Az első fejezet további esszéi szintén az európai kultúra talaján mozognak: igen nagy anyagbőséggel tárgyalják például az igazságos háború és a diktatórikus rezsimek megdöntésének problémáját, valamint egyes irodalmi és vallási motívumok történetét. Az igényes, közérthető stílusban íródott esszék a kultúrát szerves egységben, az irodalom, a filozófia, a társadalomtörténet, a mitológia és az ökológia kölcsönhatásaként mutatják fel. A fejezet utolsó írása átvezetést jelent a kötet soron következő egységébe, amely az ember és természet viszonyának, illetőleg az emberi kultúra sorskérdéseinek ábrázolásáról szól.
A kötet második része a vizuális kultúrára koncentrál. Jelentős filmrendezők és filmalkotások, valamint tipikus televíziós produktumok világképét értelmezi, az első fejezetben felvetett kérdések nyomán. Az írások többek között Bergman, Pasolini, Kiarostami, Kusturica, a magyar rendezők közül Bódy Gábor, Kamondi Zoltán, Enyedi Ildikó művészetével foglalkoznak. Az elemzések a tömegkultúrát sem tévesztik szem elől: a Harry Potter-jelenségtől a Walt Disney-rajzfilmeken át a Magyarországon is fogható tematikus televíziós csatornák felületes sémák rögzülését elősegítő természet- és katasztrófa-felfogásáig vezetik el az olvasót.
A harmadik rész ökológiai tárgyú esszéket foglal magában, amelyek szorosan kapcsolódnak a szerző Végjáték címmel megjelent első kötetéhez is. Az esszék többek között egy kihaltnak hitt állatfaj újrafelfedezését járják körül, valamint a legújabb géntechnológiai fejlesztések kulturális, környezeti és etikai hatásait veszik górcső alá.
A szerző
Győrffy Iván kultúrtörténész és médiakritikus 1996 óta publikál rendszeresen. Eddig több mint 200 cikke jelent meg, zömükben esszék, tanulmányok és kritikák a kultúra, a társadalom és a média eseményeiről, tendenciáiról. Publikál egyebek mellett a Ligetben, Népszabadságban, a Filmvilágban, a Kritikában, a Mozgó Világban, az Iskolakultúrában és a Pannonhalmi Szemlében. Társadalomtudományi munkákat, enciklopédiákat és szépprózát fordít.
A kultúrtörténésznek ez a második, önálló kötetben megjelenő munkája. Első kötetét 2002-ben adta közre a Liget, Végjáték címen. A 12 esszéből álló füzér kultúrtörténeti és ökológiai kézikönyvként született: a világ legkülönbözőbb tájainak eddig javarészt feltáratlan kulturális összetevőit vizsgálta, az emberiség és az élővilág megbomlott viszonyának szemléltetésén keresztül. A Magyar Tudományos Akadémia Nemzeti Stratégiai Kutatások programja keretében készült kötet Magyarországtól Örményországig, Spanyolországtól Vietnamig, Németországtól Ausztráliáig, Észak-Amerikától Dél-Afrikáig egy adott régió természeti és szellemi térképéről nyújtott átfogó kultúrtörténeti áttekintést.
Szemelvények a Végjáték című kötet kritikáiból:
„A sakksport nyelvén is dekódolható esszéket – stílusos módon – egy tizenkét táblás, szimultán játszma dokumentumanyagának tekinthetjük, melyet tulajdonképpen az emberiség játszik önmaga ellen… Ezt a rendkívül hosszú… folyamatot, mely az utóbbi évszázadok folyamán a világ minden táján lejátszódott, csak az tudja egységben látni, aki képes eligazodni a természettudományok mellett a mítoszokban, a mesékben, az archaikus szájhagyományban, a világirodalom és a képzőművészet több ezer év történetét sűrítő-tükröző alkotásaiban.”
(Valachi Anna irodalomtörténész, Liget)
„Győrffy Iván esszégyűjteménye civilizációkritikai munka. Szigorú logikával fölépített és aggályos rendbe szerkesztett esszéi bármiről beszélnek is éppen, következetesen mindig ugyanazt mondják…. A kötet középpontjában a modernség természetpusztítása elleni tiltakozás áll… A fiatal irodalmár kiemelkedően tehetséges esszéista. Írásaiban rendkívüli tudatossággal, mégis könnyednek ható eleganciával váltja egymást kép és fogalom, érzéki megjelenítés és teoretikus fejtegetés.”
(Perecz László kritikus, Népszabadság)
„Az enciklopédikus műveltséganyaggal és világos, érzékletes stílusban megírt mű ígéretes pálya nyitányát jelzi.”
(Tábor Ádám író, Élet és Irodalom)
Győrffy Iván: Apaföld
Kultúrtörténeti esszék
Liget, 2005
