Ken Loach: Édes kamaszkorKen Loach-ban ritkán csalódik az ember: nem siet, nem túloz, nem hőbörög vagy drámázik fölöslegesen, egyszerűen csak elmondja, mi újság éppen a Futrinka utcában. Ahogy az ember a barátjának mesél: közvetlenül, sallangok nélkül. Most éppen az van, hogy a külvárosi kamasz Liam anyja pont a fiú 16. születésnapján fog szabadulni a börtönből. Az anyjához feltétel nélkül kötődő, és érte mindent feláldozni kész srác nagyon készül az eseményre, mindent megtesz, hogy anyja, illetve a vele élő lánytestvére és annak kislánya új életet kezdhessen. Az elképzelés szép, a megvalósítást azonban több akadály is nehezíti, az anya Stan nevű vadparaszt barátja például, vagy a fiú gonosz és érzéketlen nagyapja, na és persze elsősorban az, hogy az új élethez dohány kellene, sok. A gyorsan sok dohány pedig vagy lottó vagy drog, és az utóbbi biztosabb. Liam tehát az új és tiszta életet dílerkedéssel igyekszik megalapozni. A következmény nem lehet kétséges: a szitu egyre zűrösebb lesz, a bűnös-bűntelen naivok, kispályás suttyók és keményen játszó drogmenők világában, minden eltökélt vagánysága és makacs jószándéka ellenére, környezetével és magával szemben a 16 éves Liamnak annyi az esélye mint harmatcseppnek a pokolban. Megint egy ló Loach-film, erős egyszerűség, tiszta hang, elkúrt világ, remény az ablakban.