A film apró történések sokaságából áll, drogfüggő emberekről szól, akik kötelességből, lelkiismeretből vagy bármilyen egyéb okból részt vesznek a terápián. A sok apró sztori azonban felaprózza a filmet, a koncepció nem túl átgondolt, váratlanul bukkannak elő a szereplők a semmiből, a történetek rengetegében eltéved a néző. Megismerünk egy keveset a jelenükből, de a film nem követi soron életük későbbi alakulását. Váratlanul eltűnnek a kamera szeme elől, a rendezőpáros tovább nem érdeklődik a téma iránt. Pedig lehetne igazi dráma is a filmben, ha kellő súlyozást kapna.
A terhesen is állandó kábulatban élő fiatal lány, minden óvás és figyelmeztetés ellenére megszüli a gyermekét, még a leszokást segítő kezelésre is kómában érkezik. A történet végigköveti a születést és a szülés utáni rövid időszakot, Zsuzsa azonban az első találkozás után összeszedi a holmiját és elhagyja a kórházat, a gyereket egyaránt. Látszólag minden rendben van, a fiatal lány szeretgeti a kisfiút, kiemeli a kiságyból, ölébe veszi, játszik vele. Hangosan elköszön a gyerektől, mindeközben hangoztatja mennyire szereti. A néző csak egy kiírásból értesül a tényről, a lány lelépett, nem kíván gondoskodni a kicsiről.
Egy másik esetben egy fiatal srác beszél arról, hogyan tette tönkre szervezetét a kábítószer, miért akar leszokni az anyagról, és mennyire boldog attól, hogy végre jó úton jár. Az ő esetében is egy feliratot látunk csupán: öngyilkossági kísérletet követett el. Ebben az esetben sem tudunk meg semmi többet. Sok szereplő és történet bukkan elő a filmben, nehéz követni a történéseket, folyton újabb emberek érkeznek, így nincs is főhőse a filmnek. Ez viszont nagyon megnehezíti a néző helyzetét, nincs, akivel azonosulhat, akinek drukkolhat, vagy akivel örülhet.
Minden apró hiba ellenére a történet érdekes, és a főszereplő kérdését is megoldotta volna az, ha a rendezőpáros jobban koncentrál az orvosra és a terapeutára, ha köréjük építik fel a filmet. A történet valójában róluk szól, csak nagyobb hangsúlyt kellett volna hogy kapjon alakjuk a filmben. Nem eléggé átgondolat a koncepció és a dramaturgia, de legfontosabbak dolgokat megtudjuk a filmből: miként válik a szer rabjává az ember, mi az ünnepek jelentősége és hogyan keríti hatalmába az embert az általános kortünet, a magány.
