Miről szeretnél filmet készíteni?
Nehéz erre egy mondatban válaszolni úgy, hogy ne fussak bele közhelyszerű magyarázkodásba. Írótársaimmal, Schlachta Fruzsinával és Mádl Miklóssal az Ül a lidérc az ágyon forgatókönyvének megírása során, egy kérdés mindig az érdeklődésünk homlokterében volt: hogyan lehetünk bizonyosak akár mindennapos, akár egész életünkre kiható döntéseinkben, miközben annyi mindenre, ami körbevesz bennünket, gondolok itt akár a legegyszerűbb, leghétköznapibb dolgokra is, nincsenek megnyugtató válaszaink. Főhősünk, Eszter, ezt nem tudja elfogadni, ezért útja hit és őrület határmezsgyéjén vezet: miközben párkapcsolatának lebomlásának stációit követjük nyomon. A felek szeretik, megértik és segítik egymást, mégis valami alapvető dolog hiányzik. Annak eredtünk a nyomába, hogy mi lehet ez az alapvető dolog. Mindezt a horrorfilm műfajába ágyazva: a filmterv világának a felépítéséhez az ősi magyar hiedelemvilág motívumait, figuráit és rémalakjait használtuk fel.
Mióta és miért foglalkoztat ez a téma?
Már gyerekkoromban előszeretettel forgattam A magyar nép hiedelemvilága című könyvecskét, és Steven Spielberg és George Lucas korai gyöngyszemeitől ájultan, arról álmodoztam, hogy egyszer nekem ezekből a magyar népi hiedelmekhez kapcsolódó történetekből kellene filmet készítenem. De komolyan azon gondolkozni, hogy ennek bármilyen realitása lehet, csak most a nyáron, kifejezetten az Inkubátor pályázat kapcsán kezdtem. Az adott bátorságot, hogy megnéztük a moziban a Tűnj el című filmet, ami egyébként amolyan egyszer nézős nyári kaland, mégis akkor lenyűgözött a film könnyedsége és a bátorsága. „Hát igen ezt így is lehet, jó, akkor ezt én is ki fogom próbálni.”
Vízkeleti Dániel
Milyen műfajban gondolkodsz, milyen vizuális világot képzelsz el?
A már említett horror műfajban gondolkozok, de nem azért, mert különösebb vonzódásom lenne a műfaj iránt, – bár sok klasszikus darabot nagyra tartok, mint Argento Suspiriáját, David Lynch Radírfejét, Romero Élőhalottak éjszakáját, és a Lelkek Karneválja vagy az Ijesszük halálra Jessica-t című filmek közvetlenül is inspirálták ezt a tervünket –, hanem mert úgy gondolom, hogy ha a horror műfaj szabályrendszerét valamelyest képesek vagyunk iránytűként használni, akkor a kisköltségvetésű kereteket megtartva tudunk elképesztően fantáziadús jelenetekben gondolkozni. Most ez izgat nagyon: a hétköznapi keretekből kiindulva egy fantáziavilág feltárása minimál eszközökkel, amely aztán hőseinkkel kölcsönhatásba lép, mindezt úgy, és ez az igazi kihívás, hogy a néző értse és élvezze. Ez a gondolkodásmód természetesen a film vizuális világára is rá fogja nyomni a bélyegét, de ennél többet erről még, ebben a fázisban, felesleges lenne mondani.
Milyen lehetőséget látsz az Inkubátor programban? Részt vettél a tavalyi fórumon?
Erre elég egyszerű választ tudok adni: azt a lehetőséget látom, hogy most valós esélyt kaptam arra, hogy kezdő, friss diplomás filmrendezőként nagyjátékfilmet készíthessek. Az Inkubátor Programot egy kivételesen jó kezdeményezésnek tartom. A tavalyi fórumon sajnos nem tudtam részt venni.
Hogyan készülsz a pitch fórumra? Vettél már részt hasonlón?
A Filmművészetin, a rendező szakon már hallgattunk pitch-elésről előadást Lovas Balázstól, és akkor tartottunk is próba pitcheket, és most is nagyon hasznos volt, hogy a Filmalap szervezett egy felkészítő kurzust, külföldi szakember bevonásával is, de még élesben nem, úgyhogy nagyon izgulok. Szerencsére nem vagyok egyedül: ketten fogunk pitchelni, Kele Fodor Ákos író-költővel, akivel az alapötletet kitaláltuk és csiszoltuk. Vele készülünk közösen, együtt elmondjuk hangosan és alakítunk ahol kell, Ákos elég szigorú ebben, szóval jó kezekben vagyok.
Mennyire látod magad előtt a "kész filmet", és mekkora szabadságot hagysz a változtatásnak?
Az elejétől fogva megvan, hogy az Ül a lidérc az ágyon-nak miről kell szólnia, és hogy milyen lesz az a szerkezet, amivel ezt a történetet el lehet mondani, de ezen kereteken belül minden folyamatosan változott és változik. A forgatókönyv állandóan alakul, de ez a magot nem érinti, sőt az egyre keményedik közben. Úgyhogy ezen keretek között a változtatásnak nagy szabadságot hagyok. Nyilván vannak dolgok, amiken nem lehet változtatni, például, hogy vidéken kell, hogy a történet kibontakozzon, mert a népi hiedelemvilágból merítünk (bár egyszer majdnem a fővárosba helyeztük az egész cselekményt), de például majd még a casting és a helyszínkeresés is olyan dimenziókkal fogják gazdagítani a filmtervet, amit egyelőre még el sem tudunk képzelni. Nem vagyok az a változtatástól megijedős fajta, csak ahhoz a meglévő cölöpökön biztos lábakon kell állni.
A korábbi filmes tapasztalataid hogyan kapcsolódnak ehhez a tervhez?
A film témája elvétve több rövidfilmemben is megvan, de ennyire erős, szimbiotikus kölcsönhatásba még soha nem léptek egymással ezek az elemek. Azt hittem, hogy valami nagyon frissbe és újba fogok most belevágni, már magamhoz képest, aztán a munka során esnek ki a csontvázak a szekrényből, ja igen már abban vagy ebben a rövidfilmemben, forgatókönyvemben is előkerült ez vagy az a témafelvetés, problémarendszer. Ezek nem feltétlenül jó élmények nekem, lezáratlanságra utalnak, amiket mégsem oldottam meg magamban, de nagyon szerettem volna. De majd most, reméljük sikerül!
Milyen élményeket, tapasztalatokat jelentett számodra a korábbi rövidfilmjeid elkészítése?
Minden tapasztalatot, aminek birtokában el tudtam rugdosni ezt a tervet eddig, a korábbi, Filmművészetin forgatott rövidfilmjeimből, illetve barátok, mentorok melletti filmes munkákból merítettem, szerencsés vagyok, mert a közelmúltban például Kocsis Ágnes mellett dolgozhattam. Már a gimnáziumban és utána a filozófia szakon is foglalkoztam amatőrfilmezéssel, de igazából a filmkészítésről mindent a Filmművészetis osztályfőnökömtől, Gothár Pétertől tanultam. Ő a gyakorlati oktatás híve, elképesztő mennyiségű rövidfilmes gyakorlatot adott fel. Igazán csak mostanra kezdem belátni, hogy mennyire igaza volt ebben.
Kikkel, milyen csapattal jelentkeztetek az Inkubátorba?
Sikerült felépíteni a filmterv köré egy írócsapatot, amihez a Filmalap fejlesztőitől is kellő bátorítást kaptam. Mádl Miklós és Schlachta Fruzsina társírók mellett a már említett Kele Fodor Ákossal húztuk át magunkat az elmúlt hónapokon a könyv fejlesztése közben. A tervet rendszeresen megosztottam Kiss Marcell-lel, aki a rendező osztályunkkal párhuzamosan indult, Máthé Tibor által vezetett operatőr osztály tagja volt, és a vizsgafilmjeinket és diplomafilmünket is közösen forgattuk, és ha sikerül megkapnunk a gyártási támogatást, ezt is együtt szeretnénk készíteni.
