Aki beszélő fejes interjúkra, hangalámondásos narrációra, szakértők megkérdezésére meg efféle olcsó dokumentumfilmes fogásokra számít, csalódni fog, de persze pozitívan. A film gyakorlatilag egyetlen nagy követőfelvétel, és jelenetei aligha beállítottak, mivel olyan dolgok történnek bennük, amiket senki nem egy doksi kedvéért csinál. A Dizájneren drogosokról szól, és a kamera ritkán fordul el: látjuk, ahogy az anyagosok belövik magukat (akár egy parkban, ahol szerintük mindenki őket nézi), élvezik a szer hatását, kukáznak, hajléktalanként élnek vagy ahogy egy boltban próbálnak lopni.
A film alanyai dizájnerdrogokat használnak, amik fillérekbe kerülnek, legálisak, és nagyon be lehet tőlük állni. Ez a film nem drogellenes oktatófilm, nem propaganda, nem mismásolja el a drogosok motivációját. Viszont főleg annak a bemutatására koncentrál, mit tesznek a dizájnerdrogok a használókkal. Nem direkten, de elrettent. Az egyik anyagos arról beszél, hogy a rovarirtó, amit intravénásan lő be magának, belülről égeti szét a bogarakat, és hogy ő is így érzi magát tőle. A Dizájneren persze nem csak a drogokról szól, hanem társadalomkritikát is gyakorol, a film főhősei se itthon, se külföldön nem találtak jobb alternatívát a drogmámornál.
Rögbrutál filmről van szó, ahol a karba vagy akár péniszbe adott injekció közelit kap, viszont dokumentumfilmes viszonylatban dramaturgiailag is letisztult alkotás a Dizájneren. Van narratívája, ami egy főhős, Geri köré épül. A harmincas, pajzsmirigy túlműködéstől dülledő szemű drogosnak még hollywoodi drámába illően határozott célja is van. A film elején épp rehabbal próbálkozik, és a végén, néhány hónappal később be is költözik egy intézetbe, ami persze nem jelenti azt, hogy végig is tudja csinálni. Tétekből sincs hiány: az élete forog kockán, már így is felemésztette az egészségét a szer, például hatalmas heg csúfítja a felsőtestét, miután tüdeje egy részét ki kellett venni. Küzd a szerrel, a bürokráciával és persze főleg önmagával, érveket és ellenérveket hoz fel például a rehab mellett és ellen.
Geri útját követve több anyagost is megismerünk, ezen keresztül átfogó képet kaphatunk a drogos sorsokról. A 2012-ben forgatott film stáblistájából kiderül, hogy a szereplők egyike ma már halott. A Horváth Balázs rendezőből és Botos Tamás operatőrből álló kétfős gerilla stáb vérprofi munkát végzett, szinte láthatatlanok, Geri és társai mintha közvetlenül az őket fantomként kísérő nézőhöz beszélnek, többek között Budapest ismerős helyszínein, például a 4-es, 6-os villamoson. Látható, hogy az alkotók annyira sok időt töltöttek alanyaikkal, hogy azok megszokták a kamera jelenlétét. Horváth és Botos intim, áldozatos és bátor dokumentumfilmet készítettek, aminek ott a helye a legjobb magyar doksik között, azok közül pedig talán a hasonlóan nézőt próbáló Bebukottakhoz és a Káin gyermekeihez áll a legközelebb.
A Dizájneren-t (Days of Designers) angol felirattal vetítik január 26-ától, forgalmazza a Cirko Film.
