Dubinyák Réka: Számomra ez a film az elvágyódásról és az akarat megtöréséről szól

Egy Facebook-posztban azt írtad, hogy a Szeplőtelen nagyon személyes alkotás. Hogyan kapcsolódik a film története az életedhez?

Tizenháromtól tizenkilenc éves koromig bentlakásos egyházi lánygimnáziumba jártam. A tinédzserkor nagyon meghatározó szakasz az ember életében, az enyémben pedig végképp az volt. Nem szerettem a gimit. Az első perctől fogva el akartam jönni onnan. Mindig is vágytam a szabadságra, ebben az egyházi lányiskolákban pedig minden szinten kontrollálták a diákok életét, legyen szó szabadidőről vagy identitásról. Legalábbis én így éltem meg.

Számomra ez a film az elvágyódásról és az akarat megtöréséről szól. Van egy lány, aki nővé szeretne válni, de Szűz Márián kívül más példát nem lát maga előtt az intézményben. Az iskola falain kívül is nehéz lányként eligazodnia abban, hogy mit jelent nőnek lenni, de egy ilyen intézményben ez még nehezebb. Van egy vágyad, van egy elképzelésed, hogy milyen szeretnél lenni, de mindig jön valaki, aki megmondja helyetted, hogy milyennek kell lenned. Úgy éreztem, hogy ezzel a történettel mások is tudnak majd rezonálni. 

 
Kép a Szeplőtelen című rövidfilmből

Két éve pitchelted a Friss Húson a Szeplőtelen filmtervét. Milyen hosszúnak tűnt számodra az út az ötlettől a kész filmig?

Nagyon hosszúnak tűnt. Elég türelmetlen ember vagyok. Tavaly augusztusban forgattuk le, szóval több mint két évvel a pitch után valósult meg a filmterv. Viszont ma már úgy gondolom, hogy minden akkor történt meg és úgy, amikor és ahogy meg kellett történnie. Iszonyú izgalmas folyamat volt. Elképesztő dolgok történtek. Kezdve azzal, hogy amikor Mécs Mónival (Mécs Mónika, a film producere - A szerk.) elkezdtünk beszélgetni a scriptről, kiderült, hogy ugyanabba a suliba járt, mint én.

Azt mondtad egy interjúban, hogy az első változathoz képest sokat változott a végleges script. Ennek mi az oka? Dolgozott még benned a történet?

Biztos, hogy ez az egyik ok. Másrészt, ha az embernek sok ideje van, és a maximalizmusa, szorongása utat tör magának, akkor újra és újra előveszi a scriptet. Ennek persze megvannak a maga kockázatai. De azt is gondolom, hogy kicsit el kellett távolodnom az anyagtól, hogy aztán egy univerzálisabb hanggal térjek vissza. Rengeteget beszélgettünk a nőiségünk megéléséről Mécs Mónival, Muhi Klárival és Kapronczai Erikával (A film dramaturgja és a kreatív producere - A szerk.), később a többi női stábtaggal is, és ezek mind formálták a történetet.

Voltak olyan karakterek, mondatok, amiket egy az egyben vagy átdolgozva beemeltél a filmbe a saját emlékeidből? 

Abszolút. A Bakáts téren volt az iskola, ahová jártunk. Az ablakból ráláttunk a néhai Kultiplexre és figyeltem az izgalmas embereket, de Eszterrel ellentétben én sosem mertem odamenni. Viszont egy lelki lemeztelenítést én is megéltem évekkel később, amikor lelkes amatőrként spontán be kellett állnunk a Táp Színház egyik előadásába, ami arról szólt, hogy meséld el életed legdurvább szexuális élményét. 

Azt is írtad, hogy rengeteg fájdalmat, haragot érzel a volt iskolád felé, és máig tartó sebeket hordozol magaddal. Beszéltetek erről azóta az osztálytársaiddal?

A Szeplőtelen Friss Húsos vetítése után az egyik volt osztálytársam szervezett egy kisebb kolesztalálkozót. Körülbelül tizennégyen voltunk. Volt, akit az iskola óta nem is láttam. Kiderült, hogy sok osztálytársam hozzám hasonlóan élte meg azokat az éveket. Az egyik volt kolitársam elmondta, hogy az édesanyja a halála előtt kért tőle bocsánatot, amiért annak idején nem vették ki az iskolából, amikor kérte. Borzasztóan megrázó volt hallani. Én mai fejjel azt gondolom, hogy az intézményben szerzett rossz élményeink nem azért alakultak ki, mert a nevelők gonoszak vagy rosszindulatúak voltak, hanem azért, mert nem értettek minket, és nem tartották feladatuknak, hogy megértsenek.  

Az apácáknak egyszerre kellett volna betölteniük az anya, a mentor és a pszichológus szerepét, és nem egy, hanem több mint harminc lány számára. Ez lehetetlen. Tehát belátható, hogy a rendszer így nem működik. Sok olyan mondat elhagyta a szájukat, amit valószínűleg nem gondoltak át, de mély lelki sebeket okoztak vele. Az iskola utolsó előtti évében szőkére melírozott hajjal jelentem meg. Az igazgató mosolyogva mondta, hogy megérdemelném, hogy a szalagavatóra kopaszra nyírják a hajamat. Akkor én is mosolyogtam, de évek után is előjön bennem ez az emlék. A bentlakásos iskoláknak rá kéne döbbenniük, hogy a nevelőknek nem csak tanítani kéne tudniuk. Hatalom van a kezükben, amivel rengeteg fiatal lányt traumatizálhatnak, de akár segíthetnének abban is, hogy egészséges önbizalmú, magabiztos nőkké váljanak. 

A Szeplőtelen forgatásán
Fotó: Horváth Anita

Adott valamiféle lelki lezárást vagy megnyugvást, hogy feldolgoztad az emlékeidet egy filmben?

Igen. Úgy érzem, megbocsátottam nekik. Ma már biztos vagyok benne, hogy nem gonoszságból tették, amit tettek. Egyértelműen a Szeplőtelen elkészítésének az eredménye, hogy ezt így gondolom. Remélem, hogy a továbbiakban már nem fogok ennyit beszélni az iskolai emlékeimről. 

Azt írtad, hogy nemcsak neked, de a főszereplőt alakító Porath-Korontos Ineznek is van személyes érintettsége a témában.  Hogyan találtad meg Inezt? 

Miután két díjat is nyertünk a Friss Hús Pitch Fórumon a Szeplőtelen tervével és látszott, hogy megvalósulhat a film, megkértem Steinhauser Andreát (gyermek castinggal foglalkozó casting director - A szerk.), hogy ajánljon nekem 15-16 éves szereplőket a főszerepre. Már akkor felhívta a figyelmemet Inezre. Ascher Irma volt a film casting directora, és nagyon sok helyről behívott lányokat válogatásra. Mondtam, hogy hívjuk be Inezt is. Minden benne volt, amiről a Szeplőtelen szól, ráadásul neki is voltak hasonló emlékei az iskolából, mint nekem.

Mikor tudtad meg, hogy Inez is hasonlókon ment át, mint te?

A casting után mesélte, hogy ő is egy nagyon vallásos iskolába járt és ő sem igazán érezte otthon magát abban a környezetben. 

Ő másképp dolgozta fel ezt?

Inez sokkal bátrabb lány, mint én. Sokat jelentett, hogy mindkettőnknek van személyes kötődése a témához. 

Azt olvastam, hogy Inez szüleivel is egyeztetned kellett a forgatás előtt. 

Ez egy több hónapos folyamat volt. El kellett mondani a szüleinek, hogy a Szeplőtelenben a főszereplő az egyik jelenetben levetkőzik, még akkor is, ha Ineznek ténylegesen nem kellett levennie a ruháját a kamera előtt. Elmondtam nekik, hogy ebben az alkotásban a meztelenség nem öncélú, és hogy Inez mennyire tehetséges. Nagy dilemma egy szülő számára, hogy rá merje-e bízni egy számára ismeretlen emberre a fiatalkorú lányát, és engedje-e szerepelni egy olyan filmben, amiben a főszereplő levetkőzik. Elmondták, hogy mi az, amit nem szeretnének, hogy Inez megtegyen a filmben és én is felvázoltam az elképzeléseimet. Csodálatos volt, hogy bár teljesen másfajta jövőt képzeltek el neki, de hátra tudtak lépni és engedték, hogy kiteljesedjen ebben a filmszerepben. Ennek tudatában óriási felelősség volt rajtam, hogy Inez komfortosan érezze magát a forgatáson és jó legyen a film. 

Porath-Korontos Inez a Szeplőtelen egyik jelenetében

Milyen volt együtt dolgozni Inezzel? 

Fantasztikus. Inez nagyon okos és érzékeny lány. Mielőtt elkezdtük a próbákat, sokan találkoztunk és beszélgettünk a történetről Inezzel, a barátnőjét alakító Gönye Pankával és a művészlányt játszó Jancsó Lulával. Három különböző korosztály találkozott és nagyon kíváncsi voltam az ő megéléseikre a nővé válás kapcsán. A nevelőt alakító Szűcs Nelli fantasztikus rutinos színész, de azért vele is próbáltunk hármasban Inezzel, hogy kialakuljon köztük a kémia. Szvetics Artúr pedig szinte az utolsó pillanatokban került be a filmbe, de a finom, érzéki kapcsolódás Eszter és a festő srác között ott is azonnal megszületett.

A művészeti iskola rajztanára rendkívül hiteles volt. Hogyan találtad meg a szerepre Temesi Zsoltot? 

Őt is castingoltuk. Fantasztikus volt. Nagyon elkapta a karaktert. Ha jól emlékszem, ő maga is fest. Ráadásul egy nagyon autentikus helyszínen, a Kisképzőn forgathattunk, amit az intézmény igazgatójának, Szűcs Tibornak köszönhetünk. Amikor elkezdtem foglalkozni a témával, kíváncsi voltam, hogyan zajlik belülről egy rajzóra egy művészeti iskolában, ahol a tanulók élő modellt rajzolnak. Tibor megengedte, hogy beüljek egy órára. Akkor fedeztem fel, milyen jó lenne, ha abban a tanteremben tudnánk majd forgatni. 

Az idei Friss Húson Inez nyerte a legjobb női színésznek járó díjat. Szerinted mivel keltette fel a szakmai közönség figyelmét?

A tehetségével és az őszinte játékával. Olyan jelenléte van a csodálatos Herbai Máté kamerája előtt, amire születni kell. Elképesztő transzformációkon megy át: az egyik pillanatban egy kislány, a másik pillanatban egy vonzó fiatal nő. Inez emberileg és szakmailag is kapott egy kézzel fogható megerősítést ezzel a díjjal. Szerintem ez egy nagyon komoly kapaszkodó egy tizenhét éves lány számára. 

Ineznek a Szeplőtelen sikere óta sokat csörög a telefonja? Elkezdték hívni castingokra? 

Legutóbb egy héttel a díjátadó után beszéltünk. Akkor az előérettségire készült. Biztos, hogy fel fogja kelteni a rendezők érdeklődését, de nekem is van olyan filmtervem, amiben vele szeretnék dolgozni. 

A Szeplőtelen idén megkapta a Friss Hús diákzsűri díját is. Mit tapasztaltál, hogyan rezonált ezzel a történettel a fiatal korosztály?

Nagyon fontos ez az elismerés. Azt szokták mondani, hogy nehéz megszólítani a fiatalabb közönséget. Fantasztikus visszacsatolás volt, hogy érezték, róluk szól a film. A vetítés után többen is odajöttek hozzám, ráadásul fiúk is, azzal, hogy ők is vallásos iskolába járnak, de a művészet érdekli őket, most akkor választaniuk kellene? Érdekes volt látni, hogy a film egy másik rétege is életre kel. 

Kép a Szeplőtelen című filmből

Több fiatal színész is állítja, hogy az idősebb kollégáikkal szemben az ő generációjuk nem akar „belehalni” a színészetbe, nem veszik olyan görcsösen komolyan a hivatásukat. Ezt láttad a Szeplőtelen szereplőin is?

Inezék még csak tizenhét évesek. Foglalkoztatja őket a színészet, de nem erre teszik fel az életüket. A közös munka során rengeteget adtak magukból a filmbe. A forgatás alatt végig azt éreztem, hogy mindenkinek fontos ez az alkotás. Ez nagyon ritka és ilyet még soha nem tapasztaltam. Egészen más úgy dolgozni, hogy mindenki tud kapcsolódni valahogy a filmhez és nem csak kötelességből vesz részt a munkában. 

Íróként dolgozol sorozatokon és filmeken (Beléd estem, Apatigris), és rendeztél egész estés dokumentumfilmet is (Ali, a magyar jezidi). Mennyire más ezekhez képest egy személyes kötődésű rövidfilmet készíteni?

A forgatókönyvírói munkákhoz képest teljesen más, amikor egy alkotó a saját ötletét viszi vászonra. Más a felelősség. Egy rendezőnek nagyon rövid idő alatt kell döntéseket hoznia. Ez egyszerre jó és rossz is, mert bár a legtöbb kreatív kérdésben ő dönt, ugyanakkor a felelősség is az övé. 

Min dolgozol jelenleg?

Jelenleg egy nagyjátékfilmen dolgozom, amelynek már megvan az első draftja. Tiszeker Dani rendezi majd. A film egy esküvőn játszódik, ami próbára teszi a két főszereplő kapcsolatát. Danival öt éve dolgozunk ezen a scripten. Bele akartuk vinni a történetbe az ország megosztottságát. Elővettem egy korábbi filmtervemet is, amit nyolc éve kezdtem el írni és két tizenhatéves lány barátságáról és egy tragikus balesetről szól. Ezenkívül a Szív utca című regény filmes adaptációján dolgozunk Gurubi Ágnessel, a regény írójával. Ez egy transzgenerációs női történet. Ez most a legerősebb hívás, mondhatni karmikus találkozás. 

A Szeplőtelen június 28-ig elérhető a Cinego-n, a Friss Hús válogatás keretében.

Címlapon: Dubinyák Réka / Fotó: Erdélyi Gábor