Roger Avary: A vonzás szabályaiA film több lényeges ponton eltér a regénytől, ez hol hasznára válik, hol nem. A regény főként polifonikus belső monológokkal operál, amit Avary szinte egy az egyben átvesz, de szelektálva és újraértelmezve. Több regénybeli szereplőt nem látunk viszont a filmben, ellenben van egy karakter, aki Ellisnél elképzelhetetlen: a drogdíler. A figura túl poénosra van véve, parodisztikus és vicces - Ellis világában elképzelhetetlen. Ezen túl is, a film sokkal nézőbarátabb, mint amennyire olvasóbarát Ellis regénye. A regény tónusa hűvös, kegyetlen, ezzel szemben a filmváltozatban romantikus, sőt melodramatikus szekvenciákat is felfedezhetünk. Ez, az adaptáció szabadságán túl, azzal is magyarázható, hogy BEE világa „egy az egyben” vászonra átültetve jó eséllyel nézhetetlen lenne. A film konstrukcióját dúsítja az is, hogy nem pusztán A vonzás szabályaira épül, hanem benne van a későbbi Ellis művek (Amerikai psycho, Informátorok stb.) ismerete is. A regények „következetes hideglelősségéből” ugyan sokat visszavesz az adaptáció, ennek ellenére „abszolút profi munka” és „jól megcsinált lektűr” (Németh Gábor). A filmet Ellis is hasonlóképpen ítélhette meg, ugyanis már szerződést kötöttek Avaryvel a Glamoráma filmreviteléről. A vonzás szabályainak filmváltozatáról még sok negatívum elhangzott, de kialakult egy vitathatatlan konszenzus arról, hogy legalább az "Európa klip" (a többszázsnittes képhadarás) tananyag lesz a filmfőiskolákon.