Miről szeretnétek filmet készíteni?
Lőrincz Nándor: A Garázsmenet című nagyjátékfilmterv egy szexuális bántalmazás felderítését meséli el, kivételesen a férj szemszögéből. A feleség egy átbulizott éjjel után azt meséli férjének, hogy egy idegen megerőszakolta. Az esetnek a nő volt az egyetlen szemtanúja. Nyomok, sérülések és tanúk híján a rendőrségnek nehéz dolga van, ráadásul sorra derülnek ki az újabb zavaró részletek az esetről. A férjnek a film során szembe kell néznie az áldozathibáztatás kultúrájával és azzal, hogy a környezetben uralkodó szkepszis alól ő sem tud kibújni. A magát felvilágosult, empatikus embernek ismerő főszereplő először találkozik élete során azokkal a korlátaival, amikről nem is tudott, és amik megingatják a bizalmát feleségében.
Lőrincz Nándor és Nagy Bálint
Mióta és miért foglalkoztat titeket ez a téma?
Nagy Bálint: Már több mint két éve velünk van ez a filmterv, és ami igazán foglalkoztat benne minket az az, hogy egy ilyen folyamatot ezúttal ne az áldozat szemszögéből mutassunk be. Minket az az ember érdekel, akinek a feladata a támogatás és a segítség lenne, és akinek mégis megbicsaklik a hite.
L.N.: Maga a folyamat a legérdekesebb számunkra: hogyan bizonytalanodik el valaki, hogyan és miért veszíti el apránként a bizalmát külső nyomásra? Kényes téma, de nagyon is mélyen gyökerezik társadalmunkban a kétely az ilyen bűneseteknél. Vannak olyan bonyolult élethelyzetek, amikor nehéz hinni és bízni, és könnyebb hagyni helyette hogy a körülmények és a környezet magával sodorjon minket. Főszereplőnk, Dénes is ebbe a hibába esik.
N.B.: Az alattomos alkotói célunk pedig az, hogy vele együtt a néző is elbizonytalanodjon a feleség igazában. Úgy gondoljuk, hogy így tudjuk a film végén igazán hatásosan ráébreszteni a filmnézőket arra, hogy néha milyen kevés kell a kételkedéshez, ami mindannyiunkban ott rejlik - még ha nehéz is ezzel szembenézni.
Milyen műfajban gondolkodtok, milyen vizuális világot képzeltek el?
L.N.: Letisztult, minimalista, tudatosan komponált képi világot képzelünk el, ami egyben átadja a budapesti hétköznapok hangulatát. A főszereplőben növekvő feszültség érzékeltetésének érdekében hosszúsnittekben és fix totálokban egyaránt gondolkodunk.
N.B.: A Garázsmenet egy bűnügyi elemekkel operáló társadalmi dráma, ezért valós terekben és létező helyszínekben kell gondolkodunk, melyek meghatározó alkotóelemei lesznek ennek az átgondolt, reális képi világnak.
Milyen lehetőséget láttok az Inkubátor programban? Részt vettetek a tavalyi fórumon?
L.N.: Az Inkubátor programban most próbáljuk ki magunkat először. Elsőfilmesként fontos számunkra, hogy filmünk a jelenben játszódjon és a jelenről szóljon. Úgy érezzük, hogy ezzel lehetőségünk lenne aktuális, a közvetlen környezetünket érintő problémákról beszélni a leendő nagyjátékfilmünkben. Örülnénk, ha a program keretében valósulhatna meg a Garázsmenet, mert fontosnak tartjuk a film felvetését, és abban bízunk, hogy az elbizonytalanodás folyamatának bemutatásával újat tudunk mutatni a témában.
Hogyan készültök a pitchelésre? Vettetek már részt hasonlón?
N.B.: Nagyjátékfilmet még sosem prezentáltunk, tehát ilyen értelemben ez egy új kihívás. Mindenki számára nehéz feladat hét percben érthetően és átélhetően átadni egy komplex mozifilmet. Nekünk azért sincs könnyű dolgunk, mert a filmtervünkben inkább a történet elmesélésének a módja az egyedi, nem pedig maga a sztori. Kétségkívül sokat segítettek a külön alkalmak, amikor elpróbálhattuk mindannyian ezeket a pitcheket és meghallgathattuk az ott ülők benyomásait. Mi is ezen visszajelzésekből kiindulva fejlesztettük a pitchünket a hónapok során.
Mennyire látjátok magatok előtt a "kész filmet", és mekkora szabadságot hagytok a változtatásnak?
L.N.: Nehéz nem magunk előtt látni a leendő filmet, hiszen régóta velünk van ez a filmterv, a forgatókönyv kidolgozása során pedig igazán mélyre kellett ásnunk magunkat a jeleneteinkben. A Garázsmenet közegét elég jól ismerjük, de nem csak az alkotói folyamat miatt, hanem azért is, mert közvetlen környezetünk karakterei és terei ihlették.
N.B.: Maga a történet és a mögötte rejlő szándék nem hiszem, hogy változni fog a jövőben, de azért mi alapvetően hiszünk a változtatásokban. Eddig minden mozgóképes projektünknek és filmötletünknek jót tett, ha nyitottak és fogékonyak voltunk a változásokra. Ez a Garázsmenet esetében sem volt és lesz másképp.
A korábbi filmes tapasztalataitok hogyan kapcsolódnak ehhez a tervhez?
N.B.: Ebben a filmtervben sok minden összpontosul abból, ami minket a filmkészítésben érdekel. Ilyen értelemben a Garázsmenet mind a filmélményeink, mind a korábbi munkáink egyfajta esszenciája. Most sikerült igazán megtalálni a hangunkat, és egy önazonos, az ízlésünket leginkább tükröző filmet megálmodnunk.
L.N.: A rövidfilmjeink általában elég szigorúak formailag. Érdekes, hogy míg a színészvezetésben gyakran élünk az irányított improvizációval, addig képileg jellemzőbb ránk, hogy átgondolt terv szerint haladunk. Azt gondolom, hogy ez a kettősség meg fog jelenni az első nagyjátékfilmünkben is.
Milyen élményeket, tapasztalatokat jelentettek számotokra a korábbi rövidfilmjeitek elkészítése?
L.N.: A napokban fogjuk befejezni legújabb kisfilmünk utómunkáját, amit a hetekben forgattunk. A tudatos formalitás abban is fontos, de vizuálisan mégsem egyértelmű referencia számunkra a Garázsmenet kapcsán. Témájában és karaktereiben viszont igen, ugyanis ott is egy olyan harmincas férfit figyelünk meg, akit a prekoncepciói és a felszínes értékrendje sarkall rossz döntésre.
Kikkel, milyen csapattal jelentkeztetek az Inkubátorba?
N.B.: Az Inkubátorba, mint alkotópáros jelentkeztünk. A film végleges stábján a pitchfórum után lesz alkalmunk mélyebben elgondolkodni, amennyiben lehetőségünk nyílik rá. Persze a sokéves munkakapcsolatokból kialakult már körülöttünk egyfajta alkotói-baráti kör, akikkel nagyon jó érzés lenne közösen elkészíteni első nagyjátékfilmünket.
