Son of Sofia (r.: Elina Psykou) / Nézd meg a filmet!

2017-ben a Tribeca Filmfesztivál fődíját nyerte el Elina Psykou mágikus coming-of-age filmje, melyben egy fiatal fiú medvebőrbe bújva néz szembe a csalódást okozó felnőttek világával. 2004-ben, Athénban járunk, indulnak a nyári olimpiai játékok. A 11 éves Misha (a moszkvai olimpia kabalaállatáról elnevezve) apja halála után érkezik meg Oroszországból az anyjához, akit két éve nem látott. Az újraegyesülés meglepetésekkel teli, az asszony az idős Mr. Nikos lakásába viszi őt haza a repülőtérről, ahol házvezetőnőként dolgozik, és hozzá is ment a férfihoz feleségül, amit titkol Misha elől. Mr. Nikos képében új apafigura lép be a fiú életébe, és egy szigorú, új szabályokhoz kötött élet. A kizárólag görögül kommunikáló férfi egykor egy népszerű gyerekműsor házigazdája volt, ma már tévéfilmek hátterében statisztál és a műsorból ismert tanmesékkel súlykolja a fiút. Misha szótlanul sodródik az eseményekkel, a tomboló érzelmeit inkább egy állatokkal teli fantáziavilágba menekíti. 


A Son of Sofiában a különböző világok és kultúrák találkozását és összecsapását követjük végig, amik mind tovább színesítik a fiú felnövésének történetét, ártatlanságának elvesztését. Egymásnak feszül a felnőtt és gyermekkor, a kiábrándító valóság és a mesehősökkel teli fantázia, ahogy a görög és orosz tradíciók követése is. A patinásan berendezett polgári lakásból Athén koszosabb zugaiba is eljutunk, és a háttérben zajló (az országot gazdasági katasztrófába hajszoló) olimpia, a görög hagyományok kicsúcsosodása is egészen új megvilágításba kerül. 


THF: Central Airport
(r.: Karim Aïnouz) / Nézd meg a filmet!

Legtöbbünknek nem túl távoli emlék 2015 ősze, amikor a parttalan várakozása belefáradt, több ezer közel-keleti menekült kitört a Keleti pályaudvaron kialakított tranzitzónából és elindult Németország felé. De mi lett velük ezután? A német állam úgy döntött, hogy befogadja a háború elől menekülő szíreket, de sajnos a célállomáson – ha elviselhetőbb körülmények között is – hasonló helyzet várt rájuk. A németek az egykori Tempelhof repülőtéren alakítottak ki tábort, ennek óriási hangárjaiban menekültek tömege várja, akár éveken keresztül is, hogy a hatóságok elbírálják a sorsát. 


Karim Aïnouz brazil rendező tizenkét hónapot élt berlin egyik első, még a náci uralom idején épített, ám évek óta üzemen kívül álló repterén, hogy rögzítse az itt várakozó menekültek mindennapjait. A grandiózus építészeti formák és az irodai fülkékhez hasonlóan elválasztott szállások labirintusában könnyű szem elől téveszteni az egyéni sorsokat, a laza szerkezetű film viszont egy kamasz fiúban lel biztos pontra, akihez hónapról hónapra visszatér. A 18 éves Ibrahim több mint egy éven keresztül készül arra, hogy új életet kezdhessen Németországban, szorgalmasan tanulja a nyelvet. A komfortos purgatóriumban megismerhetünk egy szír medikust is, aki orvossá szeretné magát továbbképezni Berlinben, ám a tranzit zónában csak tolmácsként alkalmazzák.

Tempelhof lakóinak izolált életét nehezíti, hogy szó szerint csak egy kerítés választja el őket az áhított új élettől: a reptér kifutója Berlin lakóinak kedvelt szabadidős helye, ahol jó időben vidám tömegek verődnek össze. Aïnouz humánus filmjének hősei olyanok, akik az erőszak elől menekülve vállalták a legnagyobb nehézségeket, a bizonytalanságtól viszont még a megváltás kapujában sem szabadulhatnak. 


Lessons of Love
(r.: Chiara Campara) / Nézd meg a filmet! 

Yuri minden nap látástól vakulásig robotol apja tejgazdaságában. A 30 éves férfi egész eddigi életében egy kihalt, dimbes-dombos vidéken élt a családi farmon, intim kapcsolatban legfeljebb csak a tehenek mesterséges megtermékenyítésének alkalmával van része. Frusztrációját csak erősíti, hogy testvérei közül egyedül az ő vállát nyomja a munka felelőssége, apja kesztyűs kézzel bánik számítógépfüggő öccsével és nővérével is. Amikor azonban a szomszédos faluban megismerkedik egy sztriptíztáncosnővel, új érzések kerítik hatalmába. Olaj a tűzre, hogy nagybátyja munkát ajánl neki a városban, így Yuri végre megpróbál kitörni a környezetéből – csakhogy faragatlansága és hirtelen haragja ezt nagyon megnehezíti. 


Chiara Campara szokatlan hangvételű coming-of-age drámája Szőcs Petra Déva című alkotásához hasonlóan a velencei Biennale College Cinema keretein belül készült. A tehénpásztor kiábrándító történetében releváns témák kapnak helyet: az elnéptelenedő olasz vidék kilátástalansága itthon is fájdalmasan ismerősen hat, a felnövéssel és a párkapcsolatok kialakításával egyaránt küszködő főszereplőben pedig a millenniumi generáció önállósodási problémái tükröződnek. 


Ivana the Terrible
(r.: Ivana Mladenovic) / Nézd meg a filmet!

A szerb származású író-rendező-színésznő Ivana Mladenovic második játékfilmjében zavarbaejtően személyes terepre lép: az Ivana the Terrible-ben nem csak saját mentális, családi és párkapcsolati kríziseivel néz szembe (újra), mindezt a saját családja és barátai oldalán, és a szülővárosában, a Duna-partján fekvő Kladovoban teszi. Egy rosszul sikerült film után érkezik haza Bukarestből a lány, és láthatóan nincsen jól. Hipochonder gondolatok, furcsa egészségügyi parák nyomasztják, de se a szülei, se az orvosok nem veszik őt komolyan. 


És ha még nem lenne elég krízis az életében, mindenki egyfolytában azzal cseszegeti, hogy menjen már férjhez, miközben titokban egy 13 évvel fiatalabb fiúval kavar, a polgármester pedig az ő arcával akarja feldobni a közelgő zenei fesztivált, amit fantasztikus turisztikai fogásként a román-szerb barátság nevében rendeznek meg. A történet személyessége egy izgalmas doku-fikciós egyveleget hoz létre: Ivana a szívét-lelkét kitárja előttünk, és a fejére omló világ ellenére is humorosan és önironiával gondol vissza erre az időszakra. Hiába nem élünk a balkáni térségben, az Ivana the Terrible sírva-vigadása nagyon is ismerős lehet számunkra.

A fesztivál tizedik Cat in the Wall című filmje sajnos nem elérhető Magyarországon.

A filmek december 1-31. között egy gyors regisztrációt követően ingyenesen elérhetőek a fesztivál oldalán. Érdemes részt venni a közönségszavazáson is, mert a beregisztrált és legalább 7 filmre szavazók közül egy szerencsés néző 2021-ben részt vehet a 74. Locarnói Nemzetközi Filmfesztiválon. Részletek az oldalon.