Pontosabban a magyar valóság egy szeletével, hogy mely szeletével, arról a filmek készítői tehettek. Az alkotók alapvetően két indíttatásból készítették a versenyprogramba jutott filmeket, egy részük a néprajz, illetve az antropológia felől érkezett, a többiek dokumentum-filmesek, akiknek bizonyos munkájuk, munkáik ebben a témakörben készültek.

Domokos János fesztiváligazgató elmondta, hogy a program a huszonöt versenyfilmen kívül a külön zsűri által elbírált diákfilmszekcióból, az öt meghívott filmből (ezek alkotói érintettek a rendezvényben), és az ötven, versenybe nem került információs blokkban vetített filmből áll. A válogatásnál filmes és szakmai szempontok egyaránt érvényesültek. Domokos számára kellemes meglepetés, hogy annak ellenére emelkedett a színvonal az első fesztiválhoz képest, hogy rövidebb időintervallumban készült filmeket vártak idén. Ez az egyre olcsóbb technikának, és egyes műhelyek (például a miskolci egyetem) aktivitásának köszönhető.

Érdekes a filmeket nézve, hogy a néprajzi filmek kliséi kitartanak a digitális korszakban, míg az antropológiai film új műfaja épp most alakítja ki a szabályait. A diákfilm kategória elindításával a saját környezetét feltérképező középiskolásokat keresték, csalódottak voltak, hogy kevés nevezés érkezett, de vannak meglepetésfilmek ezek között is. Mégis úgy tűnik, ez a korosztály inkább a játékfilm és az új műfajok iránt érdeklődik. Az előzsűri törekedett a tematikai sokszínűségre, a hagyományos falu-, erdély-, cigánytematika mellett keresték a más érdeklődésű filmeseket is, ahogy Domokos fogalmazott, „éhesek voltak” ezekre az alkotásokra.

Az eddig vetített filmek túlnyomóan néprajzi érdeklődésű alkotók kezei közül kerültek ki, az értékesebb munkák azok, melyekben filmesek is közreműködtek. Ebben a kategóriában a dramaturg bevonása általában luxus, de egy gyakorlott vágó és operatőr közreműködése sokat segít, a rossz minőségű, remegő kézből vett felvételek, az állandó zoomolás és a „beszélő fejek” elburjánzásának kerülésében.

A Se künn, se benn egy néprajzi kutatássorozat részeként készült el, három modellértékű erdélyi faluban vizsgálja a vallási identitás néha egészen morbid keveredését. Az identitáskeresés a témája Szuhay Péter két versenyprogramban vetített munkájának is, a magyar, cigány, szlovák gyökerek kezelése sokszor egy családon belül is eltérő lehet. Profi ismeretterjesztő munka A háztűzőrző, mongóliai kazahokról szól, megállná a helyét globális televízióban is. A Jobb egyetemisták a szerveződő, a választásokon aktív szerepet játszó, majd csalódó Jobbikos generációról szóló dolgozat, az antropológiai megközelítés példája.

Az esti és délutáni időpontokra tették a szervezők a komolyabb érdeklődésre számot tartó munkákat, melyek más fórumokon már bizonyítottak. Kedd este háromnegyed kilenckor a Szülőfalum Budapest sorozat egyik epizódja, a Partik népe (rendezője: Papp Gábor Zsigmond), valamint Papp Bojána, A tévé és én című, szemlén is sikeres mozgóképe látható. Szerda este nincs versenyprogram, ekkor a regisztrált kiválasztottak konferencián vesznek részt Pilisszántón. Csütörtök délután fél öttől egy blokkban látható Almási Tamás új, eddig személyiségi jogi problémák miatt nem vetített filmje, cinema verité eszközeit használó filmje, az Alagsor, és Surányi Judit kiváló drogdokumentuma, a Tiszta románc.

Az érdeklődőket extra olcsó büfé várja, számtalan, más fórumon nem látható film, sőt, egy csak itt üzemelő vidaoarchívum, annak, aki lekésett valamiről. A Filmhu a fesztivál végén beszámol a többi érdekességről a díjazottaktól kezdve egészen a néprajzosok bajusz és tarisznyaviselő szokásaikig bezárólag.