Goda Kriszta: A Berlinale előválogatója meghívta a filmet a Generation szekcióba, amit nagyon jó jelnek vettem. De sajnos nem készültünk volna el időben, így végül az a döntés született, hogy inkább kivárunk egy másik fesztivált, hátha újra érdeklődnek iránta. Ezt nehéz előre megjósolni, de mindenképpen befolyásolni fogja a hazai bemutató időpontját.
Filmhu: Lassan 15 éve annak, hogy elkészítetted a Horvát szindróma című dokumentumfilmedet, amely a délszláv háború utóhatásairól beszélt. A háború után elinduló öngyilkossági hullámról azok körében, akik tizenévesként kerültek a frontra. A Veszettekben is egészen fiatal fiúk kerülnek egy erőszakszervezet gépezetébe. Akkori tapasztalataidat tudtad hasznosítani a mostani filmnél?
G.K.: Nem merült fel bennem, ha használtam is, nem tudatosan. De az a film nagyon erős nyomot hagyott bennem. Ott és akkor vált számomra nyilvánvalóvá, hogy a dokumentumfilmeseknek nem adatik meg – a fikcióra jellemző – eltartás a valóságtól. Ezért ez a műfaj nekem egy picit kitérő volt. A téma érdekelt, és annak a témának az volt a megfelelő formája. Nem könnyű műfaj, nem is csináltam azóta.
Filmhu: Hol tart most a Veszettek?
G.K.: Most már a vágást véglegesítjük, aztán következik a hang-utómunka, ami a zenét és az utószinkronokat jelenti, illetve a film hangjának a keverését. Ez egy hosszú és nagyon fontos fázis. A hangkeveréssel párhuzamosan történik a fényelés, ahol az operatőr és a colorist kialakítják a film végleges képi világát.
Filmhu: Digitális technikára forgattatok?
G.K.: Igen, már nagyon sokat tudnak a digitális kamerák. Persze van egy nosztalgia a film iránt, én látom a szépségét. Filmre most már nagyon kevesen forgatnak, nekem egyszer volt rá lehetőségem, a Szabadság, szerelem esetében. Nagyon szerettem. Minden költségvetés egy ideális elképzelést tartalmaz, és az első, ami elmegy belőle, az általában az, hogy filmre forgathassunk.
Filmhu: Mennyire erős benned a forgatókönyv víziója, a vágószobában már pontosan tudod, hogy mit akarsz látni, vagy alakul menet közben?
G.K.: Az alapkoncepció, az megvan, de alakul minden. A forgatáson, ha adódik egy jobb ötlet, annak érdemes engedni. A vágásnál is így van. Ott a koncepció a fejemben, de muszáj picit elfelejteni mindent, amit tudunk a filmről. Ez néha nehéz. Nyitott, tiszta aggyal nézni az anyagot, amivel négy hónapja dolgozunk. De mégiscsak ez a feladat.
Filmhu: Beleszerettél az anyagba? Milyenek voltak a tesztvetítések?
G.K.: Most azt érzem, hogy szeretem ezt a filmet, de nem veszítettem el az objektivitásomat. Két tesztvetítés volt eddig, az első eredményeit tudom, azok elég jók lettek. Ez fontos visszajelzés, mert a filmek elsősorban a közönségnek készülnek. De vetítettük a Veszetteket olyan rendezőknek, vágóknak, akiknek a véleményét nagyra értékelem, és az ő szakmai tanácsaikat is beépítettük.
Filmhu: A Veszettekben elsősorban a hatalom és a manipuláció természetével foglalkozol. Annyit tudunk, hogy egy fiktív rendvédelmi, vagy erőszakszervezetbe sodródó fiatal srácok története. Mit lehet tudni még a történetről?
G.K.: Ezen felül semmit. Nem mondhatjuk el a történetet. De azt igen, hogy nagyon sok jó színész van ebben a filmben. A két főszereplő, ifj. Vidnyánszky Attila és Klem Viktor, Fenyő Iván, Györgyi Anna, Molnár Piroska, Nyári Oszkár, Törőcsik Franciska, Bán Bálint, Béli Ádám, Fritz Attila. Megtiszteltetés volt ennyi jó színésszel dolgozni. És azt is, hogy ugyan nem akciófilm, de vannak benne akciójelenetek. Az autós és motoros jeleneteket kivéve nem használtunk kaszkadőröket. Minden szereplő megcsinálta a saját kaszkadőr akcióit, ami kemény munka és felelősség volt mindannyiunk részéről. De szerintem jól sikerültek.
Filmhu: Hogyan működtek a statiszta jelenetek?
G.K. A vidéki forgatáson nagyon nagy szerencsénk volt. Teljesen más élmény, mint Budapesten forgatni. Ott esemény egy filmforgatás, Kazincbarcikán is azt láttam, hogy sokkal jobban érdekelte őket a téma, elmondták, hogy mit gondolnak róla, hogy érzik magukat benne. Ráadásul meglepően jók voltak. Kazincbarcikán az egyesületi fiúk, vagy a tornatermi kislányok jeleneteiben nehezen mondom meg, hogy melyik a színész és melyik a statiszta. Annyira ügyesek voltak, és annyira ráhangolódott mindenki a feladatra.
Filmhu: Használtok digitális trükköket?
G.K. Igen, de nem sokat. Digitálisan megépítettük egy város látképét, aztán van egy kút, amit műteremben vettünk fel, de a hiányzó részeit meg kellett építeni. A verekedéseknél, ütéseknél néha a sebeket, apróbb dolgokat, de összességében nem sok benne a komputeres animáció.
Filmhu: A filmkészítés szinte minden területén és többféle műfajban dolgoztál. A Veszettek komoly társadalmi kérdéseket érintő dráma lesz, ami bátor vállalás, és a közönség sem erről az oldaladról ismer.
G.K.: Igen, ez egy társadalmi dráma. Valósághűnek kell lennie, persze nem úgy, mint egy dokumentumfilmnek, de ez nem egy mese. Érdekes módon ezt a filmet az első perctől kezdve mindenki egy ügynek tekintette. Abszolút profikkal dolgoztunk, akikért kapkodnak, és egyik filmből mennek a másikba, mégis komoly engedményeket tettek, hogy dolgozhassanak ebben a filmben, amiről persze tudtam, hogy nem csak a személyemnek szól, hanem elsősorban ennek az ügynek. Ezt nagyon jó érzés volt megtapasztalni.
Filmhu: Mennyire fontos, hogy a Filmalapot illeti meg az utolsó vágás joga?
G.K.: Most zajlik ez a folyamat, én megpróbálom meghallani, hogy miket javasolnak és változtatni rajta. A Filmalap is nagyon drukkol, hogy jól sikerüljön ez a film, és mindenképpen sok haszna van annak, ha kívülállók elfogulatlanul nézik és formálnak róla véleményt. Nyilván az ideális eset az, ha a végső változtatások közös megegyezés alapján történnek.
Filmhu: Január óta tag vagy a Filmalap Döntőbizottságában. Milyen jelentősége van számodra ennek az új funkciónak?
G.K.: Két dolgot gondoltam erről, amikor elvállaltam. Egyrészt azt, hogy ezt a nyarat már mindenképpen a gyerekemmel akarom tölteni, ezért olyan munkát keresek, ami lehetővé teszi, hogy érte tudjak menni az óvodába, a hétvégeken, sőt nyáron is vele lehessek. Másrészt pedig azáltal, hogy alkotóként már végigmentem a teljes támogatási rendszeren, egészen más aspektusból látom a gépezet működését. Így a Filmalapon belül is hasznos információkkal tudok majd szolgálni, esetleg olyasmiről, amit belülről nem látni. Bízom abban, hogy az alkotók számára is gördülékenyebbé válhatnak a folyamatok, és hogy segíteni tudom majd őket.
