A kitűzött koncepció szerint mindegyikük a rendszerváltás óta eltelt két évtized valamely jellegzetes élethelyzetét veszi alapul, így a rövidfilmsorozat egyfajta színes mozaik formájában nyújt helyzetjelentést Magyarország jelenéről. Abban, hogy a hetenként jelentkező sorozatot kitevő, többnyire színvonalas alkotások közül öt is bekerült a tavalyi Filmszemle kisjátékfilmes versenyprogramjába semmi váratlan nem volt. Annál meglepőbb ellenben, hogy az idei szemlén az epizódok közül négyet is viszontláthatunk, azonban nem rövidfilmként, hanem egymás után helyezve és az így kapott füzért East Side Stories-nak keresztelve, immár a nagyjátékfilmes szekcióban.
A négy rövidfilm ismerős figurák történetén keresztül rajzol képet a mindennapok valóságának egy-egy szeletéről. Ez alól csak a Bollók Csaba rendezte epizód képez némileg kivételt, mely szerelmi történetének három variációját, a 20. század három különböző korszakába helyezi. Török Ferenc munkája ezzel szemben már ízig-vérig kortárs közegben játszódik: egy az őt körülvevő világ végérvényes átalakulását gyanakvóan szemlélő nyugdíjas nő szemén keresztül fest komor képet az elmagányosodott nagyvárosi lét szürkeségéről. Bodzsár Márk könnyed humorú, ám súlyos végkimenetelű rövidfilmje szintén az őszinte emberi kapcsolatok hiányának kiüresítő hatását állítja középpontba, viszont mindezt egészen más perspektívából szemlélteti. A film negyvenes éveiben járó szociopata cégvezetője számára az élet minden mozzanata könyörtelen versengés. Kizárólag győztes-vesztes viszonylatban képes a vele történő eseményeket megélni és az alulmaradásnak még csak a gondolatát sem képes elviselni. Az ő ellentettjeként pozícionálható Hajdu Szabolcs nyomasztó hangulatú epizódjának alapvetően jószándékú, ám boldogulni képtelen főszereplője. A már jóideje munkanélküli, családos fiatal férfi elkeseredettségét próbálván enyhíteni egyre mélyebbre süllyed az alkoholizmus ingoványában.
Az egyéni látásmód, valamint a karakteres, egyedi stílus és látványvilág mind a négy részre nagymértékben jellemző. Míg azonban ez az önmagukban való megállás igényével készült rövidfilmek elvitathatatlanul pozitív vonásaként könyvelhető el, addig ugyanez a tulajdonságuk vet gátat annak, hogy ne csupán egymás mellett állva, hanem egymás hatását erősítve ágyazódjanak bele egy nagyjátékfilmes keretbe. Puszta összefűzésük nem hoz létre egy konzisztens nagyobb formát, ahogy bármennyire kiváló novellák egy kötetbe rendezésével sem jönne létre feltétlenül regény. Az East Side Stories játékfilm helyett ezért inkább egyfajta tablóként állja meg a helyét, annak viszont minden tekintetben első osztályú.
