South Bay-i napok
Bár különösen hangzik, de a Kill Bill eredete a földrajzban keresendő. Tarantino South Bayben töltötte a fiatalságát, az Orange megyei Los Angeles déli régiójában, ott, ahol Manhattan Beach is található. Előző filmje, a Jackie Brown (1997) is ezen a környéken játszódik, és bemutatja annak szépségeit.
South Bayben sok utánjátszó mozi volt, ahol azokat a kung-fu filmeket is bemutatták, amelyek a város északi részén már nem vonzották a közönséget.
– Még kis kölyök voltam, amikor a kung-fu filmek elárasztották a mozikat – emlékezett vissza Tarantino. – Két éven át szinte mást se lehetett látni, majd amikor a kung-fu őrület máshol már lecsillapodott, itt még a hetvenes-nyolcvanas években is megmaradt. Szerintem ez az egyik legnagyszerűbb filmes műfaj.
Tarantino a tévében nézte a The Green Hornetet, amelyben szerepelt a fiatal Bruce Lee, mint a főhős maszkos cimborája, majd később csodálta David Carradine eurázsiai kung-fu mesterét az ABC TV hasonló című sorozatában. Néhány évvel később érdeklődése kiterjedt az ázsiai akciófilmekre, és a tévéjén behangolt egy helyi japán nyelvű adót, amely a Shadow Warriors-sorozatot sugározta: a széria Sonny Chiba nindzsa detektívje, Hattori Hanzo kalandjairól szólt. Amikor a nyolcvanas évek közepén az újhullámos hongkongi akciófilmek bekerültek az Egyesült Államokba, az akkor már a Manhattan Beach-i videokölcsönzőben dolgozó Tarantino egyik legkorábbi és leglelkesebb rajongója lett a műfajnak.
A rendező munkásságára már a kezdetektől a következő filmek hatottak: Sonny Chiba szupererőszakos mozijainak reminiszcenciái tűnnek fel a Tiszta románcban, a City of Fire című hongkongi akciófilm hatott Tarantino első rendezésére, a Kutyaszorítóban című filmre.
– A hetvenes években Sonny Chiba Charles Bronsonnal és Clint Eastwoddal együtt a legnagyobb akciósztároknak számított nálam – vallotta be Tarantino. – Nagy rajongója vagyok a hetvenes években Hongkongban készült harcművészeti filmeknek, amelyek a Shaw-testvérek nevéhez fűződnek – mesélte. – Ha két életem lenne, az egyikben ezeket imádnám, a másikban pedig az olasz westerneket. Ez a két műfaj tulajdonképpen hatást gyakorol egymásra. A Shaw testvérek számos dolgot kölcsönöztek az olasz westernekből, a hetvenes években ebben a két műfajban hasonló cselekményt, képeket és beállításokat alkalmaztak, tehát tagadhatatlan a rokonság közöttük.



Ázsiai hatás
A Kill Billre gyakorolt ázsiai hatás nem csupán a cselekményvonulatban és a képi megjelenítésben figyelhető meg, Tarantino ugyanis három szerepet is kreált a legendás harcművészeti színészeknek.
A japán mozi híres kardmestere, Sonny Chiba alakját Hattori Hanzo nindzsa, a Shadow Warrior-sorozat főszereplőjében élesztette újjá.
A kínai harcművészek sem maradhattak ki Tarantino terveiből. Gordon Liu Chia-hui mint Johnny Mo, az Őrült 88-as testőrcsapat vezetője ismerős lehet a Kutyaszorítóban című moziból, Pei Mei pedig, a népszerű „fehér szemöldökű szerzetes” a Shaw testvérek több filmjében is feltűnt – ez a karakter a Kill Bill második részében kap majd jelentősebb szerepet. Tarantino azonban ezúttal nem a megszokott kategóriákban szerepeltette a színészeket, mivel Liu a Shaw-filmekben általában komikus figurákat alakított, míg Pei Mei – akit legtöbbször Lo Lieh személyesített meg – a legsötétebb gonoszok egyike volt, aki például Liu Jia-liang Executioners From Shaolin elárulta testvéreit a Mandzsu zsarnoknak. Liura nagy hatást gyakorolt, hogy a film címszerepét David Carradine alakítja. Miközben Kínában forgattak, alkalmat talált arra, hogy elmondja Carradine-nek, mennyire szerette a Kung-fu sorozatot. – Ez a széria komoly szerepet játszott abban, hogy a nyugatiak megértsék a kung-fu lényegét – magyarázta a harcművész-színész.

Egy másik világ
Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy Tarantino nem pusztán megkettőzte műfaji forrásait a Kill Billben, hanem át is alakította őket, pontosabban átszűrte az elkötelezett amerikai rajongó érzékenységén, akinek képzelete olvasztótégelyként funkcionál, s ily módon felfedi a rokonságot a látszólag egymással semmilyen kapcsolatban nem lévő műfajok között.
– Már többször elmondtam, hogy a filmjeim két különböző világban játszódnak – nyilatkozta. – Az egyik a Ponyvaregény és a Jackie Brown „Quentin-univerzuma”, amely többé-kevésbé valóságos, a másik pedig a mozivilág. Amikor a Quentin-univerzum figurái moziba mennek, az ott látott karakterek a mozivilágban élik mindennapjaikat, azaz egyfajta ablakként szolgálnak a másik univerzumra. "A Kill Bill az első olyan filmem, amely tényleg a mozivilágban játszódik. Elképzeltem, hogy mi történne, ha ez a világ valóban létezne, hogy összeszedném a stábot, és forgatnék egy Tarantino-filmet ezekről a karakterekről.
Ez a film nem abban az univerzumban játszódik, amelyben élünk. Ebben a világban a nők nem a gyengébb nem képviselői. Ugyanaz a vadászösztön vezérli őket, mint a férfiakat, és ugyanúgy ölnek vagy meg is öletnek..."

Az ázsiai stáb
Mialatt Tarantino Kínában utazgatott, hogy kiválassza a megfelelő helyszíneket, megismerkedett Yoheid Tanadával, a neves látványtervezővel. Átadta neki a vázlatrajzait az éjszakai klub/étterem komplexumról, amelyet a pekingi stúdióban kellett felépíteni.
– 2001 áprilisában találkoztam Tarantinóval – mesélte Taneda. – Az év áprilisában kezdtük építeni a díszleteket. Körülbelül két hónapba telt, amíg minden elkészült, amit a rendező akart. Nagy hatást tettek rám Tarantino vázlatai a Kék Levelek Házáról. Olyanok voltak, mintha gyerek vetette volna papírra, ám ennek alapján el tudtuk készíteni a pontos tervrajzokat. A végső változat meglehetősen közel áll Tarantino eredeti elképzeléséhez.

Az edzések
A Kill Bill edzőtermét egy nagyáruházban állították fel Culver Cityben, Los Angelestől délre. A tréning több fronton zajlott: a szereplőknek oktató CD-ről japánul kellett tanulniuk, közben elsajátították a kenjutsu szamuráj kardtechnikát a veterán japán filmsztártól, Sonny Chibától, és kínai harcművészetet az ünnepelt harcművész koreográfustól és filmrendezőtől, Yuen Woo-pingtől. Yuen mester akciókoreográfiája nagy szerepet játszott a Mátrix és a Tigris és sárkány című filmek sikerében is, de Tarantino már azelőtt rajongója volt, hogy Hollywoodba került volna.
A tréningezés során Yuen mester és csapata arra a hongkongi technikára tanította meg a szereplőket, amelyet wire worknek neveznek (kb. kb. kötéllel való munka). David Carradine úgy vélte, neki már nincs mit tanulnia, hiszen majd negyven éve gyakorolja a harcművészetet. de rá kellett jönnie, hogy téved.
– Újra meg kellett tanulnom mindazt, amiről azt hittem, már régen elsajátítottam – jelentette ki kesernyés mosollyal.