Űrrandevú (1985)
A texasi születésű Ethan Hawke Joe Dante filmjével, 15 évesen indult el a professzionális színészet rögös útján. Az Űrrandevú főhőse a 80-as évek tipikus amerikai kissráca, aki a televízió képernyőjére tapad, nappal is a világűrről álmodozik és a szomszéd lány után epekedik.
A sci-fi és kalandfilm jegyeit ötvöző darabot olyan időszakban készítették el, amikor ennek a két műfajnak az összeházasítása biztos receptnek tűnt, gondoljunk csak az E.T., a földönkívüli vagy a Vissza a jövőbe hatalmas kasszasikerére, Ethan Hawke első filmje azonban elhasalt a mozipénztáraknál. A fiatal színészt a bukás élménye annyira megviselte, hogy abban sem volt biztos, akarja-e folytatni a filmezést. A tinédzser ekkor nemcsak azt tanulta meg, hogy a siker nehezen jön, hanem a nála idősebb, River Phoenix koncentráltsága fegyelemre nevelte a szakmát még csak ízlelgető fiút.
Űrrandevú
Holt költők társasága (1989)
Már Hollywoodtól elfordult és a Carnegie Mellon Egyetemen tanult drámát, amikor érkezett a felhívás az ausztrál rendező, Peter Weir Holt költők társasága című filmjére, melynek sikeres castingja és élményekben gazdag forgatása végleg megpecsételte sorsát.
A filmben a visszafogott Todd Anderson bőrébe bújik, aki csendes megfigyelőként szemléli a New England-i fiúiskolába újonnan érkező tanár, Mr. Keating (Robin Williams Oscar-díjas alakítása) sajátos tanítási módszerét: segítségével fokozatosan oldódik fel diáktársai között, és a végén az elsők között áll fel az asztalra, hogy egy Walt Whitman versrészlettel fejezze ki háláját mentora előtt. „Ó kapitány, kapitányom” – tömegeknek szökött könny a szemébe ezt a kiáltást hallva a film fináléja közben.
Eredetileg Hawke nem Todd szerepére pályázott, hanem a film másik fontos karakterét, a személyiségéhez közelebb álló, magabiztos Neil Perryt szerette volna eljátszani. A rendező Peter Weir zsenialitását bizonyítja, hogy végül a gátlásos Todd szerepére választották ki, kinek karakterén keresztül finom és érzékeny jellemfejlődést tudott bemutatni.
A Holt költők társasága színészei
Nyakunkon az élet (1994)
A Holt költők társasága harmonikus közege és a pozitív kritikai visszhang abba a naiv tévhitbe ringatta a színészt, hogy a hollywoodi filmkészítést a művészi odaadás és szakmai alázat jellemzi és onnantól fogva lelkesen kereste a hasonló alkotásokat.. Különböző produkciókban tűnt fel és próbálta ki tehetségét (Fehér agyar, Szombat esti frász, Életben maradtak), aztán jött Ben Stiller, Winona Ryder és a Nyakunkon az élet, amely elhozta számára az igazi áttörést, és egyúttal megtalálta a helyét független filmes szcénában.
Ben Stiller első rendezésében egyértelműen a 90-es évek üdvöskéje, Winona Ryder volt a sztár, aki mellett Ethan Hawke felfedte filozofikus, szarkasztikus és önmarcangoló oldalát. A színész a filmbéli Troyjal úgy tudott azonosulni, hogy közben a karakter hibáit sem leplezte. Troy intelligens, de tudását eltékozolja, inkább zenél, hétről hétre másik munkahelyen dolgozik, a barátai lakásán lóg, nem foglalkozik a külsejével, és láncdohányos (ahogy a legtöbb szereplő a filmben), mégis jóképű és vonzó, különösen, amikor szerelmet vall Lelainának. Az együtt töltött éjszaka után azonban megijed saját érzelmeitől, majd megszeppent kisfiúként kér bocsánatot a lánytól és felvállalja sebezhetőségét. Ethan Hawke a Nyakunkon az élettel a 90-es évek grunge szexszimbolúma lett, a filmsztárok Kurt Cobainje.
Nyakunkon az élet
Mielőtt-trilógia (1995, 2004, 2013)
Richard Linklater Mielőtt felkel a Nap című filmjében Jesse tulajdonképpen Troy alteregója, hasonló sárm és világszemlélet, de a színész valós énjével is sok átfedést mutat. Az egy napot felölelő történetben egy francia lány és egy amerikai fiú találkozik a vonaton, beszélgetésbe elegyednek, és hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntenek, hogy együtt fedezik fel Bécset. Julie Delpy és Ethan Hawke testesítik meg Celine és Jesse párosát, akik a humoros és mélyenszántó eszmecserék, séták, bolondozások közepette a mának élnek és az éjszaka során egymásba szeretnek. A filmről sugárzik a spontaneitás, az intimitás és a hétköznapiság, miközben a film alkotói (Linklater és a színészek) szigorúan követték a forgatókönyvet és semmit se bíztak a véletlenre. A frappánsan megírt és előadott dialógoknak és a félénk, lopott pillantásoknak köszönhetően hihetővé válik Celine és Jesse egynyári románca, melynek lehetséges folytatását a néző képzeletére bízza.
Évekkel később elkészült a Mielőtt lemegy a Nap és a Mielőtt éjfélt üt az óra, melyekben mind Ethan Hawke, mind Julie Delpy már társíróként is részt vett. A Mielőtt-trilógia azért egyedi, mert a két színész az általuk megszemélyesített figurákkal együtt öregedtek és változtak, és ez lehetőségül szolgált arra, hogy a karaktert többféle aspektusból közelítsék meg, más és más arcukat mutassák meg. Ethan Hawke Jesse-je az első filmben romantikus álmodozó, naiv, reményekkel teli, a második fejezetben csalódott, fásult, próbálná lelassítani az időt. A Celine-nel való találkozás Párizsban arra kényszeríti őt, hogy reflektáljon a múltra, hogy miért alakultak úgy a dolgok, ahogy. A Mielőtt lemegy a Nap az elszalasztott és a második esélyek filmje.
Mielőtt lemegy a Nap
Míg az első rész végén bizonytalan, hogy lesz-e a nyári románcnak jövője, addig a második rész bár továbbra is nyitva hagyja a kérdést, sejthető, hogy Celine és Jesse útjai ezúttal nem válnak el egymástól. A romantikus záróképek a nézőt is ábrándokba ringatják. A befejező darabot ezzel szemben már elnyomja a közös évek, a beteljesületlen ígéretek és sérelmek súlya, illúziók nélküli valóság tárul elénk, melyben az egykori szerelmesek immár élettársak, gyerekekkel és komoly problémákkal. Jelenetek egy házasságból Linklater módra. Őszinte és fájdalmas film, megrendítő látni, ahogy a szellemes és könnyed párbeszédek helyett veszekedéseknek vagyunk szemtanúi: régi sebek feltépése, a másik hibáztatása és a „most mi tévők legyünk” bénító érzése.
Gattaca (1997)
A Mielőtt felkel a Nap sikere után Ethan Hawke életében a Gattaca fontos mérföldkő. Egyrészt itt ismerte meg első feleségét, Uma Thurmant, másrészt Andrew Niccol sci-fi melodrámájának kedvéért megvált szakadt byroni perszónájától. A génmanipuláció és az eleve elrendeltség, valamint a szabad akarat és a saját jövőnk alakításához való jog kérdéskörét feszegető sci-fi a színész emblematikus szerepei közé tartozik. Ebben Vincent Freemant alakítja, aki születésétől fogva a társadalom marginalizált csoportjához, a selejtekhez tartozik, ám ez nem tántorítja el terveitől, és kitartóan küzd azért, hogy űrhajós lehessen, még ha ehhez az is kell, hogy másnak adja ki magát és becsapja a rendszert. Hawke képes megjeleníteni a belső vívódást és a kiszolgáltatottság érzését, azt a bizonytalan állapotot, hogy bármelyik pillanatban lebukhat és akkor szertefoszlik az álma, melyben a társadalom egyenértékű tagjaként funkcionálhat.
A Gattacát követően megugrott a színész ázsiója. Többek közt feltűnt Alfonso Cuarón első amerikai filmjében, a Szép remények című modernkori Charles Dickens-adaptációban, (1998), majd ismét Linklaterrel dolgozott A Newton fiúkban (1998) és a Visszajátszásban (2001).
Gattaca
Kiképzés (2001)
A Kiképzés című bűnügyi film elsősorban Denzel Washington Oscar-díjat érő szerepe miatt híres, ám az ifjú és tapasztalatlan detektívet megtestesítő Ethan Hawke mellékszereplői jelölése is teljesen megérdemelt. Egy napon keresztül kísérjük figyelemmel, ahogy a színész által megformált Jake fokozatosan ébred rá, hogy a megbecsült és sokat látott rendőr korrupt és őt is magával akarja sodorni.
Antoine Fuque filmjében Hawke a hallgatás mestere, próbálja felszívni a tudást és megérteni, hogy mi történik körülötte. Visszafogott alakítása nélkül Denzel Washington expresszív játéka sem működött volna; kettejük ellentétes személyisége és az ebből adódó konfliktus a kulcsa annak, hogy a Kiképzés mindkét színészi alakítása átütő erővel bír. Valamint ahogy azt a Holt költők társaságában láttuk, Ethan Hawke ismét a fináléban szedi össze minden bátorságát és áll ki az elvei mellett.
Kiképzés
Mielőtt az ördög rád talál (2007)
A színész a 2000-es években ráérzett a bűnügyi film műfajára és egyre több krimi és thriller találta meg. A hullámzó minőségű felhozatal kiemelkedő darabja a Mielőtt az ördög rád talál, mely azért is különleges, mert ez volt a legendás rendező, Sidney Lumet utolsó filmje. Voltaképpen egy görög tragédia pereg le a kétórás filmben, a helyszín New York, az anyagi problémákkal küzdő testvérpárt Ethan Hawke és Philip Seymour Hoffmann kelti életre. Lumet bravúrosan szervezi a cselekményt és az idősíkokat, ügyesen adagolja a feszültséget azzal, hogy több perspektívából meséli el a végzetes események sorozatát, minek következtében a család darabjaira hullik szét.
Hawke a fiatalabb testvérként sebezhető és szerencsétlen, semmi sem sikerül neki, és könnyen befolyásolható. A viselkedése morálisan elítélendő lenne; viszonyt folytat bátyja feleségével, a gyerekét képtelen támogatni, esendősége mégis empátiát és sajnálatot vált ki a nézőből.
Mielőtt az ördög rád talál
Sráckor (2014)
Ahogy a Mielőtt-trilógia Jesse-je összenőtt Ethan Hawke nevével, ugyanúgy igaz ez az állítás a Sráckor Apa figurájára. Richard Linklater felnövéstörténete elkészítésének módja miatt egyedi – a filmet 12 éven keresztül forgatták, így a valós idő múlásával párhuzamosan halad a fiktív elbeszélés, amelyben a címszereplő srác, Mason 6 éves gyerekből 18 éves fiúvá cseperedik. A Sráckor narratívája egyszerű és érthető: hogyan éli meg Mason a szülők válását és az állandó változást, miközben ő maga is változik?
Ethan Hawke esetében a film és a magánélet egybefonódott – a forgatás alatt ért véget házassága Uma Thurmannel, és ezt beleírták a forgatókönyvbe. A színész tehetségét és Linklaterhez fűződő hűségét bizonyítja, hogy képes volt újra és újra belebújni ebbe a szerepbe (mely nem állt annyira messze a valóságtól) és a Sráckor Apa karakterével együtt élte meg az idő múlását, továbbá saját élményeit, érzéseit vetítette ki a fiktív hősre.
Sráckor
Born to be Blue (2015)
Karrierje során Ethan Hawke bejárta a műfajok széles spektrumát (westerntől a vígjátékig), miközben többször öltötte magára valós személy ruháját. Életrajzi filmjei közül a Born to be Blue-ban a legendás jazz zenész, Chet Bakerként köszön vissza a vászonról.
A részben fiktív, részben valós eseményeket feldolgozó műben Ethan Hawke meggyőző és hiteles alakítást nyújt, nemcsak fizimiskájával kelti életre az egykori trombitást és énekest, hanem hangszínét és testtartását is hozzá igazítja. Megjelenik a belső démonokkal küzdő Baker, aki a heroinhoz menekül inspirációért, hiába próbál tiszta maradni és jó útra térni, a végén legyőzi a függősége. A film megható pillanata, amikor egy privát stúdióban a visszatérésére készülő Baker elénekli a My Funny Valentine című dalt: Hawke bizonytalan és félszeg, keresi a hangzást és keresi a szerelme tekintetét.
Born to be Blue
Maudie (2016)
A kanadai festőnő, Maud Lewis életéről szóló alkotásban Ethan Hawke formálja meg Maud férjét, Everett Lewist. A színészre alig lehet ráismerni. Ápolatlan külső, nyers modor és erőszakos jellem, aki durván bánik a mellé szegődő Mauddal. A nő azonban felismeri, hogy az érdes felszín mögött egy végtelenül magányos és sérült lélek rejtőzik, akinek időbe telik, hogy elfogadja a feléje irányuló szeretetet. A törékeny és ízületi betegségben szenvedő Maud szerepében Sally Hawkins brillírozok, és remekül kiegészítik egymást Ethan Hawke-kal. Kettejük kapcsolatát nem a mindent elsöprő szerelem jellemzi, hanem a lassú közeledés, a másik megismerése és elfogadása.
Maudie
A hitehagyott (2017)
Ethan Hawke karrierje kezdete óta mindig kereste a kihívásokat, várt arra a szerepre, melyben elmerülhet és mélységeiben tárhatja fel az emberi lélek rejtelmeit. Paul Schrader drámájában egy papot alakít, akinek morális kérdésekkel kell szembenéznie, marcangolja a bűntudat és tehetetlenség. Elveszett, Istentől remélne megváltást, miközben egyre romló egészségügyi állapotát alkohollal csillapítja. Amikor egyik híve tanácsért fordul hozzá, ő minden megtesz azért, hogy segítsen az állapotos nőnek.
A színész átlényegült és deprimált játékában ott van a mérhetetlen szenvedés és fájdalom, melyet szavak nélkül, pusztán a hallgatásával vagy épp a gondosan megválasztott szavaival, és reményvesztett tekintetével fejez ki. Ethan Hawke élete alakítását nyújtotta A hitehagyottban, ezért teljesen érthetetlen, hogy az Amerikai Filmakadémia mellőzte és nem jelölte őt Oscar-díjra.
A hitehagyott
Fekete telefon (2021)
Az elmúlt években Ethan Hawke igazi reneszánsz emberként könyveket írt, filmet rendezett, színházi gyökereit ápolta, sorozatokban (The Good Lord Bird, Holdlovag) tűnt fel és tovább bővítette filmes repertoárját. Legutóbbi szerepében pszichopata gyilkosként rémisztgeti a nézőket és a filmbéli gyerekeket. A Fekete telefon című horrorfilmet Scott Derrickson rendezte, akivel Ethan Hawke korábban a szintén démoni erőkkel operáló Sinisterben dolgozott együtt.
A Fekete telefonban Ethan Hawke félelmetes maszk mögé rejtőzve borzolja a kedélyeket, játékában pusztán a szemeire és a hangjára hagyatkozhat. Az eredmény ismét a színész rátermettségét igazolja, aki – elmondása szerint – 50 év felett bátrabban válogat a negatív és antipatikus hősök között.
A labilis és hátborzongató Portyázó figurája bevonul a színész ikonikus alakításai közé, csak azt sajnáljuk, hogy a 70-es években játszódó történetben nagyobb figyelmet kapnak a főszereplő gyerekek, mintsem Ethan Hawke karakterének kidolgozása. A film nem tér ki arra, hogy a férfit mi késztette arra, hogy gyerekeket raboljon és öljön. Ő a gonosz, akitől félni kell, és ennyi.
Fekete telefon
Ethan Hawke napjaink egyik legmenőbb színésze, aki 52 évesen ugyanúgy rajong a filmművészetért, mint gyerekkorában az Űrrandevú forgatásán. Mer kockázatot vállalni, felkarol fiatal tehetségeket és igazi kaméleonként beleolvad adott mű világába, ráadásul irtó produktív, évente 2-3 (ha nem több) produkció stáblistáján olvashatjuk a nevét. Csodálatra méltó a szerénysége és a szűnni nem akaró energiája, mellyel újra és újra képes meglepni bennünket. Ezért szeretjük őt!
