2003. 11. 25. csmozi
Az eredeti reklámfelhalmozás korát éljük. Az elhullott őszi levelek, telefirkált söralátétek, a bontóba küldött Moszkvics slusszkulcsa és kedvenc Filmvilág-számunk mellett félretesszük kedvenc reklámjainkat is, mint az idők tanúit. Néha aztán felnyitjuk az emlékek hűtőszekrényét, és zabálni kezdünk. Egyedül, a hajnali konyhában, hogy senki se lássa. Akik csoportosan szeretnek zabálni, azok az emlékeken túl egymás csámcsogásában is képesek gyönyörködni.
Az eredeti reklámfelhalmozás Pac-Manjei hazánkban harmadszor verődtek össze a kollektív emlékezet fridzsidere előtt, de a nagy tolongásban idén sem tudták megvárni a meghitt hajnalt, ezért már sötétedéskor nekiestek a sokszor lerágott csontoknak, édes cukormázba vont keserű piruláknak, tejszínhabtól fröcsögő aszalt szilváknak, megsavanyodott keleti édességeknek és egyszerű kétszersülteknek. A közös zabálás az emberiség ősi és kiolthatatlan vágya, és nemcsak közösségépítő, de az evés tárgyának specifikálódása óta kulturális, népművelői tevékenységnek is tekinthető. A jól megválasztott reklámok felfalása ugyanis mind a tudatos fogyasztót, mind a termék előállítóját segíthetik abban, hogy egy év múlva még jobban válasszák meg a közös falatokat, és addig is óvatosabban süssenek-főzzenek és lakmározzanak.
|
|
A Reklámzabálók Éjszakájának ötletadója egy nagytorkú francia, Jean Marie Boursicot, aki tízéves korában kapta első reklámtekercsét egy (talán éppen sztrájkoló) mozigépésztől, és azóta is serényen gyűjti a kereskedelmi célzatú kisfilmeket a világ minden tájáról, majd adja őket bérbe (szintén kereskedelmi célzattal) az önmagukat felvilágosultnak tartó rekláméhezőknek. A tekercskirály egyedül az asztali etikett szabályait nem osztja meg bérlőivel, így fordulhatott elő, hogy az egybegyűltek az ínyenc falatok mellé is csipszet ropogtattak és gumiitalokat döntögettek. A Kongresszusi Központ nagytermében a különböző blokkokba sorolt filmecskék a színpad fölé kifeszített vásznon futottak, ám a közismerten osztott-figyelmű nézők kedvéért még vagy három screen mosolygott a központi vászon közvetlen közelében, hogy bolti hűtőszekrényként hirdesse a szponzorok emblémáit. Az épület folyosóin feltörekvő és leszálló ágban lévő vállalkozások, ismert és ismeretlen márkanevek tömték be a bámészkodók száját, és akinek igazán szerencséje volt, az szemből is megcsodálhatta az energiaitalt osztogató félmeztelen lánykákat. Mindenki jelen volt, aki számít, csak azok nem, akiknek otthon nagyobb képernyőjük van.
|
|
Az ízléstelen körítés és a figyelemelvonó optikai effektusok nem csaphatták be a reklám kendőzetlen bájának szerelmeseit, hiszen ők meg tudták különböztetni a reklámot (körülbelül félperces, ötletes kisfilm) a reklám reklámjától (designstúdiók szép egyenlányai) és a reklám reklámjának reklámjától (energiaitalt osztogató csinos lány melle bimbaja) is. A hivatalos program mellett az egymás csámcsogásában is gyönyörködő tömeg a nagyteremben olyan izgatottan viselkedett, mint a
Knight Rider folytatását váró szombathelyi kisgyerek, aki némettudás híján sokkal jobban élvezi az Ö1 reklámjait, mint Michael és KIT heideggeri mélységű vitáit. A felfokozott hangulatnak köszönhetően szinte minden reklámfilmes geg működött a nézőtéren – ez a közös zabálás legnagyobb érdeme.
|
|
A legnagyobb tetszést – Ardai Tamás és Sas István nosztalgiahullámként érkező válogatásblokkjait leszámítva – a nagy multik ön-reflexív reklámjai (gyönyörű az orrom, csak eltömődött, ezért nem érzem, ha pukizom), a társadalmi célú hirdetések (ne vezess ittasan, ne viselj szőrmét, AIDS-esen is vállalj közhivatalt – bocsánat) és a kezdetlegesnek számító, harmadik világbeli alkotások aratták. Sajnálatos módon a programban a nagyobb támogatók reklámblokkjai is szerepeltek, így az elmúlt évben előkerült, világszenzációnak számító korai Bergman-reklámok helyett a NIVEA bársonyos-mosolygós arcait kellett számtalanszor megcsodálnunk. Félreértés ne essék, a svéd mester megélhetési művei nem is voltak tervbe véve, de egy igényes fesztiválnak illene figyelemmel kísérnie a reklámvilág legfrissebb híreit, eseményeit, arról nem is beszélve, hogy számtalan sikeres és elismert rendező kezdte (vagy folytatta) pályáját a reklámszakmában (Roy Anderssonra, a
Dalok a második emeletről rendezőjére mindkét kijelentés igaz).
Hiába futott az ősember a méregdrága CGI-dinoszaurusz elől, hiába szippantotta be a kutyagumi-szippantó a „lájtos” üdítőt fogyasztó hölgyikét, az est legmegdöbbentőbb alkotása egy szenegáli ételízesítő hagyományosan fantáziátlan és megdöbbentően célratörő reklámja volt. Pufók feketék tömött tálakról falatoznak, a fogyasztás és zabálás élvezetétől meghatódva belemosolyognak a kamerába, majd egy bársonyos férfihang kijelenti: ROF DAFA SAF. Ámen.
fotók - Köllő Killa
19:00 Kapunyitás
Meleg előételek:
20:00 Köszöntő
20:05 Megnyitó show
Levesek:20:15 I. külföldi reklámblokk
20.55 "Tavaly ezt zabáltátok!" A 2002-es Reklámzabálók Éjszakája sikerei
Főételek:21:05 Vodafone Reklámzabálók Kreatív Verseny indulóinak bemutatása
21:30 Toy Division koncert
21:45 II. külföldi reklámblokk
A szervezők mesterszakácsának ajánlata:22:30 Nivea Saga
22:35 Ardai Tamás reklámfilmjei
22:45 L'Oreal összeállítás
A konyhafőnök ajánlata:22:50 III. külföldi reklámblokk
23:35 Feeling '85 - Válogatás Sas István reklámfilmjeiből
Köretek:23:45 Vodafone Reklámzabálók Kreatív Contest díjátadása és a győztes filmek levetítése
23:55 A Vodafone Reklámzabálók SMS díjainak átadása
00:00 Régi idők társadalmi célú reklámjai - Válogatás a Magyar Nemzeti Film Archivum reklámfilmjeiből
Desszertek:
00:15 Macskássy Gyula eddig még nem látott alkotásai
00:25 Zabálás hajnalig - Külföldi reklámfilmcsemegék
20 órától folyamatosan: támogatóink promóciós versengése