...Átélhető valóságtöredék...A radikál-eklektika másik vonalát képviselték a Mensa testvérek, vagyis Doktor Máriás Béla (Tudósok) és Kanada Kaos (Tilos). A rövid, három-négy perces filmhaikuk széles tematikai skálán mozogtak, általában egy-egy vizuális vagy gondolati ötletre felfűzve. Ha Buharovék a szürreál, akkor Mensa a dada. A filmi dadaizmus Man Ray és Rene Clair által kitaposott ösvényét követve e kisfilmek nagy része is antinarratív. (Ez érthetően annyit tesz, hogy nincsen nekik történetük.) Benyomások vannak és létállapotok, átélhető valóságtöredékek a kozmikus pulzálás lenyűgöző gazdagságából. Doktor Máriás filozófiai abszurdjai valahol Wittgenstein és Douglas Adams között hasítanak, frappáns szómágia uralja a hangsávot, az értelmen éppen innen, az intellektuson már túl. Mindeközben a DV felvételekre flashanimációk vetülnek, dinamikus áramvonalak állnak össze és oszlanak el. Az epizódok külön-külön is működnek, de az igazi élményt az egymásra következő, egymást ellenpontozó klippek ritmusa adja. Felejthetetlen epizód például a Radikális Amputáció című/nevű performer csapat filmre vett akciója, aholis egy malaccal történnek különböző meglepő dolgok, többek közt egy láncfűrész és egy vibrátor segítségével. A show-t sajnos élőben nem láttuk, a Menza adaptáció viszont kidomborítja az előadás lényegi vonásait, felejthetetlenül. Állatvédőknek és azoknak akik esznek húst, nem ajánlott. A kozmikus káosz (és a világegyetem) működését tanulmányozó embertársainknak mindenképpen kötelező kör lenne a Mensa-sorozat. Metafizika vizsga előtt ellenjavallt, bár ha belehúzunk Heideggerbe, egy-egy Doktor Máriás abszurd még jól jöhet.