Egy nő fogságban (2017)
Tuza-Ritter Bernadett alkotása a magyar dokumentumfilm egyik ékköve. Szívszorító és feszült, de ha a helyzet úgy hozza, akkor humoros és kedves is tud lenni. Már a témája is figyelemfelkeltő: a film az 52 éves Marisról szól, aki nehéz élethelyzetéből adódóan arra kényszerül, hogy egy hatalmaskodó nő modernkori rabszolgájaként éljen. Az asszony közel egy évtizeden át viseli el a mindennapos megaláztatást, az embertelen körülményeket, majd elhatározza, kezébe veszi a saját sorsát és megszökik a házból.
A rendező másfél évet forgatott Marissal. A kettőjük között kibontakozó bizalom és barátság a film talán legszebb része. Ahogy a nő egyre jobban megnyílik, úgy válik egyre inkább lehetetlenné, hogy a látottak csak úgy leperegjenek rólunk, egyszerűen muszáj a végsőkig drukkolnunk neki. Az Egy nő fogságban egy brutálisan őszinte, az utolsó pillanatáig izgalmas, felemelő dokumentumfilm, ami szokatlan témájának köszönhetően még a műfajtól idegenkedő nézőknek is jó szívvel ajánlható. A filmet 2018-ban Európai Filmdíjra jelölték a legjobb dokumentumfilm kategóriában. (ZsG)
Viktória: A zürichi expressz (2014)
Egy fiatal roma lány többre vágyik annál, hogy naphosszat paprikát áruljon a pesti aluljárókban. Viktória a szegénységből az egyetlen kiutat abban látja, ha Zürichbe utazik, és prostituáltnak áll. Odakint egy magyar pár “szerződteti,” majd egyetlen német mondattal, az árlistára (lasen fünfzig, ficken achtzig, komplett hundert) kiokosítva lökik az útpadkára. Utcalányként azonban a könnyű pénz a svájci fővárosban is egyenlő a kizsákmányolással és az erőszakkal. A magyar forgatókönyvből, svájci produkcióban készült film számtalan valós történet alapján teszi átélhetővé a nyugat-európai rémálmot, ami a szexmunkára kényszerülő, vagy arra kényszerített magyar nőkneknek jut osztályrészül.
A forgatás idején még pályakezdő főszereplőjére joggal figyelt fel azonnal a filmszakma: Farkas Franciska csodálatos természetességgel ölti magára az önfejű, teljesen sosem elveszett Viktória alakját. Az amatőr szereplők mellett két színész is remekel a filmben: Stefanovics Angéla hatásosan hozza felszínre Blondie, a utcán nagyobb gyakorlattal rendelkező prostituált valódi kiszolgáltatottságát, és ugyanígy telitalálat Nagy Zsolt is az agressziótól fűtőtt, pitiáner striciként. A Viktória nyers stílusú, de empatikus film a hamis reményekről, mocskos csapdákról, és arról, van-e menekvés azoknak, akiket nap mint nap elnyelnek. (HB)
A vörös grófnő (1984)
Kovács András (Hideg napok, A ménesazda) történelmi drámájának címszereplője, a vörös grófnőnek is nevezett Andrássy Katinka maga is feltűnik a nyitójelenetben, és értetlenségének ad hangot, miért róla, és miért nem néhai férjéről, Magyarország első köztársasági elnökéről, Károlyi Mihályról készítenek filmet. A választ Básti Juli magával ragadó és energikus alakítása hamar megadja: Bács Ferenc méltóságteljes, előkelő szürkeségbe burkolózó alakítása mellé bizony kell egy jóval erőteljesebb lázadó személyiség is, hogy élettel és szenvedéllyel teljen meg a majdnem húsz évet felölelő történelmi tabló. Magyarország viharos évein vezet keresztül A vörös grófnő, láthatjuk a Monarchia felbomlását, az őszirózsás forradalmat, majd a tanácsköztársaság kikiáltását, és mindezt a Károlyi-házaspár szemén keresztül, akik minden erejükkel azon voltak, hogy ne csak elszenvedői, hanem alakítói legyenek a történelemnek.
Károlyinak ellentmondásos a megítélése, Kovács András viszont egyértelműen pozitív megvilágításban, egy elkésett messiásként ábrázolja őt, aki arisztokrata származása ellenére baloldali eszméket vallott, és előre látta a bajt, az ország feldarabolását, de jó szándéka ellenére nem tudta azt megakadályozni. Egyenrangú félként, autonóm nőként jelenik meg mellette Andrássy Katinka, aki egyszer dühödten azt kiáltja, miért születtem nőnek, így sohasem lehetek ott, ahol a fontos események történnek. A vörös grófnő szembefordult saját családjával, a film alapján a férjénél is radikálisabb nézeteket vallott, és elérte, hogy ott legyen az események sűrűjében. Básti Juli alakítását díjjal méltatták az 1985-ös filmszemlén. A vörös grófnőn érezhető, hogy rányomta bélyegét a hivatalos szocialista történelemszemlélet, illetve néha túlontúl is puritán a külcsín, de így is emlékezetes és máig érvényes képet ad két, egymást szerető ember történelmet befolyásolni kívánó küzdelméről. (VD)
Teketória (1976)
Maár Gyula és Törőcsik Mari negyedik közös filmje (a Prés, a Végül és a Déryné, hol van? előzte meg), a Teketória egy válás után lelki válságba kerülő negyvenes nő története. Terézt minden oldalról támogatják, az anyja, a felnőtt fia és barátnője is a maga módján segíteni akar neki, de a levertség, céltalanság így is eluralkodik rajta. Szabadságot vesz ki, vadidegeneket bolondít, parókában, pongyolában, hosszú szipkás cigarettával a feleség és anya helyett a magányos dáma szerepébe bújik, önmagán és a múlton gondolkodik. Egymást váltva két férfi lép az életébe, aki elindíthatja őt egy új irányba: a szomszéd tinédzser, aki elvakultan szerelmes belé, és a főnöke, aki Teréz magányában saját érzéseit ismeri fel.
Törőcsik Mari nagyságáról órákon át lehetne beszélni, Maár Gyula azonban a Teketóriában mindenki másnál közelebb visz minket hozzá. Egy hatás alatt álló nőként az első pillanattól az utolsóig hiteles, a nyers, őszinte fájdalma és vonzalma vibrál az egész filmben. Ez a jelenlét, amit nem könnyű szavakba önteni, ez az, amire csak a Törőcsik Mari képes. Koltai Lajos formabontó képeken kísérletezik az emlékek és a valóság összevonásával, egy válságban lévő psziché bemutatásával – flashbackek, kiégő filmszalagok szakítják meg Teréz kálváriáját. A háttérben Cseh Tamás és Bereményi Géza zenéje sorról sorra, rövid megszakításokkal építkezik fel, Törőcsik Mari oldalán pedig olyan nagyszerű színészek sorakoznak, mint Lórán Lenke, Őze Lajos és a lengyel Štefan Kvietik, aki Bujtor István hangján szólal meg. (PJ)
A Filmio kínálata havi 1190 ft ellenében érhető el.
címlapkép: Törőcsik Mari a Teketóriában
