Mit tehet a sejt, aki mit se sejt? Felvonul.
Olyan, mintha már egy napja itt lennének, merthogy itt is vannak. Mármint a nulladik napos beköltözők. Külön nulladik napi ingyenes karszalaggal! Az első Sziget-délután csendes ismerkedéssel, asszimilálódással telik, valahogy senkinek nem akaródzik idegeskednie, rohannia, valahogy mindenki leragad inkább a civil szekcióban köveket festeni, lámpát készíteni, alkoholtesztet kitölteni. És nemcsak az időnként új erőre kapó eső miatt, amit egyébként népes és csuromvizes össztánccal igyekeznek elűzni a rettenthetetlen fesztiválozók. Persze a hagyományos vonulások nem maradnak el. Az élménysziget szolgáltat, a fogyasztók szigete pedig ha kell, akár tetőtől-talpig felöltöztet „szigetelősbe”. Bérelhető pokróc, polifoam, szelektív hulladékgyűjtők és csomagmegőrző (-védő) matricák kényeztetnek. És igen, a Sziget-infrastruktúra valóban javult: a főbb útirányokat kényelmetlen, de vízbiztos gumiborítás jelöli ki, megújultan és illatosan(!) sorakoznak a wc-k, gombamód elszaporodtak a kutak.


Össznépi esőűző dobolás az Afrika Faluban
A moziszekció kínálatának első izgalmas programpontja a filmművészet szinte fekete foltja, azaz a fekete kontinens celluloid művészete. Ám az Afrika-falu ezúttal nem fénybe oltott mozgással, hanem valódi lendülettel szórakoztat. A nagyrét tőszomszédságában a Laurent Chevallier francia filmrendező (Circus Baobab, L' Enfant noir) által létrehozott első afrikai akrobataképző ifjoncai földön és égen. Aláfestésül meg nem szűnő ritmusfolyam, a doboknál bennszülöttek és idegenek felváltva, a táncparketten vígan ropják egymással a sörimádó rockerek és a népviseletben pompázó afrikai lányok. Olyannyira zajosra sikeredik az együttlét, hogy a Szabadiskola Sátor kénytelen néhány előadást elhalasztani miatta, de mint a szervezők mondják, ez kivételes eset, csak a hangosítás végleges „belövéséig” tart. Elmarad Vágvölgyi B. András a Hell’s Angels és a film kapcsolatát boncolgató előadása is, igaz, ez esetben nem a hangerő, hanem az elégedetlenség szab gátat a kultúrának, mivel a szerzőt nem motiválják kellőképpen a kiadó által kiválasztott filmrészletek, s Bakács Tibort is hiányolja a beszélgetőtársi székből.


"Az ember van a középpontban, nam a problémák."
Szalay Péter, Schilling Sára és Juhász Zsolt, a Csúnya betegség alkotói
Pokolbéli angyalok helyett rendkívül eredeti arcok, három vasútbolond sztorijai szórakoztatják a Szabadiskola ázó-fázó közönségét.  Szalay Péter, Schilling Sára és Juhász Zsolt a Szemlén bemutatott Csúnya betegségét a filmes-hármas két korábbi alkotása foglalja keretbe. A szintén kulisszatitkokba merülő, ezúttal a színházi backstage-be kalauzoló Figaro itt, Figaro ott, valamint a ’98-as Aba Napokon forgatott hangulatfilm. Ilyen készült volna az idei Szigetről is, ha minden feltétel adott lett volna, így azonban az alkotók jövőre halasztották tervüket. Nem ez az egyetlen dolog, ami a dokumentumfilmes trióról kiderül az időközben az esővel egyetértésben elpárolgott közönség híján négyesben folytatott beszélgetésből. Elárulják, hogy a módszer egyszerű: a kamerát eredeti környezetbe kell helyezni, abba érdemes asszimilálódni, s máris kész a játékfilmes szemlélettel megragadott nem fikciós, ami ugyan beavat az élet mélységeibe, de nem kesereg rajta, hanem kellő humorral felülemelkedik azon. Az ember áll a középpontban, s nem a probléma. Így aztán nem is hagyományos interjúk készülnek, inkább a „helyzetbe hozás” válik be. Utóbbi például a Csúnya betegségnél olyan jól működött, hogy a film főhősei azóta is a legnagyobb barátságban tengetik vasútközpontú mindennapjaikat.

A trió egyébként két új terv megvalósítását tűzte nyári programjára. Hamarosan forog a „Zarándoklat”- táborról készülő dokumentumfilm, amely egy egészen egyedülálló drogrehabilitációs módszer első hazai próbálkozását kívánja celluloidra rögzíteni. A két művészet-terapeuta és egy pszichiáter által megálmodott kezelés lényege a művészet- mellett például a kovácsműhely- és lóterápia. Ez a film ha minden jól megy, már a Szemlén látható lesz, míg a másik alkotás, a  hazánk egyik legszegényebb, nagyrészt romák lakta falujában önkéntes szociális munkásként  tevékenykedő jezsuita szerzetes története, talán csak a jövő tavaszra áll össze.

Mozihívogató
A Szalay -Schilling - Juhász hármas „nem filmes” érdeklődésének középpontjában ma este a Világzenei Színpad áll, ahol a Wim Wenders óta híressé vált Ibrahim Ferrer  és a Buena Vista Social Club zenészei jelentik a fő attrakciót. A Pannon Praktikum Színpadon összegyűlt tömeg ebből az alkalomból felveszi a versenyt a Nagyszínpad köré gyűlt Shaggy-rajongók népsűrűségével, úgyhogy kialakul a Sziget első forgalmi dugója. Nem így az RTL Klub Moziban, ahol a nedves fűben bálás áruként heverő pihenni vágyók kezdetben csak némi gyanakvással veszik birtokukba a vetítések helyszínét. Az ifjú magyar filmesek munkáira már legalább „negyedház” kíváncsi, a Kálmánchelyi-Stefanovics-Végh trió klasszikussá avanzsált Esti meséje, az archív tekercsek közül előkerülő Óz, a nagy varázsló újabb mozibolondokat csal „a fényre”, Scorsese nagyszabásúra, de főleg hosszúra sikerült Gangs of New York-jával pedig sokan várják be a hajnalt, no meg az ellenőr-rohamosztagokkal kísért első HÉV-et.