Salamon András: 2012-ben alapítottuk meg az iskolát, de a képzés ötlete már jóval korábban felvetődött, alapvetően két probléma miatt. Egyrészt a filmes iskolákban, ahol tanítok - a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, az ELTE-n és a BKF-en - mindig problémát jelentett, hogy a rendező hallgatóknak szinte nincsen lehetőségük gyakorolni a színészvezetés mesterségét. Magyarországon hagyományosan a Színművészeti Egyetemen zajlik a színészképzés, ahol a hallgatók rendkívüli terhelésnek vannak kitéve, így érthető módon a tanáraik nem repesnek az örömtől, ha a diákjaikat kölcsön kell adniuk más kurzusoknak vagy iskoláknak. Egy másik probléma is felmerült, méghozzá az, hogy a vizsgafilmekben nagyon sokszor olyan fiatal színészek jelennek meg, akiknek nincsen filmes tapasztalatuk. Egy kezdő színész első találkozása a kamera előtti munkával nagyjából arról szól, hogy megpróbálja megérteni ezt az új, látszólag káoszos élményt, ami egy forgatáson várja. Ez nyilvánvalóan nagyon más, mint a színház; itt sokszor nincs elég idő egy szerep elemzésére, nincs meg a kronológia, a technika teljes mértékben eluralja azokat a pillanatokat, amik egy színházban áhított csendben történnek meg. A színésznek számtalan dologra kell figyelnie: a kellékekre, a kontinuitásra, a fényirányokra, bizonyos meghatározott jelekre. A GTC-ben mi ezeket modellezük, ezeknek a fontosságát tanítjuk meg a diákjainknak, és hozzászoktatjuk őket ehhez a környezethez. A filmkészítői és a színészi oldalról is hiányzott tehát egy ilyen képzés és látva, hogy Angliában és Amerikában számos, kifejezetten screen acting school működik, úgy döntöttünk megpróbáljuk ezt itthon is elindítani.
Filmhu: Hogyan épül fel a képzésük?
S.A.: Kidolgoztunk egy olyan módszertant, ami a hagyományos színészmesterség tantárgyaiból és filmes órákból áll össze. A színészmesterség tárgyai között olyan órák szerepelnek, mint a beszédtechnika, a dramaturgia, a mozgás, az ének vagy a darabelemzés, ezekhez pedig hozzájönnek az elméleti és gyakorlati filmes kurzusok, például a filmtörténet, a filmdramaturgia, a rendezői instrukciók és az alapvető filmtechnikai órák, operatőri- és világítási ismeretek. Egyre több olyan kurzust is tartunk, amik nem állandó oktatást jelentenek, hanem a mesterség egy-egy adott területére fókuszálnak.
Filmhu: Hol szereznek szakmai gyakorlatot, filmes tapasztalatot a hallgatóik?
S.A.: Az SZFE-n, az ELTE-n és a BKF-en minden évben több tucat vizsgafilm készül. A hallgatóink számos alkalommal játszanak ezekben a filmekben, de a színészvezetési kurzusokon, világítási gyakorlatokon is rendszeresen ott vannak. Ezeken az órákon nem csak szakmai tapasztalatot szereznek, de a legtermészetesebb módon tudnak filmes kapcsolatokat kialakítani. Már az első év végén integrálódnak a filmes szakmába, megismerik a szakma fiatal rendezőit, operatőreit. De nem csak nekik, hanem a filmes hallgatóknak - és nem csupán a rendezőknek - is elemi érdekük, hogy színészekkel találkozzanak. Előző félévben az SZFE-n a vágóknak is tartottam ilyen órákat, mert ők is színészekkel dolgoznak. Fontos megérteniük, hogy a kezük között lévő tizenöt felvételből melyik az, amelyik a színészi munka szempontjából is értékes.
Filmhu: Mire számíthatnak a jelentkezők, hogyan zajlik a felvételi?
S.A.: Úgy, mint minden színésziskolában: mi is monológot, verset és dalt kérünk a felvételizőktől, utána pedig elbeszélgetünk velük. Nálunk annyiban egyszerűbb a felvételi, hogy nem három, csak két kör van. Akiket visszahívunk, azokkal kicsit mélyebben beszélgetünk, improvizálunk velük, helyzetgyakorlatok elé állítjuk őket és ha még esetleg szeretnénk látni valamit tőlünk, akkor kérünk plusz egy monológot, jelenetrészletet esetleg filmrészletet. Az érettségi követelmény, de a kor nem szempont, jelenleg is van harminc fölötti hallgatónk. A filmekben mindenféle korosztályra szükség lehet, ezért a kora miatt mi sem zárkózunk el senki elől. Azt hiszem a rugalmasságunkat az is jól mutatja, hogy a felvételinket direkt úgy időzítjük, hogy megvárjuk azokat a jelentkezőket, akik ebben az évben nem kerültek be a Színművészetire, de nem adják fel a reményt, hogy megtanulják ezt a szakmát. Ezért tartjuk szeptember elején a felvételinket.
Filmhu: Átlagosan hány növendék jár egy osztályba?
S.A.: 8-15 diák, de persze lemorzsolódás mindig van. Gyakran ugródeszkának használják az iskolát, vannak, akik egy év után külföldre mennek vagy sikerül bekerülniük a szakmába, munkát kapnak és abbahagyják a tanulást. És vannak olyanok is, akik sikeresen felvételiznek a Színház- és Filmművészeti Egyetemre. Már három ilyen hallgatónk van és ennek mi nagyon örülünk, nagyon büszkék vagyunk rájuk.
Filmhu:Mesélne az iskola tanári karáról?
S.A.: A tanárokat tekintve a legmagasabb szinten működünk. Pokorny Lia, Ónody Eszter, Kamarás Iván, Bánfalvy Eszter, Gyabronka József, Thuróczy Szabolcs, Für Anikó is tanított nálunk, idén pedig Jordán Tamás, Hámori Gabriella és Szamosi Zsófia indít egy-egy osztályt. Ezek az oktatók számtalan irányból és olyan sokféle kulturális közegből táplálkozva jönnek, hogy biztos vagyok benne, alaposan meg lehet tanulni tőlük ezt a mesterséget. Mindannyian olyan művészek, akiknek a neve felér egy diplomával: garanciát jelentenek arra, hogy versenyképes tudást kapnak a diákjaiknak.
Filmhu: Miért lett Go To Casting az iskola neve?
S.A.: Azt látom és hallom a kollégáktól, és gyakran én is tapasztalom, ha casting directorként dolgozom, hogy a színészek élete egyre inkább arról szól, hogy castingról castingra járnak. Ezek a meghallgatások stresszes, rapid szituációk, ahol a jelentkezőnek nagyon rövid idő alatt kell megmutatnia a tudását és a személyiségét. Ilyen körülmények között jól szerepelni tudást és gyakorlatot igényel, ez egy olyan kompetencia, amit szintén fejleszteni kell és mi erre is hangsúlyt fektetünk.
Filmhu: A filmes munkák mellett azért a színház is fontos szerepet játszik az iskola életében. Vizsgaelőadásaik is vannak minden évben.
S.A.: A Centrál Színház segít minket, a nyilvános vizsgáinkat mindig náluk tartjuk. Nagy megtiszteltetés volt, hogy Pintér Béla Szutyok című darabját színpadra állíthattuk, ráadásul akkora sikerrel, hogy a Színházak Éjszakáján is megismételhettük, teltház előtt. Magyarországon a színházi tapasztalat megkerülhetetlen egy színész számára. Noha a GTC módszertana 80%-ban a filmszínész mesterségre koncentrál, a színpadon való helytállás is nélkülözhetetlen. Egy több hónapon át tartó színházi próbafolyamat tapasztalata, ebben a jófajta stresszben való megmerítkezés élménye, a közönséggel való személyes találkozás meg kell történjen egy színészhallgató életében. Ezért rendszeresen vannak színpadi programjaink is, szeptember 9-én például egy improvizációs maratonra készülünk az iskola tanáraival.
A Go To Casting iskolába augusztustól várják a felvételizőket, további információ az iskola honlapján található, érdeklődni a gtc@gotocasting.hu e-mail címen lehet.
