SZ.P.: Annyit elárulhatunk, hogy eleinte nagyon bizalmatlanul fogadtak minket. Ám idővel elfogadtattuk magunkat, és már követelték is a jelenlétünket. Rengeteget forgattunk, majdnem ötven napot, sokszor csak jelen voltunk és ismerkedtünk a szituációval. A hozzájárulásukat azonban csak a munka legvégén kaptuk meg.
J.ZS.: Tulajdonképpen a terápia részévé vált a film forgatása is, hiszen a film tükörkép, amivel szembe kell nézniük.
Filmhu: Hogyan alakul a film további sorsa?
SZ.P.: Kármán Irén Diogenidész című filmjével együtt volt már egy bemutatónk a Művész moziban, ahol akkora siker volt, hogy a teltház után újra levetítették. Februártól lehetőséget kap újra a két film együtt, de természetesen szeretnénk, ha a televízióban is megjelenhetne. A filmnek elkészült egy angol kópiája is, és egy San Franciscó-i fesztivál első, európai rostáján már túl is van. Talán érdekes lehet Amerikában is ez a megközelítési mód.
