csak akciófilmek kerüljenek video-forgalmazásba. „Véleményformálónak, ízlésformálónak éreztem magam akkoriban, most már a forgalmazás leginkább marketing-tevékenység” - ecsetelte a változásokat a forgalmazó.
Egy film jogainak kiaknázása a '90-es években 50-százalék mozi, 50-százalék tévé volt - ma a moziforgalmazásból mindössze a bevétel 15-százaléka származik. A Filmklikk vezetője szerint ez az arány valószínűleg tovább fog csökkenni, a mozi szerepe leginkább a marketing lesz, a film csak a moziforgalmazás után kerül el a nagyközönséghez, ha egyáltalán odakerül. „A filmszakma jól helyben lett hagyva a telekommunikációs robbanás kapcsán. A fiatal fiúk-férfiak nem járnak moziba, sorra buknak meg az akciófilmek. A nők tartják a frontot, és a női filmek állnak a listák élén.” - indokolta az arányok megváltozását Bognár Péter.
Jana Ptackova, a Doc Alliance Films és a Jihlava Film Festival munkatársaként alapvetően azon fáradozik, hogy a dokumentumfilmesek helyzetét megkönnyítse, segítse őket a forgalmazásban. A Doc Alliance emellett filmeket menedzsel, 250-filmjük van és tizenöt új alkotást karolnak fel havonta. Jana elmondása szerint nálunk továbbra is a mozi az elsődleges bemutatási forma, ők a „vászon szerelmesei”. A cseh példából is kiderül, hogy a komplex tevékenységé a jövő, a cégnek ugyanis két mozija van, most kezdtek forgalmazásba, működtetnek egy internetes portált, évente megrendezik a filmfesztivál, kiadnak egy dokumentumfilmes periodikát, illetve időnként könyveket is. Jana elmondása szerint Prágában még mindig van egy kis létszámú törzsközönség, amely anélkül megy be néhány kedvenc mozijába, hogy előre informálódna a programról – ez az állandó minőségi felhozatalnak köszönhető, amely széles tematikai és műfaji spektrummal párosul.
A jövőre nézve a résztvevők véleménye egyhangú volt abban, hogy az internetnek egyre nagyobb a szerepe. Bíró Tibor egy vidéki art mozival együttműködésben teszteli épp, hogy az internetes direct marketing mennyire hatékony. Bognár Péter véleménye szerint a mozi akkor lesz ütőképes a jövőben, ha közönséget tud szervezni az interneten – a mozi on-demand-é a jövő, fel kell mérni a közönség változó igényeit, a mozinak ki kell elégítenie ezeket és ezen felül valami pluszt nyújtani.
 |
| Áprily Zoltán (daazo.com) és Jana Ptackova (Doc Alliance Films) Fotó: Karuczka Anett |
„Ma már minden elérhető valamilyen módon, akik majd a digitális forgalmazásban részt fognak venni, a 'nagy halak' rá fognak döbbenni erre.” - mondta Bognár. A forgalmazó véleménye szerint a jövőben valószínűleg a pénz fogja diktálni azt, hogy melyik film fut be. A Filmklikk vezetője egy független, alulról szerveződő modellben gondolkodik, amelybe belevonnák a közönség aktív részét. „Fel kell majd térképezni a közönséget, és az ő igényeikhez igazítani a forgalmazást. A cél, hogy ingyenesen lehessen majd filmeket nézni, és ne legyen kalózkodás.” - fogalmazott Bognár Péter.
Áprily Zoltán tapasztalatai szerint a filmek minőségi tartalma az elsődleges, a közzétételi forma másodlagos. A Daazo.com képviselője Bognár Péterrel ellentétben nem hisz az alulról építkezésben, mert meglátása szerint az emberek borzasztóan lusták. „Vezetni kell a közönséget, formálni az ízlésüket, és figyelni kell, hogy a felhasználó mit csinál az egyes weboldalakon - nem kategóriákat ajánlani nekik, hanem bekategorizálni őket, felhasználói szokásaik alapján.” - fejtette ki meglátását.
Hajdú Eszter ezen a ponton személyes kíváncsiságának engedve ragadta meg a lehetőséget, hogy a fősodortól eltérve arról kérdezze a jelenlévőket, forgalmazóként milyen témát ajánlanának a dokumentumfilmeseknek, meglátásuk szerint mi érdekli leginkább a közönséget. Erre a kérdésre Jana szerint nem lehet válaszolni. „Azt kell lefilmezned, ami bánt téged. Ha ezt sikerül érzékletesen megvalósítani, a film meg fogja találni a közönségét!” - mondta a cseh szakember.
Bíró Tibor tapasztalatai szerint a dokumentumfilm-vetítések a témától függetlenül akkor tudnak sikeresek lenni, ha valami pluszt hozzá tudnak tenni a mozisok - például az alkotók meghívásával. Ugyanakkor a mozivezető azt is elmondta, hogy szerinte a dokumentumfilmeseknek a fiatalokat kellene megpróbálni megközelíteni, a középiskolás korosztályt, hiszen ők a jövő mozi-közönsége.
Bíró Tibor szerint a leginkább lefedetlen terület az iskolai médiaoktatás, ahol jobb esetben is abban merül ki a filmélmény, hogy betesznek egy dvd-t az osztályteremben, pedig fontos lenne, hogy megismertessék a fiatalokkal az élményt, amelyet csak a mozi nyújthat. Bognár Péter elmondása szerint nem volna annak technikai akadálya, hogy elsőosztályú dokumentumfilmeket juttassanak el az iskoláknak, digitális úton, s ezzel kineveljenek egy minőségi filmek iránt érdeklődő közönséget azonban ezt valakinek szponzorálnia kellene.
 |
| Bognár Péter, a filmklikk.hu vezetője Fotó: Karuczka Anett |
Hajdú Eszter személyes síkon folytatta a kérdezést, ezúttal arra volt kíváncsi, mit tehet egy dokumentumfilmes a megélhetésért. Bíró Tibor tanácsa szerint mindenképp regisztrálni kell az elkészült alkotást a Nemzeti Filmirodánál, és art besorolásért folyamodni. A mozivezető az E-cinema rendszerben való megjelenést is javasolta, amely jelenleg körülbelül 30-moziban működik országszerte, és nagyban megkönnyíti a forgalmazást, mozikba jutást.
Bognár Péter a dokumentumfilm rendezők helyében azzal kezdené, hogy nyitna egy profilt az iwiwen és a facebookon az izgalmas, minőségi dokumentumfilmjének, ezzel a módszerrel összeszedné a 'híveket', akik szerették a filmet, és egyszersmind kialakulna egy célcsoportot, akik alanyai lesznek a további filmek ingyenes marketingjének. Jana Ptackova szerint alapvető fontosságú, hogy a rendező találjon egy jó producert, aki képviseli a film érdekeit. „A rendezőnek mindössze tehetségesnek kell lennie, a többi a producer dolga” - vázolta fel az ideális állapotokat a Doc Alliance képviselője.
Bognár Péter zárta a beszélgetést, aki az összefogás fontosságát hangsúlyozta. Elmondása szerint a digitális forgalmazási módokkal nagyon lecsökkentek a forgalmazás költségei, és külföldön is nagy igény lenne a magyar filmek forgalmazására, de nem tisztázottak a digitális jogok, ami jelenleg a legnagyobb akadályt képezi. „Ha a digitális jogok rendezettségét elérnénk a filmkészítőkkel összefogva, akkor megkezdődhetne a külföldi forgalmazás, megismertethetnénk a magyar filmeket a külföldi és a tengeren-túli közönséggel.” - összegezte a Budapest Film munkatársa.
A beszélgetés végén a közönség soraiból többen is igyekeztek pozitív kicsengést kölcsönözni a programnak – ketten is felpattantak „Van egy jó hírem!” felütéssel, egyikük a Belanski Films, frissen alakult magyar world-sales cég képviseletében, amely kisebb népszerűségű, periférikusabb, főként kelet-európai filmeknek próbál alternatív forgalmazási módot keresni, izgalmas netes kampányokkal megtalálni az adott film közönségét - ezért cserébe 50%-ot kérnek a forgalmazásból származó bevételekből. „Nekem is van egy jó hírem!” - kontrázott a Digitalia.hu képviselője, akik tisztázott digitális jogú filmeket tesznek közzé honlapjukon, a bevétel 50-százalékáért, ám itt a film alkotója vagy producere határozza meg filmje árát.
