A liberális értelmiségi-kritikus-írónő 1933-ban született New Yorkban. Arizonában és Los Angelesben élt, mielőtt 16 évesen a UC Berkeley és a University of Chicago hallgatója lett, majd a Harvardon illetve Oxfordban folytatta tanulmányait. Huszonhat évesen visszaköltözött New Yorkba, ahol a Columbia Egyetemen vallásfilozófiát tanított. Első, nagy feltűnést keltő esszéje, A pusztulás képei (Note on Camp) 1964-ben jelent meg.

A rendkívüli műveltségű Sontagot a francia egzisztencialista irodalomtól a baletten, a fotózáson, a politikán keresztül a filmig, Leni Riefenstahltól Bressonig minden érdekelt. Életében 17 könyvet írt, amelyeket több mint 30 nyelvre fordítottak le. Nálunk is olvasható a hazájában US National Book-díjjal kitűntetett Amerikában című társadalomkritikai regénye, vagy izgalmas esszékötetei A szenvedés képei és A Szaturnusz jegyében.

Kiváló esszéi és sallangmentes viselkedése a New York-i értelmiség jellegzetes figurájává tette. Barátai és tisztelői közé tartozik Salman Rushdie, a Sátáni versek-kel ismertté vált szerző. Rushdie a legnagyobb irodalmárok közé sorolta Sontagot, „félelem nélküli és eredeti gondolkodó”-nak nevezte őt, aki mindig kész volt harcolni az igazságért, és aki mindig ragaszkodott ahhoz az állásfoglaláshoz, amely szerint tehetséges értelmiségieknek kötelességük véleményt alkotni napjaink mindenkit érintő társadalmi kérdéseiről.

Ennek szellemében fogalmazott meg George W. Bush kijelentésével ellentétes nézeteket a 2001. szeptember 11-én bekövetkezett terrortámadás és az iraki háború kapcsán. Tehetségét és energiáját nemcsak a háború elleni fellépései során vetette latba, hanem az emberi jogokért folyó küzdelemben is.

Életének filmes vonatkozása is volt. Woody Allen 1983-as Zelig című áldoku-szatírájában saját magát alakította. Dolgozott Andy Warhollal, két 1966-os kísérleti rövidfilmben, és szerepelt a rock-legendákat, többek közt Jimi Hendrixet és Jerry Lee Lewist is bemutató Chris Hegedus, a Town Blody Hall című 1979-es dokujában.

Susan Sontag 1969 és 1983 között négy filmet saját maga rendezett meg: a Duet for Cannibals-t (1969), a Brother Carl című drámát (1971), a Promised Lands című dokumentumalkotást (1974) és az Unguided Tourt (1983).