A film indító jelenetét szinte biztos, hogy soha nem fogja feledni, aki már láthatta. A tragikus kimenetelű otthonszülést egy olyan megrázó és intenzív élményként jellemzik külföldi kritikákban, ami technikai szempontból is lenyűgöző. A Little White Lies filmes magazinnak Benjamin Loeb vezető-operatőr fedte fel kulisszatitkait.
Kiderült, hogy a szülés egyetlen snittben történő megmutatására a saját, 2018-ban színpadra állított darabja ihlette Mundruczót, amiben Wéber Kata forgatókönyvíróval gyermekük elvesztését dolgozták fel. A rendező a színészeknek nem, de Loebnek megmutatta a darabot, aki megértette, hogy mennyire személyes is ez a magyar alkotók számára.
Molly Parker és Vanessa Kirby (fotó: Netflix)
„Rögtön tudtam, hogy a szülésnek legalább 20-30 percig kell tartania.” Azzal, hogy a jelenetben nem alkalmaztak vágást, a fájdalmas helyzetből való menekülőutat szándékosan zárták el a nézők elől: „Ez olyan, mint a színdarab, abban az értelemben, hogy nem vágunk, hanem bedobjuk a nézőt a jelenetbe.”
Az operatőr szerint Mundruczó el akarta kerülni, hogy a személyes témával foglalkozó film képi világában túlzott irányítottság tükröződjön: „Kitaláltuk, hogyan keltsünk olyan érzést, mintha nem is lenne ember a kamera mögött.” A finom kameramozgáshoz Loeb digitális stabilizátort alkalmazott, ami kiszűrte és korrigálta az akaratlan rezgéseket, így szabadon mozoghatott a színészek körül.
Martha mellett csak férje, Sean (Shia LaBeouf) és a pót-szülésznő (Molly Parker) van a lakásban. A kamera mindhármukon ugyanannyit időzik, de az operatőr azt rendezői tanácsot kapta, ha elbizonytalanodna, hogy támpontként mindig Sean arcához térjen vissza, aki a nézőhöz hasonlóan a leginkább kívülállóként szemléli az eseményeket.
A fájdalmas összehúzódások ritmusát követve közelített rá Kirby arcára, ilyenkor „szinte eggyé vált vele a kamera.” Mivel a szüléssel járó stressz megváltoztathatja az ember szubjektív időérzékelését, ezt a jelenetben is érzékeltetni akarták, a kameramozgás sebességét a vajúdás erősödésével egyhuzamban gyorsították fel.
Benjamin Loeb operatőr (fotó: Welum.com)
A gyártási tervben három napot szántak a jelenet leforgatására, mégis hamarabb végeztek vele. A filmbe az első nap egyik felvétele került bele: „Az első nap energiáját nem tudtuk felülmúlni, hiába rögzítettünk egy technikailag kifogástalanabb felvételt másnap. Az már túl tökéletes volt.”
A legnagyobb kihívást az adta, hogy a rendező ragaszkodott hozzá, hogy minden helyszín 360 fokban látható legyen: „Majdnem úgy állt hozzá, mint egy dokumentumfilmhez, amiben bármi megtörténhet és a színészek tetszőleges irányban mozoghatnak.” Ez főleg a világításban okozott számára fejtörést, “minden létező sarokban elrejtett egy lámpát.”
CGI-t szinte nem is érhetünk tetten a kész jelenetben, csupán két apróságba nyúltak bele utólag: eltüntettek egy lámpát a plafonról, és kijavították Kirby műpocakjának apróbb sérüléseit, amik a hosszú forgatási nap során keletkeztek.
A végkifejletből két verziót is felvettek, először a kamera Marthával maradt, de a felvételt visszanézve úgy érezték, hogy nem helyes a nézőt ebben a pillanatban is a nő mellett tartani. Alternatívaként felvették azt is, ahogy Sean pánikolva lerohan az utcára, hogy mentőt fogjon. Végül mindkét verzióból felhasználtak egy kicsit, így végül egy montázzsal szakították meg a 21 perces snittet.
A Pieces of a Woman január 7-től látható a Netflix kínálatában, a filmről hamarosan kritikával jelentkezünk.
