- Hát igaz, ami igaz, nem elég ez a pénz, de idén egy kisjátékfilmet mindenképpen csinálunk. Hogy mi is ez, az egyelőre még igazából titok. Nem azért, mert azt gondoljuk, hogy ez a film majd valami hihetetlen nagy durranás lesz, és mindenki erről fog beszélni (bár valami hasonló sejtésünk van), hanem mert a témája egy kicsit „éles”. Arról fog szólni, hogy milyen a mai magyar film, és a filmesek helyzete. Lesz egy pici porkavarás ebben az ügyben.

- Az alkotóhármasotok megszokott szürreál-abszurd stílusában fog ez a film is készülni?

- Mi ezt tervezzük…

- A sajátos látásmódotok meglehetősen eltér a hagyományos magyar filmes trendektől. Érdekes így fölvetni a kérdést: te látsz valami jövőbemutató utat a magyar film számára? Tudsz említeni példaadó alkotókat, irányzatokat?

- Fővonalakban én nem hiszem, hogy itt most egy hihetetlenül újszerű dolog, egy „neovalami” fog születni a magyar filmben. Inkább azt gondolom, hogy itt elég sok tehetséges ember van, elég sok szín van a rendezők körében, és tök jó lenne, ha ezek az emberek normális lehetőséget kapnának filmkészítésre. Amikor először elkezdtek az „új generáció”-ról beszélni, akkor én ezt az „új generáció”-t nem is igazán vettem észre, és nem is akartam ezzel foglalkozni, de aztán rájöttem, hogy tényleg van ilyen. Ez azonban szerintem nem abban mutatkozik meg, hogy most teljesen újszabású filmek jönnek létre. Mondjuk, annyi közös van bennük, hogy kicsit lazábbak, hisz ők már a rendszerváltás utáni fiatalok szemével látják a dolgokat, de azt egyelőre nem látom, hogy ez egyfajta új struktúrát adna a filmkészítésnek, mint ahogy azt például a dánoknál láthattuk. Itt Magyarországon mindenki megy a saját ízlése után, aztán csókolom.

- Első filmes sikereiteket a Szigeten arattátok, ennek mintegy megkoronázásaképpen meg fogtok most jelentetni egy kazettát az ott készült esti meséitekből. Mi lesz ez tulajdonképpen?

- Amit elmondtál. Azok a filmek lesznek rajta ezen a kazettán, azok a kicsi mesék, amiket kint a Szigeten öt év alatt készítettünk.

- Konkrét címek?

- Rajta lesz természetesen az Uristen@menny.hu, az Óz, a Szegény Peti nagymamája, és még kettő olyan mese, ami soha nem került ki a Szigetről: a Tököcske és a Nagy ho-ho-horgász. Ez utóbbiak speciális mesék, egyedi rögzítéstechnikával készültek. Adottak az ismert alapmesék, kiválasztottunk belőlük valami érdekes részt, és meginterjúvoltunk ezekkel kapcsolatban embereket a Szigeten. Ezeket a kicsi interjúkat, kis beszólásokat belefűztük a mesébe, és ebből valami egészen új és vicces dolog született.

- Hol lehet ezt a kazettát kapni majd a Szigeten?

- Most úgy néz ki, hogy a Sziget kiadójával, az Islanderrel sikerül majd szövetkeznünk, ők fogják a saját standjukon árulni. Ezen kívül most sikerült megszervezni, hogy az Örökmozgóban legyen Sziget-program, Pepsimozgó néven. Ott is fognak menni a mesék, illetve Szigettel kapcsolatos filmek, és a kazettákat is lehet majd ott kapni. Én még azt is szeretném, hogy más mozijegypénztárakba is el lehessen juttatni a kazettákat, hogy azok is hozzájuk jussanak, akik esetleg nem jönnek ki a Szigetre, de már hallottak a mesékről.

- Miért tölt be a hármasotok életében ilyen fontos szerepet a Sziget? Akartok a Sziget közönsége felé valamilyen különleges üzenetet közvetíteni?

- A Sziget moziközönsége az a fiatal réteg, akikről elmondható, hogy normálisan gondolkodnak, nincsenek bennük gátlások, és tiszta szemmel képesek nézni a filmeket nem reklám- és hollywoodi, plazás látásmóddal. Előfordult, hogy egy művészkedő, hiteltelen filmet vetítettek a Szigeten, és azt a közönség kivetette. Ha valami fals, azt ők rögtön megérzik. A hamisságot, mint köznapi nézők, érezzük más körülmények között is, csak nem reagáljuk le, a Szigetlakók viszont egyből lereagálják. Ha tehát a mi hármasunk megfelel a Szigeten, akkor az egy visszajelzés arról, hogy nem szartunk el valamit, és jó úton haladunk afelé, amit mi szeretnénk. A Szigeten azonban magyar közönség van, mi viszont nyitni akarunk majd Európa felé, mert jó volna, ha ott is mennének a filmjeink. Az eddigi munkáink azonban speciálisan magyar témákkal foglalkoztak. Hogy azt hogy tudjuk letesztelni, hogy fogadják, mondjuk Franciaországban, a filmünket, arról fogalmunk sincsen.