Ellen Winn Wendl: Az éQuinoxe nem más, mint forgatókönyvíró-program európai mozifilm-íróknak (tévéfilmekkel nem foglalkozunk), amely egy szakmai diskurzus erejéig összehozza a máskülönben elszigetelt írókat. A workshop során az írók más professzionális írókkal (tanácsadókkal) találkoznak, és nem tanárokkal. Ez különböztet meg minket a hasonló programoktól. A résztvevők egy projekttel érkeznek, és ez kerül megvitatásra a hét nap alatt. Az éQuinoxe Media program, a Media (az EU audiovizuális programja – a szerk.) támogatásával jön létre.
filmhu: Mi a jelentkezés feltétele?
Ellen Winn Wendl: Az írónak európainak kell lennie, és rendelkeznie kell egy már megvalósult forgatókönyvvel, vagyis egy kész filmmel. Némelyik workshopra több jelentkezés érkezik, máskor kevesebb. Általában 40-50 pályaműből választjuk ki a kilenc forgatókönyvet. Évi két workshopot tartunk: a tavaszi helyszín változó – voltunk Norvégiában, Írországban is -, az őszit mindig Németországban, Münchenben tartjuk.
filmhu: Miért választották idén Magyarországot a workshop helyszínéül?
Ellen Winn Wendl: Ismertük a magyar írókat: Lovas Balázst, Ujj Mészáros Károlyt, vagy idén Dési Andrást és Keményffy Tamást. Tudtuk, hogy a magyar forgatókönyvírásra építhetünk. Nekünk a legjobb reklám, ha a workshopban résztvevő forgatókönyvek megvalósulnak, és nagyon örülünk, hogy Balázs Utolér című könyvét – melyet annak idején a mi workshop-unkon is fejlesztett – leforgatták, és be is mutatták a Magyar Filmszemlén.
filmhu: Az éQuinoxe idén 10 éves. Annak idején honnan jött a workshop ötlete?
Ellen Winn Wendl: A Columbia Picturesnél dolgoztam mint director of development, és láttam, hogy Németországban nagyon rosszul bánnak az írókkal. Mindenkire odafigyelnek – rendezőre, producerre, a színészekre –, kivéve az írókra. Pedig, ahogy Jim Hart mondja, addig senkinek nincs munkája, amíg az író meg nem írja a forgatókönyvet. Tíz éve ún. szalonokkal, felolvasásokkal, beszélgetésekkel indult el az éQuinoxe, aztán jöttek a workshopok.
filmhu: És ma már mesterkurzusokat is szerveznek.
Ellen Winn Wendl: Szerettünk volna még valamit adni a támogatóinknak és a Mediadesk-eknek a pénzükért, és szerettük volna a nevünket is ismertebbé tenni. A mesterkurzusokat a workshopokkal egy időben tartjuk, nyilvános események, amelyek a helyi filmes szakmát szólítják meg. Idén Budapesten James V. Hart, a Drakula forgatókönyvírója tartott mesterkurzust a magyar szakmának.
filmhu: Először jár Budapesten?
Ellen Winn Wendl: Másodszorra, és imádom. Normális esetben elzárt helyekre megyünk, vidékre, erdőbe – de most mindenki azt mondta: nem hagyhatjuk ki Budapestet! A workshop remekül sikerült, a tanácsadók, az írók is szerették. Nagyon inspiráló tud lenni egy-egy új helyszínnel, kultúrával vagy pénznemmel való találkozás. A két magyar író kitűnő nagykövete volt Magyarországnak, gondoskodtak róla, hogy jól érezzük magunkat Budapesten.
filmhu: Kollégája, Jim Hart tréfásan megkérdezte, van-e olyan magyar film, ami happy enddel végződik. Lát-e tendenciát a magyar forgatókönyvekben?
Ellen Winn Wendl: A magyar könyvekben mindig van valami fekete komédia. És általában a szerkezetükön kell dolgozni.
