A Szegény Peti nagymamáját és a Kálmánchelyi-Végh-Stefanovics trió többi hasfalszaggató rövidfilmjét még a korábbi Szigeteken láttuk frissen, ropogósan és különböző tudatállapotokban. Mindenhogy bejött. A Libiomfit láttuk a szemlén, meg itt is. Ez a film már komoly, nagy produkció, kanonizált filmszakmai belépő - nagypálya mondhatnánk. A film értékeitől és hibáitól függetlenül a felnőttek között a helye. De ha már Sziget, akkor jobban szeretjük a perifériát, az erőt és a radikalizmust. A Mensa Brothers és a Hospital Hungary című kisfilmsorozatokat a Sziget Tv keretein belül láthatták azok, akik otthon voltak és nem a Szigeten. (Ott is látható volt egyébként, de elég gyatra minőségben, ti. a vásznat, amire kiadták a műsort néha telibe lőtték egy-egy reflektorral, ami nem tesz jót a műélvezetnek.) Ja, és hogy ilyen műsorok adásba kerültek ma Magyarországon, az kisebbfajta médiaforradalommal ér fel.

Much more psychedelic
Hospital Hungary
Veseszaggató komolyság.
A sokatmondó című Hospital Hungary öt-hat perces etűdjeit a Buharov fivérek prezentálták, ízelítőt adva abból, mi mindenre jók az archív Super 8-as felvételek és a vegyvédelmi egyenruhák. Az anarchista attitűd mindig szimpatikus, ha pedig jól csinálják - egyenesen lehengerlő. A Magyarország kórház ilyen szempontból (is) ötös: pofátlanul inkorrekt, semmibe veszi a társadalmi tabukat éppúgy, mint a filmkészítési szabályokat, a nézői elvárásokról nem is beszélve. Buharovék kellemesen vegyítik a vicces groteszket a hideglelős abszurddal. Amikor egy nagymamakorú hölgy és egy gázálarcos fiatalember (akinek mellesleg drótok állnak ki a fejéből) néz szembe velünk a szovjet oktatófilmekből ismerős veseszaggató komolysággal, nos, olyankor érezhető csak igazán, mi is az a kelet-európai tudat. Ez persze lejön már az archív felvételekből is, amiket az alkotók (szerencsére) úgy használnak, mint DJ-k a bakelitet: alapanyagnak a vizuál-szkreccseléshez. A deliráló narrátorhang csak fokozza az élményt, amit a sorozat egyik részében például a spermiumok és sugárbiológusok keresztezéséből született napszemüveges véglények alapoznak meg. Kemény. Mulder ügynöknek lehetnek ilyen rémálmai egy ufó-járta orosz hegygerincen, két üveg Sztolicsnaja után.

A szürrealizmus akkor hiteles, ha felvillanyoz és ismeretlen örvényekbe emel, netán húz le, ízlés szerint. A Buharov klippek mind a kettőt abszolválják: hol lírikusak, hol inkább brutálisak. Nehéz például elfelejteni azt a kötőféket, aminek az egyik végén egy megalázott ember van, a másikon pedig egy katolikus pap. A társadalomkritika már csak ilyen. És akkor az egyházról még nem is beszéltünk.

Káoszban utazunk
Kanada Kaos
...Átélhető valóságtöredék...
A radikál-eklektika másik vonalát képviselték a Mensa testvérek, vagyis Doktor Máriás Béla (Tudósok) és Kanada Kaos (Tilos). A rövid, három-négy perces filmhaikuk széles tematikai skálán mozogtak, általában egy-egy vizuális vagy gondolati ötletre felfűzve. Ha Buharovék a szürreál, akkor Mensa a dada. A filmi dadaizmus Man Ray és Rene Clair által kitaposott ösvényét követve e kisfilmek nagy része is antinarratív. (Ez érthetően annyit tesz, hogy nincsen nekik történetük.) Benyomások vannak és létállapotok, átélhető valóságtöredékek a kozmikus pulzálás lenyűgöző gazdagságából. Doktor Máriás filozófiai abszurdjai valahol Wittgenstein és Douglas Adams között hasítanak, frappáns szómágia uralja a hangsávot, az értelmen éppen innen, az intellektuson már túl. Mindeközben a DV felvételekre flashanimációk vetülnek, dinamikus áramvonalak állnak össze és oszlanak el. Az epizódok külön-külön is működnek, de az igazi élményt az egymásra következő, egymást ellenpontozó klippek ritmusa adja. Felejthetetlen epizód például a Radikális Amputáció című/nevű performer csapat filmre vett akciója, aholis egy malaccal történnek különböző meglepő dolgok, többek közt egy láncfűrész és egy vibrátor segítségével. A show-t sajnos élőben nem láttuk, a Menza adaptáció viszont kidomborítja az előadás lényegi vonásait, felejthetetlenül. Állatvédőknek és azoknak akik esznek húst, nem ajánlott. A kozmikus káosz (és a világegyetem) működését tanulmányozó embertársainknak mindenképpen kötelező kör lenne a Mensa-sorozat. Metafizika vizsga előtt ellenjavallt, bár ha belehúzunk Heideggerbe, egy-egy Doktor Máriás abszurd még jól jöhet.