Tudósítónk jelenti az 59. Velencei Filmfesztiválról

A felemás velencei program üde színfoltja a Kritikusok Hete néven futó szekció, hét elsőfilmmel a programban. A mostanában idehaza is divatos és sokat méltatott új generáció úgy tűnik világviszonylatban is hasonló elvárásoknak kell, hogy megfeleljen: új látásmódot és lendületet várnak a bemutatkozó filmektől. Erre különösen nagy szükség van a monstre fesztiválokon, ahol a politikai, udvariassági és egyéb szempontok miatt a kísérletező kedv és az újszerű szemlélet sokszor a háttérbe, esetleg teljesen kiszorul a versenyprogramokból.

Hét film azonban szinte garantálja az igazi filmélményt, hét új arc felkavarja az állóvizet, méghozzá hét teljesen különböző irányba mutatva, bizonyítva ezzel, hogy a filmművészet még rengeteg bejáratlan területet rejt magában.

Itt van mindjárt az amerikai Dylan Kidd Roger Dodger című alkotása, melyben a szexmániás yuppie 17 éves unokaöccsét próbálja meg bevezetni a New York-i éjszakai életbe. A film a két főszereplő, Campbell Scott és Jesse Eisenberg szinte folyamatos párbeszédére épül, mely egy pillanatra sem válik unalmassá, hála a remekül megírt dialógusoknak és a színészi játéknak, beleértve a harmadik főszereplő, Isabella Rossellini alakítását is. A folyamatos beszéd mellett a film a vizualitás szintjén is működik, New York éjszakai életének különböző formáit jeleníti meg a fények és a forgalom állandóan változó rendszere.

A belga Philippe Blasband Un honnete commercant (Egy tisztességes üzletember) című filmje egy többszörösen megcsavart krimi, mely már-már a francia új regény hagyományait eleveníti föl. Egy kabítószerkereskedő körül zajlanak az események, a szálak azonban hamarosan szerteszét ágaznak és a végén a merő esetlegességbe torkollnak. A Roger Dodgerrel ellentétben itt éppen a kevés dialógus és a nagy csendek teremtik meg a film igen sajátos hangulatát. Benoit Verhaert és Philippe Noiret remekül hozzák a főszerepeket, játékuk kiszámíthatatlan és mégis egységes: ahogy maga a film is az, talán a legerősebb a hét produkció közül.

Természetesen a keleti filmek is jelen vannak a szekcióban, egy taiwani (Mon huan bu luo - Valahol túl az álomvilágon) és egy japán (Mizu no onna - A víz asszonya) alkotás biztosíthat mindenkit arról, hogy a nagyon erős távol-keleti filmgyártás nincsen híján az utánpótlásnak sem. A két hasonló hangvételű film elsősorban a szereplők jellemábrazolásában és egymáshoz való viszonyuk árnyalt megjelenítésében nyújt jelentőset. A taiwani film a szerelem különböző felfogásának problémáját vizsgálja, míg a japán film kissé szimbolikusabb hangot üt meg, amennyiben a négy természeti erő viszonyát, harcát, a szereplők viszonyának, interakciójának segítségével ábrázolja.

Due Amici (Két barát) az olasz film címe, a két rendező-főszereplő-barát Spiro Scimone és Francesco Sframeli munkája. A kettős rendezés remekül hozza létre a kétpólusú filmet: a két barát mintha egymás életét rednezné meg, miközben csak ritkán képesek betekintést nyerni a másik valódi életébe. A változást természetesen a szerelem hozzá, melynek hatására a két férfi változtatni kényszerül a kettőjük között fennálló furcsa viszonyon. Pino, hogy segíthessen Nunziónak szerelmi kalandjában, saját életét is megváltoztatja és egy új élet illuzióját tarja Nunzio elé.

Egy orosz film is helyet kapott a programban Zmej (Papírsárkány) címmel, Alekszej Muradov rendezésében. A 90-es évek elején játszódó történet központi témája a halálos ítéleteket végrehajtó rendőr és egész életére tolószékbe kényszerült, hiperintelligens fia drámája, egy, a Szovjetunió hatását és működési rendjét elfelejteni meg nem igazán kisvárosban.

A hetedik film címe Emtehan (Vizsga), Nasser Refaie rendezése. A film Iránban készült és az iráni nők helyzetet igyekszik bemutatni, egy egyetemi felvételi vizsga előtt a felvételiző nők körében kialakuló beszélgetés segítségével. Úgy tűnik Iránban igen divatos ez a téma, Panahi és Payami után itt az újabb verzió.

Azt talán túlzás lenne állítani, hogy a hét film mindegyike remekmű. Mégis, a hozzáállásban látszik nemi különbség a két másik nagyjátékfilmes szekció filmjeihez képest, valami amitől az ember bosszankodás nélkül nézheti végig ezeket a filmeket még akkor is, ha nem azt kapja, amit várt. És ne feledjük, van a filmek között néhány kifejezetten erős és izgalmas alkotás, az Egy tisztességes üzletemberrel az élen. Talán érdemes megjegyezni a neveket illetve a filmcímeket, hátha sikerül elcsípni őket valahol.