Hans Weingartner: "A nevelés nem működik a moziban"

Neurológusból avanzsált kameraasszisztenssé, majd epizódszereplővé (pontosan kávéházi vendéggé) Richard Linklater Bécsben forgatott romantikázásában (Mielőtt felkel a nap), s az élmény hatására meg sem állt a kölni médiaiskoláig. Második játékfilmjét az Edukatorst már 50 országban vetítik és Arany Pálmára jelölik. A cannes-i elismerést ugyan nem kapja meg, de a német kritikusok díját és a német filmdíjat igen. Harmadik filmje, a Free Rainer magyarországi premierje alkalmából telefonon beszélgettünk az amúgy vorarlbergi, jelenleg Berlinben élő rendezővel.

filmhu: Mondhatjuk: Linklaternek köszönheted, hogy a filmezés világában landoltál?

Hans Weingartner: Ezt azért nem mondanám. Linklater sok mindenben inspirált, lenyűgözött, ahogy dolgozik. A Mielőtt felkel a nap hatására kezdtem filmezést tanulni, de a mozi előtte is szenvedélyem volt.

filmhu: Második játékfilmeddel az Edukatorsszal megkezdted a társadalomkritikus filmek vonalát, amit azóta is folytatsz. Miért izgat a közösség?

H.W.: Alapvetően erős az igazságérzetem, ezért foglalkozom társadalmi kérdésekkel. Szinte kényszeres volt a késztetés, hogy kritikai élű filmeket kezdjek el forgatni. Rendezőként olyan történeteket szeretnék mesélni, amelyek az emberek szívéből szólnak és az emberek szívéhez érkeznek meg.

filmhu: Tükörnek szánod a filmeket, vagy bennük bujkál a nevelő szándék is?

H.W.: A nevelés nem működik a moziban; szólítsd meg az embereket, ez a művészet lényege, ha sikerül, utána jöhet a ráció, de csakis az érzelem után.

"Alapvetően erős az igazságérzetem" - Edukators

filmhu: A Free Rainer ott kezdődik, ahol az Edukators véget ér. Már akkor tudtad, hogy a tévézés lesz a következő témád?

H.W.: Nem, de a tévé ránk gyakorolt hatása már régóta foglalkoztatott. Európában az emberek 4 órát ülnek naponta a tévé előtt - ha valaminek ilyen sok időt szentelünk, az befolyással van az életünkre és a pszichénkre is, ennek okait kerestem.

filmhu: A film meglehetősen utópisztikusra sikerült...

H.W.: Fontolgattuk, hogy lehetne belőle thriller, de akkor folytatni kellett volna az összeesküvés-elméletet, hogy a kvótákat egy kartell politikai és gazdasági okokból tényleg hamisítja. Ha lenne ilyen szervezet, elég volna megdönteni a hatalmát, és máris paradicsomi állapotok uralkodnának a médiában.

filmhu:Miért, most nem paradicsomiak uralkodnak?

H.W.: Viccelsz, a média arról szól, hogyan lehet a lehető legkevesebb költséggel magas nézőszámokat és nagy reklámbevételeket produkálni. Ehhez nem kellenek felkészült és intelligens szakemberek, elég két gyakornok, akik a sétálóutcában vízzel locsolják a járókelőket. Azt mondják, erre van igény.
 

"A tévé ránk gyakorolt hatása már régóta foglalkoztatott" - Free Rainer

filmhu: Tényleg annyira igényes volna a néző, mint mondod?

H.W.: A média legnagyobb hazugsága, hogy a néző buta. Ezt ők találták ki, hogy olcsó és igénytelen programokkal állhassanak elő. Sokkal nagyobb energia van az emberekben, valahogy rá kéne őket venni, hogy szólni és lázadni merjenek. A jobb világ igenis létezik.
 
filmhu:Filmjeidben többnyire a legjobb német színészek játszanak, Daniel Brühl, Julia Jentsch, Moritz Bleibtreu. Hogy szerzed meg őket?

H.W.: Szívesen dolgoznak velem, mert maximálisan kibontakozhatnak és kiélhetik magukat. A másik ok, hogy szeretik a filmjeimet - nem sok olyan projektben van részük, ahol művészként azt érezhetik, jelentést hordozó dolog, és nem a felszínes vagy teljesen gagyi szórakoztatás eszközei.

filmhu: Filmjeid híresek a minimalizmusról, azaz szerény költségvetés, kevés helyszín, kicsi stáb...

H.W.: Kis stáb esetén mindenki mélyebben részese az alkotási folyamatnak. 50 fős stábbal dolgozni gépies munka, a folyamatok rugalmatlanok, olyan a két forgatási mód úgy különbözik egymástól, mint a menzai kaja és az, amit az ember maga főz otthon. Ha magad főzöl, jobban tudod a saját ízlésed szerint formálni az ételt, így aztán jobban is ízlik a végén…

"A média legnagyobb hazugsága, hogy a néző buta" - Free Rainer

H.W.: Tény, hogy fárasztó, és így jóval kevesebb pénz áll rendelkezésemre, de cserébe sok szabadságot kapok, nincs rajtam akkora külső nyomás. Egy producer alapvetően piaci alapokon, haszonban és veszteségben gondolkozik, többségük számára a film nem művészeti alkotás, hanem áru. Bennem is megvan a kommerciális igény, egy film rengeteg pénzbe kerül, amit kiadsz, vissza is akarod kapni a moziban, de ha magad vagy a gyártó, akkor magad döntöd el, meddig mész le spárgába.