Miről szeretnél filmet készíteni?
Gyuri (45) éjszakai kidobóként dolgozik egy szórakozóhelyen, magányosan él. Egy nap váratlanul beállít hozzá négy éve nem látott volt élettársa külföldről, és kész helyzet elé állítja: vigyáznia kell közös gyermekükre, míg a nő munkát vállal egy óceánjáró hajón. Niki (11) felügyelete nagy feladatot ró Gyurira. A férfi, aki az éjszakában bármilyen konfliktusba beleáll, a lányával szemben tehetetlennek bizonyul. Viszonyuk kezdetben terhelt, ám lassan feloldják egymás gátjait, és egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Mikor Niki anyja visszatér, hogy hazavigye a lányt külföldre, Gyuri rájön, hogy nem akarja még egyszer elveszíteni gyermekét, és radikális lépésre szánja el magát.
Mióta és miért foglalkoztat ez a téma?
Édesapámmal való kapcsolatom hosszú időre megszakadt kislány koromban, mikor váratlanul több évre eltűnt az életünkből. Előtte rengeteget voltam vele, leginkább ő vigyázott rám, mindenhova cipelt magával, rajongtam érte. Így akarva - akaratlanul ráláttam azokra a nem mindig tiszta ügyeletkre amikben részt vett. Mielőtt eltűnt az életünkből is viharos volt a kapcsolatunk, de miután egyik nap újra visszatért hozzánk, még nehezebb lett a kettőnk viszonya, mint bármikor előtte. A filmben is egy hasonlóan nehéz, sok szinten terhelt apa – lánya kapcsolatot szeretnék bemutatni.
Kis Hajni
Milyen műfajban gondolkodsz, milyen vizuális világot képzelsz el?
A történet egy személyes indíttatású szerzői film, ami alapvetően drámai hangvételű, többségében szenvedélyes, érzelmes jelenetekkel, mely a szereplők karakteréből adódik. Ezenfelül a filmet folyamatosan átjárja a humor; ami Gyuri nyers, ironikus, gyakran zavarba ejtő stílusából fakad. A kamera legtöbbször dokumentarista stílusban van jelen, azt az érzetet keltve, mintha a valóságnak egy szeletébe nyernénk bepillantást. Azonban párhuzamosan használunk a filmnek meghatározó pontjain fix kamerát is, hogy líraian emeljünk el adott jeleneteket. Ellene megyünk viszont minden giccsbe hajlásnak, pont ezért a zene használat néhol kontrasztot teremt, vagy épp kifiguráz egy-egy patetikus helyzetet.
Milyen lehetőséget látsz az Inkubátor programban? Részt vettél a tavalyi fórumon?
Részt vettem a tavalyi fórumon, mert már akkor tudtam, hogy szeretnék jelentkezni a következőre. Mikor láttam az izgatott jelölteket a színpadon, azt gondoltam, hogy mennyire nem lennék a helyükben, - hát most itt vagyok. Kezdő filmesként nagyon jó lehetőségnek tartom a programot, hatalmas támogatást és biztonságot jelentene bekerülni, főleg így az egyetemi éveim után. Jelenleg nem is kívánhatok többet, minthogy szabadon dolgozhatok az első nagyjátékfilmemen.
Hogyan készülsz a pitch fórumra? Vettél már részt hasonlón?
Még nem vettem részt pitch fórumon, izgulok is rendesen. Jelenleg próbálom a filmnek a lényegét hét percben minél pontosabban átadni, összesűríteni. Időre mérve gyakorlok, és alakítom a visszajelzések alapján. Készülök vizuális anyaggal is karakter tanulmány céljából. Több kidobóval ismerkedtem meg az utóbbi időben. Van egy akinek a kislányával való kapcsolata nagyon megfogott, vele forgattam néhány napot, abból vágtunk össze most egy másfél perces mood anyagot. Fontosnak tartom továbbá, hogy a pitchen a személyes érintettség is szóba kerüljön, ez egy fontos motiváció a film elkészítésében.
A Last Call című kisfilm forgatásán
Mennyire látod magad előtt a "kész filmet", és mekkora szabadságot hagysz a változtatásnak?
Sok minden megvan már a fejemben. Rengeteg jelenetet látok magam előtt, tulajdonképpen ez sokszor már az írásnál összeáll bennem. Ugyanakkor nagyon sokat építek, és hagyom befolyásolni a „kész“ anyagot a casting és a próbák során. Meglévő jeleneteket szoktam különböző improvizációs helyzetekbe átültetni, ilyenkor mindig nagyon valóságos, őszinte pillanatok tudnak születni.
A korábbi filmes tapasztalataid hogyan kapcsolódnak ehhez a tervhez?
Ahogy a Szép alakban, vagy a Last Call című kisfilmemben, most is egy olyan emberi drámát állítok a középpontba, amelyben közel tudok hozni egy a társadalom által megbélyegzett karaktert, aki a szélsőséges, sokszor illogikusnak tűnő döntéseivel felborítja a világról kialakított jól bevált mintáinkat. Továbbá most is fontos számomra az önirónia és a humor megjelenése a filmben, ezt a hétköznapok látszólag egyszerű, jelentéktelen helyzeteinek leleplezéséből merítem.
Milyen élményeket, tapasztalatokat jelentett számodra a korábbi rövidfilmjeid elkészítése?
Nagyon sokat adott a korábbi filmjeimnek az elkészítése. Leginkább lelkileg vesznek igénybe ezek a munkák, sokszor teljesen kiszolgáltatom magam az anyagnak amin dolgozom, mert mindig valahogy kapcsolódnak az életemhez. A legtöbbet azonban az első dokumentumfilmem elkészítéséből tanultam (2.em címen). Ott a valóságnak egy olyan nyers igazságára láttam rá, ami teljesen átírta a fikciós filmről addig kialakított képemet.
Kikkel, milyen csapattal jelentkeztetek az Inkubátorba?
Folytatom a közös munkát azzal a csodálatos csapattal, akikkel az egyetemi éveim alatt kezdtem el dolgozni (Színház – és Filmművészeti Egyetem, 6x6). Nem csak a saját szakterületükben kiválóak ők, hanem azon felül is rengeteget tesznek hozzá lelkileg az adott projekthez, amin épp dolgozunk. A forgatókönyvet Szántó Fannival írjuk, Nyoszoli Ákos operatőr, Gorácz Vanda vágó, Pongor András hangmester, látványtervező Nyitrai Anna, és most már kiegészülve a film producerével, Berkes Julival.
