"Egy forgatókönyv olyan jó, mint a legrosszabb jelenete" - Garaczi Laci a műhelyekről
filmhu: Hogyan működik ma a műhely fogalma a gyakorlatban, összehasonlítva például a klasszikus, hatvanas évekbeli műhelyperiódust? Milyen jelentősége van, vagy kellene, hogy legyen a forgatókönyírásban?
Garaczi László: A 60’as évektől erős stúdiórendszer volt, s ez az első fázistól kezdve az utolsóig keretet adott a filmkészítésnek. Voltak beszélgetések, volt közös munka. Én a 80-as években kerültem kapcsolatba a filmmel, íróként, akkorra ez a stúdiórendszer megmerevedett, illetve romjaiban hevert. A 90-es években abba is hagytam a forgatókönyvírást, egy-két éve éreztem úgy, hogy talán valami megváltozott, talán van értelme újból filmet írni. Persze továbbra is rossznak tartom, hogy a „megírás” valamiért ennyire elkülönül a többi fázistól. Nem kerül be a filmről való gondolkodásba, se szellemi, se financiális értelemben, holott szerintem az egész folyamatnak az alapja, az első lépése, és ennek is profi és közösségi munkának kellene lennie.
A fiatal rendezők jobban szeretnek saját anyagból, saját képzeletből dolgozni, kevésbé alkalmazkodóképesek, ezt természetesnek tartom. De szerintem továbbra is túl sok rendezői film születik, és sokszor hiányzik az írói tekintet, kontroll a művekből. Egy új szemléletmódnak valószínűleg a képzésbe is be kellene épülnie. Ideálisnak tartanám, hogy a forgatókönyvíráson belül is létrejönne egy specializálódás, dialógusíró, gagmen, scriptdoctor, stb.
filmhu: Sok panaszt hallunk mostanában az igazi forgatókönyvírók hiánya miatt. Mit gondolsz, mi a helyzet velük valójában?
G. L. : Nincs képzés, a meglevőket félve foglalkoztatják. A helyzet tehát továbbra is ellentmondásos. Kiépülőben van egy pályázati rendszer, amiből nem lehetett kihagyni a forgatókönyvírás fázisát, de az az igazság, hogy a konkrét eredményeket, vagyis az igazán jó filmeket még nem látom. Az utóbbi filmszemlén legalábbis ezt érzékeltem. Nem értem, hogy filmterveket miért nem lehet teszteltetni gyártásra bocsátás előtt profi írókkal, dramaturgokkal. Szörnyű hibáktól, baklövésektől lehetne a filmeket megszabadítani. Egy film nem lehet jobb a forgatókönyvénél, és egy forgatókönyv olyan jó, mint a legrosszabb jelenete. Számos producertől hallottam, hogy egy forgatókönyv megírása egy-két heti munka. Én inkább egy-két évet mondanék.
filmhu: Ha már a szemléről beszélünk, mégis, melyik filmet érezted a mezőnyből kiemelkedőnek ilyen szempontból?
G. L. : A Kontrollt bírtam, bár azon a könyvön is lehetett volna még piszmogni, illetve vágtam volna belőle a végén. Viszont nagyon következetesen felépített vízió, s ez behozza a filmet. A Szezon is tetszett, de hozzá kell tennem, hogy nem láttam minden filmet. Viszont volt néhány horrorisztikus élményem, nem részletezem.
filmhu:Jelenleg min dolgozol?
G. L. : A Csodálatos vadállatok című forgatókönyvből Török Ferenc forgat filmet a nyáron. A fejlesztés fázisában van több terv, Payer Róbertnek írok egy könyvet, Ikerhold a munkacíme, Dér Andrással pedig Mennyország címmel dolgozunk egy könyvön.
"Valójában ez egy nagy baráti kör" - Kulcsár Zsuzsa a kezdetekről
Kulcsár Zsuzsa: A fesztivál ötlete egy véletlen találkozás volt az Új Budapest Filmstúdió és a Filmharmónikusok között az elmúlt Filmszemlén. Tavaly volt először dramaturgiai műhelypályázat az MMK-nál. Ezek az emberek régóta együtt dolgoznak, de most végre anyagilag is megteremtődött a közös alkotómunka feltétele. Valójában ez egy nagy baráti kör. A program szintjén például a Filmharmónikusok mellé az egyik legerősebb új stúdió került, az Inforg, így megteremtődik az átmenet. A második hétvégén a Madzag és a Duna Műhely és az Új Budapest Filmstúdió alkotásai lesznek műsoron.
filmhu: Várhatjuk majd, hogy a rendezvény hagyományt teremt és egyfajta színtere is lesz a hasonló megmozdulásoknak?
K. Zs.: A Bem mozi a folytatásban úgy szerepel mint a párbeszéd, illetve műhelymunka kialakításának folyamatos színtere. Szeretnénk erősíteni, hogy filmes alkotóműhelyeknek legyen lehetősége itt bemutatkozni, szeretnénk elérni, hogy a műhelyek műhelye alakuljon ki itt. Ez az első ilyen alkalom, de már a közönség is felfigyelt a dologra.
"Az igazi műhelynek a főiskola bizonyult" - A Filmharmónikusok
filmhu: Amikor először hallottam erről a rendezvényről, egyből az „aranykor”, a klasszikus műhely-periódus hatvanas évtizede jutott eszembe. Ehhez képest hogyan látjátok a műhelymunka szerepét ma a filmkészítésben?
Can Togay és Gödrös Frigyes
Can Togay: Az igazi műhelynek a főiskola bizonyult, és ez nagyon jól is volt így, így kell lennie. A BBS is jelentős volt akkoriban, Gödrös Frigyes, Ferenczi Gábor, Forgách Péter, Xantus János, Monori-Mész, jómagam 81-88 között tagjai voltunk a BBS felügyelőbizottságának. Elmondhatjuk, hogy a Filmharmónikusok ebből a csapatból nőtt ki.
Gödrös Frigyes: Ezek az emberek figyelték, becsülték és segítették egymás munkáját. Valahogy mindig is egymás életében voltunk. Folyamatosan bedolgoztunk a másik filmjébe, és ez a mai napig megmaradt.
Can Togay: Ebben a csapatban Bereményi Géza és Gödrös Frigyes magunk által választott tanársegédként voltak jelen. 1989-ben alakult meg a Fiatal Filmesek Szövetsége, ebből a körből alakult ki nagyjából egy-két ember kivételével az, ami szétrobbantotta az állami stúdiórendszert egy nevezetes felszólaláson. Aztán ebből lett filmtörvény, miegymás.
Ferenczi Gábor: Igen, a stúdiók alkalmas terepei voltak a műhelymunkának. Ezek a stúdiók úgy működtek, hogy kaptak pénzt, s az igazi kérdés a bekerülés volt. A fiatal bekerült az öregek közé és úgy is maradt, fiatal maradt. A rendszernek ez volt a jó oldala, ugyanakkor azért volt tarthatatlan, mert nem alkotások és alkotók kaptak pénzt. Ugyanazok döntöttek, akik a pénzt osztották.
Can Togay: Nemrég felmerült az igény, hogy ez a lazán szerveződött társaság újra összeálljon. Megalakult valami új, ami már születésekor régi volt, már múltja volt. Ez a Filmharmónikusok. Kérdés, hogy mihez, merre fordul majd a jövőben.
Gödrös Frigyes: Megtaláltuk azt a kulcsot, hogy hogyan lehet egy alkotói műhelyben gyümölcsözően együtt dolgozni minden harc nélkül. Ez sajnos nagyon nehéz kérdés ma Magyarországon. Remélem, hogy a jövőben is megtaláljuk annak a lehetőségét, hogy együtt dolgozzunk. A műhelyek kérdése az egész filmszakma számára döntő jelentőségű.
