A kitűzött koncepció szerint mindegyikük a rendszerváltás óta eltelt két évtized valamely jellegzetes élethelyzetét veszi alapul, így a rövidfilmsorozat egyfajta színes mozaik formájában nyújt helyzetjelentést Magyarország jelenéről. Abban, hogy a hetenként jelentkező sorozatot kitevő, többnyire színvonalas alkotások közül öt is bekerült a tavalyi Filmszemle kisjátékfilmes versenyprogramjába semmi váratlan nem volt. Annál meglepőbb ellenben, hogy az idei szemlén az epizódok közül négyet is viszontláthatunk, azonban nem rövidfilmként, hanem egymás után helyezve és az így kapott füzért East Side Stories-nak keresztelve, immár a nagyjátékfilmes szekcióban.

eastside

 

Tekintve, hogy a Hajónapló erőssége többek között pont a részek egymáshoz viszonyított stiláris és tematikai változatosságában gyökerezett, néhányuk egy alkotássá történő összeolvasztása már az elképzelés szintjén is meglehetősen problémásnak tűnik. A végeredmény pedig igazolni látszik ezen előfeltevést. Az East Side Stories nagyjátékfilm státusza igencsak gyenge lábakon áll. A film nem több a Bollók Csaba, Török Ferenc, Bodzsár Márk, valamint a Hajdu Szabolcs rendezte Hajónapló epizódok minden változtatás nélküli, egyszerű sorba fűzésénél. Mindössze annyi történt, hogy az új címmel ellátott korábbi rövidfilmek egységes zenei átvezető betétet, valamint közös stáblistát kaptak. Az újrahasznosított alkotásokból létrejött mű így nem meglepő módon inkább kelti a szemle egy kisjátékfilmes szekciójának, mint önálló nagyjátékfilmnek a benyomását. Bár a kortárs honi élethelyzetekre való reflektálásuk laza összetartó keretként hat, a részek túlságosan is szembetűnő stílus- és fogalmazásmódbeli különbözősége aláássa bármilyen komolyabb egységérzet kialakulásának lehetőségét. Az egymást követő epizódok sora így nem lesz több egymás után helyezett, különálló rövidfilmek összességénél. Ez nyilvánvalóan azonban a legkevésbé sem ront a részek önmagukban vett értékén.
eastside_02


A négy rövidfilm ismerős figurák történetén keresztül rajzol képet a mindennapok valóságának egy-egy szeletéről. Ez alól csak a Bollók Csaba rendezte epizód képez némileg kivételt, mely szerelmi történetének három variációját, a 20. század három különböző korszakába helyezi. Török Ferenc munkája ezzel szemben már ízig-vérig kortárs közegben játszódik: egy az őt körülvevő világ végérvényes átalakulását gyanakvóan szemlélő nyugdíjas nő szemén keresztül fest komor képet az elmagányosodott nagyvárosi lét szürkeségéről. Bodzsár Márk könnyed humorú, ám súlyos végkimenetelű rövidfilmje szintén az őszinte emberi kapcsolatok hiányának kiüresítő hatását állítja középpontba, viszont mindezt egészen más perspektívából szemlélteti. A film negyvenes éveiben járó szociopata cégvezetője számára az élet minden mozzanata könyörtelen versengés. Kizárólag győztes-vesztes viszonylatban képes a vele történő eseményeket megélni és az alulmaradásnak még csak a gondolatát sem képes elviselni. Az ő ellentettjeként pozícionálható Hajdu Szabolcs nyomasztó hangulatú epizódjának alapvetően jószándékú, ám boldogulni képtelen főszereplője. A már jóideje munkanélküli, családos fiatal férfi elkeseredettségét próbálván enyhíteni egyre mélyebbre süllyed az alkoholizmus ingoványában.

eastside_03


Az egyéni látásmód, valamint a karakteres, egyedi stílus és látványvilág mind a négy részre nagymértékben jellemző. Míg azonban ez az önmagukban való megállás igényével készült rövidfilmek elvitathatatlanul pozitív vonásaként könyvelhető el, addig ugyanez a tulajdonságuk vet gátat annak, hogy ne csupán egymás mellett állva, hanem egymás hatását erősítve ágyazódjanak bele egy nagyjátékfilmes keretbe. Puszta összefűzésük nem hoz létre egy konzisztens nagyobb formát, ahogy bármennyire kiváló novellák egy kötetbe rendezésével sem jönne létre feltétlenül regény. Az East Side Stories játékfilm helyett ezért inkább egyfajta tablóként állja meg a helyét, annak viszont minden tekintetben első osztályú.