A csütörtök sok izgalmat hozott azoknak, akik a filmes programokat látogatták a szigeten. A Szabadiskolában késő estig tartott a vetítés/beszélgetés: először a Rabszolgavásár (Bódis Kriszta filmje), majd a Szirtes János - feLugossy László: Tiszta lap - ha kicsi az IQ-d, toldd meg egy lövéssel című film vetítésein és az azt követő beszélgetéseken szórakozhattunk-okulhattunk.

Annak ellenére, hogy a beszélgetés címében a téma és a médiával való kapcsolat volt feltüntetve, mégis csekély mértékben volt hangsúlyos. Maga Terry Black is, aki 10 hónapos nevelt kisfiát is magával hozta, arra a kérdésre, miszerint mennyiben tálalta valósan, vagy ferdítette el az igazságot a média az ő esetében, még csak diplomatikus választ sem adott. "Annyit megtanultam, hogy a médiáról semmit sem nyilatkozom."

Bódis Kriszta filmjének, a Rabszolgavásárnak nagy sikere volt, akárcsak az utána következő beszélgetésnek. "Hát végül is a testünket eladjuk. Meg a lelkünket is" - mondja egy lány a filmben. A rendező leleplező szándéka megvalósult: annak az átmeneti, ellentmondásos helyzetnek a zord körülményeit tárta fel, amikor a rendőrök, a türelmi zóna megszüntetésekor, egy szabálysértési törvény életbe lépése előtt is razziáztak a prostituáltak között és valóságos kommandós akciókat indítottak ellenük. Sokukat jogtalanul hosszú időkre börtönbe zárták.

Szó volt még a testi-lelki függésről, ami a lányokat a munkához köti. "Ezek a lányok nem tudják, hogy ez nem arról szól, hogy 'tökjó, mert lehet pénzt keresni meg szeret a Józsi' - mondta a rendező. A csapdahelyzet kilátástalansága meg-megcsillan az interjúalanyok szemében.

A film egy tervezett sorozat része, Bódis Kriszta három irányból dolgozná fel a témát: a prostituáltak, futtatóik és a kliensek oldaláról.

A Tiszta lap című film után Szirtes Jánossal, az egyik alkotóval beszélgettünk a filmről, amely meglehetősen megosztotta a Szabadiskola közönségét. A rendező hozzáállása mégis pozitív : úgy látja, nem a nézőszám a fontos, hanem, mint minden művészetnél, a mű továbbélése, fennmaradása. Képzőművészként pedig nem egy kerek egész sztori, mint filmes végtermék izgatja a film alkotóit, hanem a gondolat, annak kifejezése és ennek a folyamatnak az ábrázolása.

Szirtes János elmondta, hogy a film mindössze 10 millió forintos költségvetés kevésnek bizonyult, a szereplők, résztvevők többsége szívességből vállalta el a munkát. Megszólalásából kitűnt, a film szívügye, elkészültének semmi köze bármiféle üzleti megfontoláshoz. "Örülök, hogy viszik ide-oda, játsszák mozikban, nekem elég, ha ennyien megnézik és nekik mond valamit a film." - mondta Szirtes.

Amikor a Szigetről kérdeztem, elmondta, hogy ez valójában egy ideális versenyhelyzet a nagy választék miatt, ugyanakkor felszínességet is eredményez.

Távolabbi tervei nem feltétlenül a játékfilmmel kapcsolatosak. "Maga a mozgóképi önkifejezés érdekel igazán".