A kosztümös sorozat Zdeňka Havlíčková, a csehek mártír újságírója, nemzeti hőse lányának sorstörténetére fókuszál. Édesapja kiskorában meghalt, ám országos kultusz övezi, épp ezért gondolják úgy a cseh politikusok, hogy lányából faragnak majd nemzeti szimbólumot, aki a közös ügy zászlóvivője lehet apja nyomdokain haladva. 1871-ben járunk, a nacionalizmus aranykorában, amikor régiónkban mindenki önálló nyelvhasználatért, nemzeti identitásért küzd a monarchia ellenében. (A magyarok bicskája ebbe részben beletört, részben már túlvagyunk a kiegyezésen.) 

A Canal+ sorozatának kifejezett célja, hogy a fiatalokhoz szóljon a Bridgerton népszerűségének korában. Egy olyan időszakban, amikor pl. a HBO éppen ezeken a sztorikon “racionalizál”, 2022-ben szinte teljes európai gyártásukat leállították, levették kínálatukból A besúgót vagy az Aranyéletet, kifejezetten üdvözlendő, ha helyi fejlesztésű sztorikra jut támogatás. A nemzet lánya intrójában már a nagymama is „fügét mutat” az elvárásoknak és az elnyomásnak. Külön szép, hogy itt a nagy hagyományú cseh animáció is teret kapott. Egy átlagos cseh a haza bölcseit valóban szobrokról, bankjegyekről, utcanevekről ismeri, ennek megfelelően ezek az adatok feliratokban meg is jelennek a szereplők színre lépésekor. 

Forrás: Direct One

Amilyen nehéz belehelyezkednünk ebbe a korba, éppannyira döcögős a sorozat nyitánya is, amíg minden infó a helyére kerül, és végre beindul a sztori postakocsija. Adott a karakán főszereplőnk, akit Antonie Formanová, Miloš Forman unokája alakít: az órákon látványosan unatkozó fiatal lány, akit büntetésbe vág a tanárnő, egy ideig kedvenc regényét, a Gizella grófnőt olvasgatja, majd egy óriás létrán lemászik a suli (azaz lánynevelde) ablakából. Legjobb barátnőjével pasikról fantáziálnak, pletykálkodnak, mint bárki, aki kamaszkorban van. A fő konfliktus, hogy a lány szíve választottját szeretné, egy lengyel tisztet, Quidót, míg a vének tanácsa egy cseh birtokost szemelt ki neki.

A sorozat első három részét a cseh Matěj Chlupáček rendező jegyzi, ő és Groșan Cristina is törekszik az elemeltség és a klasszikus kosztümös világ ötvözésére. Formanová játéka például egy mai tinit idéz, ha épp arcokat vág, megjelenhet itt-ott egy diszkófény. A főhősnő kívül viselt fűzője, abroncsa az egyik legkifejezőbb, mai megoldása az egész sorozatnak: gyönyörű metaforája a ráerőszakolt kereteknek. Egy saját kalicka ez, ami kiemel, egyénít, és egyedi divatkiegészítő is egyben. 

Az epizódok hangvétele itt-ott elcsúszik, például Zdeňka beszéde is ilyen: amikor teljesen világosan látja, hogy férfiak rángatják ide-oda érdekeik szerint, az ő nevében járnak el, neki gyűjtenek hozományt a jótékonysági tombolán, ám a jövendő férje zsebelheti be azt, váratlanul ragyogó szónoklatba kezd. Egy ilyen fordulat már után újra tinilányként látjuk, váteszsége a semmiből jött, nincs folytatása. Másrészt ezt érthetjük úgy is, mint egy fiatal lány szárnypróbálgatásait, aki különféle elvárásoknak kell megfeleljen, különféle szerepeket ölt magára - politikai ikon, celeb, házasulandó lány, kebelbarátnő. És mivel szó szerint egy egész nemzet fektetett a boldogulásába a tombolajegyekkel, ennek megfelelően mindenkinek van véleménye minden lépéséről, mint ahogy erre az egyik cseh politikus emlékezteti is.

Forrás: Direct One

Kifejezetten vicces/tragikomikus a korabeli szexuális edukáció hiánya, a téma körüli ólálkodás, amikor Zdeňka az első együttléten elmélkedik, és persze a kor tabuinak megfelelően erről sehol sem kap infót. Ha pedig egy fiú barátját kérdezné, ő is malacságnak találja, hogy egy lányt ilyesmi egyáltalán érdekelhet. A teljes sorozaton érezhető, hogy erősek az írói alapjai, jók a dialógjai, a sztori íve okosan összerakott. 

Honnan indult a feminizmus Közép-Európában? Voltaképpen erre a kérdésre is válaszol A nemzet lánya. Jól látható ebből a birtokos szerkezetből is, hogy a nők önrendelkezése ekkor egyáltalán nem volt magától értetődő. Például arra, hogy mi van, ha Zdeňka más szeretne férjnek, mint aki kiszemeltek, a vének tanácsa csak felnevet, hasonlóan az öreg amerikai férfiakról szóló mémhez („And then we told them…”).

Milliőben kifejezetten erős a sorozat: mind a kastélyok, gyönyörű szobaenteriőrök, mind a kúriák, környezeti helyszínek, kaszárnyák, mosodák, ódon fák látványosak.

Grosan Cristina és bal szélen Wrochna Fanni A nemzet lánya forgatásán / Fotó: Stanislav Honzik

Anélkül (vagy azzal együtt!), hogy „hazabeszélnénk” Groșan Cristina rendezését illetően, a sorozat második fele (4-6. epizód) organikusabb megoldásokat, jobb ritmusú történetmesélést hoz magával. A színészi játék oldottabb, a két barátnő vagy a fiúkkal közös jelenetek jobban sikerültek, gördülékenyebbek, nézhetőbbek.

Mi is az, ami jellegzetesen cseh ebben a sorozatban? Ha nyomokat keresünk arról, hogy tekintenek önmagukra, arra is találunk pár példát. Ilyen mondjuk a csehek pletykásságára való utalás, de az élet/étel élvezete is egy központi téma a vének tanácsa számára, akik folyton majszolnak valamit. De mivel ez egy tragikus történet, ami mégiscsak a romantika korában játszódik, a cseh életöröm, posztszocialista irónia lightosabban van jelen, mint mondjuk egy Hrabal-könyvben vagy egy Forman-filmben, ami már száz évvel később játszódó kulturális produktum.  

A közelmúltból olyan erős referenciáink vannak a feminista kosztümös filmre, mint a Spencer, a Fűző vagy ezek elődje, a Marie Antoinette. A nemzet lánya ezekhez képest kevésbé merész, ugyanakkor tény, hogy egy nagyjátékfilmben könnyebb egységes víziót végigvinni, mint egy hatrészes sorozatban, két rendezővel. 


A magyar történelmi filmdömping számára is egy jó példa lehet, hogyan érdemes mai filmes megoldásokat ötvözni egy történelmi téma esetén úgy, hogy ne keltsen kínos hatást, ne szülessen erőltetetten öszvér- vagy Hollywoodot majmoló megoldás, és ne is vegye halálosan komolyan magát. Még  a nemzetről is lehet úgy beszélni, mint gyarló, de törekvő, a szívükre hallgató emberek közösségéről, és ettől még nem fognak ledőlni nemzeti szobraink a talapzatukról.

Itthon abszolút szükség lenne a magyar nőtörténetet okosan bemutató, problémafelvető filmekre. Egyelőre úgy tűnik, könyvekben találunk érzékletes non-fikciós és fikciós sztorikat, amelyek segítenek megérteni, milyen utat is járt be a feminizmus az elmúlt 150 évben. Hugonnai Vilmáról, az első magyar orvosnőről Szécsi Noémi írt könyvet, nemrég épp Szendrey Júliáról jelent meg regény Ezerszer Júlia címmel. Talán a jövőre érkező, független forrásból készülő Tiszavirágok is egy új, jó példa lesz a tankönyvekben ismeretlen, mégis szellemtörténetileg fontos alakjaink bemutatására. Ezzel együtt a magyar Zdeňkák vagy akár honi szüfrazsettek sztorijai filmesítésért kiáltanak, és erre egy színvonalas példát láthatunk most a Canal+ jóvoltából.

A nemzet lánya itthon a Direct One kínálatában érhető el.