Filmek a katedrán

"Nyitni kell a művészfilmtől a műfaji film felé." Gelencsér Gábor

A péntektől vasárnapig tartó konferencia hat szekcióban foglalkozott a film- és médiaoktatással. A Filmnyelv, filmtörténet, filmelemzés az iskolákban vitaindító előadásában Gelencsér Gábor elmondta, hogy kevéssé tartja járható útnak a kizárólagos filmtörténet-oktatást a filmnyelvi sajátosságok tárgyalásakor az iskolákban. Többször előkerült a konferencián és ő fogalmazta meg először a „nyitás” szerepét a művészfilmtől műfaji film felé. A televízióval kapcsolatban sokan említették a médiavédettséget – Gelencsér Gábor szerint a különböző műsortípusokkal való foglalkozás feladata a tudatosítás. Hozzá hasonlóan másnap Hartai László, a Magyar Mozgókép és Médiaoktatási Egyesület elnöke is az órán feldolgozandó médiaszövegek típusbeli változatosságát hangsúlyozta. Szerinte az oktatást érdemes a gyakorlattal kezdeni: vagyis a tárgyhoz elsőként a filmkészítés oldaláról közelíthessenek a tanulók.

Az első nap máris vitához vezetett a tanári szerep tisztázása körül. Több felszólaló említette, hogy a tantárgy tanárai szinte „szupermen-képességekkel” megáldott pedagógusok kell, hogy legyenek: „oktatástechnikusok, filmklubszervezők stb. is vagyunk” – mondta például Vágvölgyi András, majd hozzátette: „Élvezem a helyzetből adódó nyomást, de nem mindig én maradok felül”.

"DVD készül a magyar filmtörténetből" Horváth György, a MOKÉP vezérigazgatója

Pozitív hírrel szolgált a pénteki elnök Horváth György, a MOKÉP vezérigazgatója. Az Oktatási Minisztérium ugyanis 1380 intézményének küld DVD-lejátszót az oktatás segítésére, illetve a tervek szerint DVD készül magyar filmtörténetből is. Három magyar filmet (Megáll az idő, Körhinta, Szerelem) kapnak meg az iskolák DVD-n egyelőre, a terv szerint a tanév végéig 18-20 is elkészülhet.

A szombati Kreatív médiapedagógia a mozgóképoktatásban. Taneszközök, módszerek, feladatok, tantárgyi gyakorlatok című szekció újdonsága az volt, hogy a tantárgy módszertana újabb könyvvel gazdagodott: Kozák Zsuzsanna és Gyenes Zsolt mutatták be a mozgókép és médiaórák gyakorlatait tartalmazó feladatgyűjteményüket.

"A média fogyasztója passzív szituációban van." Lányi András

„Minden tudomány úgy tudja magát meghatározni, ha más tudományokkal tisztázza a kapcsolatát”- kezdte a médiaoktatás szemléleti kérdéseivel foglalkozó szekciót Lányi András. A másik két résztvevő, Hammer Ferenc és Császi Lajos nem értett egyet mindenben Lányival, legfőképpen a befogadói megértéssel kapcsolatban: a média fogyasztója Lányi szerint mindenfajta megértést nélkülöző, passzív szituációban van. Hammer és Császi a média egyre jellemzőbb interaktív voltát és a médiaszabályozás létezését hozták fel többek között ellenpéldaként. Császi szerint a legfontosabb észrevenni, hogy a tanári szerep – hasonlóan a szülői tekintély megváltozásához – megváltozását nem szabad figyelmen kívül hagyni akkor, amikor a magas kultúra racionalitásához képest egyre inkább a játékosabb jellegű populáris kultúra kerül előtérbe.

Az utolsó napon Kósa Éva, az OM Mozgókép Szakértői Bizottságának elnöke ismertette a Nemzeti Médianevelési Stratégiai Tervet, melynek megalkotója az Oktatási Minisztérium által felkért, a terület szakembereiből álló Médiaszakértői Bizottság. A terv célkitűzése, hogy „passzív médiafogyasztókból aktív, értő médiafogyasztókat neveljen” és pályázatokkal tegye lehetővé, hogy társadalmi aktivitást generálva olyan közeg jöhessen létre, amelyben a médiaoktatás sikeres lesz. A terv három fő területe: a diákokat-tanárokat célzó programok, a médiaoktatást-kutatást célzó programok, illetve a nyilvánosság működését, az állampolgári és gyerekjogok mediális vonatkozásait érintő programok.

A vasárnapi első szekció a mozgókép és média a felsőfokú oktatásban témájával foglalkozott. Az ELTE filmelmélet és filmtörténet szakján oktató Kovács András Bálintot és Gelencsér Gábort ezzel kapcsolatban kérdeztük.

filmhu: Mi a célja, haszna ennek a konferenciának?

Kovács András Bálint: Hogy ez a szakma Szakmává váljon. Hogy gyakorlat legyen abból, hogy megosztják egymással a felmerülő problémákat. Az elmúlt tizennégy év alatt óriási volt a fejlődés: ma már két egyetemi szak van, rengeteg a továbbképzés, a tárgyat általános iskolában és gimnáziumban is tanítják, vannak könyvek…

Gelencsér Gábor: Fontos, hogy ez az esemény ötletbörze, inkább praktikus, gyakorlati jellegű. Jó szakmai szempontból találkozni azokkal, akik ezzel foglalkoznak. És meglehet, hogy ezeknek a tanároknak, akik talán az iskolában csodabogárként, magukra maradnak a tárggyal, legitimációs erőt, megerősítést ad mindaz, ami itt elhangzik.

filmhu: Mi a legégbekiáltóbb, közös megvitatást igénylő kérdés ezen a konferencián?

Gelencsér: A legkényesebb kérdés a médiajelenlét az oktatásban. Nálunk tartja magát a film-mint-művészet-nézőpont, ám az újabb kerettantervek, dokumentumok szerint már fele-fele arányban van jelen a média és a filmművészet. Számomra azok a gondolatok izgalmasak, amelyek a kettő között a kapcsolatot találják meg. Viszont elég sok szó esett szó a gyerekek védelméről a médiával szemben, pedig nyilvánvaló, hogy értelmezés által rávehetőek, hogy jóra, kontrolláltan használják a médiát. Úgy éreztem, ezen a témán, a „védelmezésen”, már túl vagyunk.

filmhu: Mikor lesz elég képzett tanár ahhoz, hogy betöltsék a helyeket?

Kovács: Azt javasoltuk, a közoktatási törvény tartalmazza, hogy tíz év türelmi idő kell ahhoz, hogy elő lehessen írni: szakirányú képzést végzettek tanítsanak mozgókép és médiaismeretet.

filmhu: A kanonizálásról: mennyire van a kánonnak létjogosultsága? Módszertanilag hogyan választhatók szét a műfaji filmek és a művészfilmek?

Gelencsér: Ez döntő kérdés, sok minden múlik azon, milyen típusú filmeket mutatunk a gyerekeknek. Ha művészettörténeti irányból közelítünk, pillanatok alatt szétporlad a „nagy filmélmény”: Négyszáz csapás egy kamasznak nem jelenti ugyanazt, mint nekünk annak idején. Ott van esély az eredményességre, ha megtaláljuk azokat a filmeket, amelyek a műfajnak is jó, mesteri darabjai, vagy olyan műfaji filmek, amelyek szerzői vonásokat rejtenek. A kortárs filmből ezeket kell bevinni az órára. Bármennyire is vonzó lenne, nem biztos, hogy én mernék klasszikusokat mutatni, inkább a népszerű formákban kell megtanítani a filmes megoldásokat.

filmhu: Csak befogadóként kell tehát gondolni a gyerekre? Tegyük fel, érdeklődik a művészfilmek iránt.

Gelencsér: A film relatív fiatalsága a társművészetekhez képest esélyt ad arra, hogy ezen a szemléleten változtassunk. Érdemesebb inkább műfaji, de műfajon belül jó darabokat választani, határhelyzetben lévő munkákat. Ilyen a Mátrix első része. Az ember, aki ott se volt bemutatásával például meg lehet tanítani a film noir műfaját, ami közben a gyerekek számára is izgalmas film. Vagy Varró Attila említette Kubrick nevét, a hatalmas formaművész minden filmje más műfajú.

filmhu: Mi a tantárgy legnagyobb módszertani problémája?

Gelencsér: Rendkívül nehéz, hogy a filmelméleti-filmtörténeti tudása mellett a tanár legalább minimális szinten értsen a filmkészítéshez. Egy személyben kétféle érzékenységgel kéne rendelkeznie.

filmhu: Miért nem tartanak órákat az írott sajtóról és a rádióról az egyetemi képzésben, holott a tantárgy neve nemcsak mozgókép, hanem médiaismeret is?

Kovács: Valóban hiányzott eddig. A mostani hallgatókat érintő módosítások szerint a filmelemzés kurzus vége már médiaelemzés, a filmelmélet kurzus második része médiaelmélet.

Gelencsér: Egy picit talán a Hartai-tankönyvcsalád terelte ilyen irányba az anyagot. Ugyanakkor pár éve Boda Edit kiadott egy könyvet, amely tágabban értelmezte a média fogalmát is.

filmhu: Mennyire elégedettek az egyetemen folyó oktatással, a hallgatók rendelkezésére álló tudásmennyiséggel?

Kovács: Nem vagyok megelégedve a tudásmennyiséggel, de korlátokba ütközik: előadásokat lehet hallgatni, de szakirodalom nincsen – vagy csak külföldi. Ez egy hosszú folyamat lesz. A filmes órák terhére nem szeretnénk történelem, pszichológiai, szociológiai stb. órákat tartani a hallgatóknak. Megpróbáljuk úgy megoldani, hogy kötelezővé tesszük nekik, hogy más szakokról vegyenek fel ilyen tanegységeket.

Gelencsér: A média a szakon véleményem szerint kifejezetten alulreprezentált. Nálunk kissé filmes bölcsészképzés zajlik, amin a kreatív médiapedagógia kicsit korrigál.

filmhu: Hogy látja azt a helyzetet, hogy a filmszakosok egy része „ugródeszkának” tekinti az itteni tanulmányokat a Színház és Filmművészeti Főiskolára való jelentkezéséhez?

Kovács: Örülök neki. Ez azt jelenti, hogy akiket oda felvesznek, azoknak már olyan filmkultúrájuk lesz, ami emelheti a magyar film értékét. Filmtörténetileg és filmelméletileg képzett emberek tudnak majd filmet csinálni, ami szerintem teljesen rendben van.

fotó: Kulcsár Eszter