A történet főszereplője a 18 éves Júlia, aki egy erdélyi bányavárosban él. Egyik nap részt vesz egy modell-válogatáson, amelyről kiderül, hogy pornó casting. Mikor a róla készült meztelen videó felkerül az internetre, Júlia a holland pornórendező, Nick Van Diemen után indul, hogy tisztára mossa a becsületét. A férfi viszont nem hajlandó letörölni a videót, csak ha a lány ledolgozza az árát. Júlia hamarosan a férfi fordítójává, majd asszisztensévé válik. Akarata ellenére belelát a pornóipar működésébe és egyre inkább Nick hatása alá kerül. Segédkezni kezd a magához hasonló naiv lányok felkutatásában és becserkészésében. Hogy megvédje a saját tisztaságát, másokat kell a mocsárba rántania. Amikor viszont ráeszmél, hogy áldozatból maga is elkövetővé vált, talán már késő visszafordulni.
Csoma Sándor
Mióta és miért foglalkoztat ez a téma?
Még tinédzser koromban találkoztam egy pornó casting sorozattal az interneten. Volt egy videó, amiben egy 18 éves szűz, erdélyi lány érkezett a castingra. Hiába állt ellen az elején – amikor kiderült, miről is van szó -, végül a pornórendező szuggesztív rábeszélőképessége révén és valószínűleg némi pénz felajánlása után, lefeküdt a férfival a kamerák előtt. A legmegdöbbentőbb pedig csak ezután következett: Ahogy feküdtek az ágyon, a lány azt mondta a pornórendezőnek, hogy szerelmes belé. Itt döbbentem csak rá, milyen összetett motivációk állnak egy ilyen döntés mögött és hogy a pénztelenség mellett gyakran a legelemibb katalizátor a szeretethiány. Eldöntöttem, hogy egyszer filmet készítek erről a lányról, elképzelve honnan jött és mi történhetett vele a casting után.
Milyen műfajban gondolkodsz, milyen vizuális világot képzelsz el?
A műfaját tekintve elsősorban a dráma dominál. De a legjobb drámákat is érdemes némi humorral megtölteni, mintegy oldásként. Az egész pornóiparnak van egyfajta szürrealitása, amiben egyszerre meg tud jelenni ez a két műfaj. A film vizuális világa elég határozottan megvan bennünk. A diplomafilmünk során már foglalkoztunk a témával és sikerült találni egy megfelelő képarányt, világítás konstrukciót és kompozíciós struktúrát, amit szívesen végigvinnénk egy nagyjátékfilmen keresztül. Az operatőri munkára a legjobb visszajelzés érkezett: rangos nemzetközi operatőr fesztiválon, az IMAGO-n nyerte meg Balázs István Balázs a legjobb diákfilm kategória fődíját. A zsűriben az Oscar díjas operatőr legenda, Roger Deakins is helyet foglalt.
Hogyan készülsz a pitch fórumra? Vettél már részt hasonlón?
Az Egyetemen már volt olyan óránk, ami a pitcheléssel foglalkozott - Petrányi Viki tartotta -, de a Filmalap is mindent megtett, hogy felkészítsen minket. Először Lovas Balázs tartott nekünk előadást, majd Sybille Kurz workshop-ján vehettünk részt, ami a pitchelés művészetével foglalkozott. A 7 perces pitch során sokan használnak vizuális anyagot a filmterv érzékletesebb bemutatása végett. Ebben én sem leszek kivétel. Igyekszem majd többször elpróbálni a stábtagok előtt, illetve Mécs Mónika is jelezte, hogy szívesen meghallgatnának az Inforg irodában. A magam részéről már pitcheltem egyszer élesben, éppen egy korábbi Inkubátor program keretein belül. Kicsit stresszes, kicsit izgulós, de összességében jó emlékként maradt meg az emlékezetemben.
Mennyire látod magad előtt a "kész filmet", és mekkora szabadságot hagysz a változtatásnak?
A Filmalap felé leadott forgatókönyvek, gyakran sokat változnak még egy esetleges győzelem után is. Az én könyvem is elég kezdetleges stádiumban van, amin mindenképpen dolgozni fogok az eredménytől függetlenül, hiszen nagyon fontosnak találom, hogy a forgatás előtt letisztuljon a történet, pontos és követhető legyen. Szeretek mindenre nagyon felkészülni, de ugyanakkor nagyon fontos rendezői tulajdonságnak tartom, ha valaki képes változtatni dolgokon a forgatás pillanatában is, ha arra van igény. Sose kérem vissza szó szerint a dialógusokat és mindig nagyon szeretem, ha a színészekkel együtt tudunk ötletelni, akár a jelenet próbája közben is.
Egy korábbi vizsgafilmemnél történt meg a következő eset. Külsőben forgattunk, elég feszített tempóban és olyan kiszámíthatatlan volt az időjárás, hogy bármikor elkezdhetett zuhogni. Így kitaláltam a jelenetnek egy esős verzióját is, amiben a tétek, az ívek, ugyanazok maradtak, de az esőre reagálva az alaphelyzet változott meg. Szerintem fontos, hogy a rendező a lehető legélesebben és leggyorsabban tudja lereagálni az akadályokat!
Jelenet a Casting című kisfilmből
A korábbi filmes tapasztalataid hogyan kapcsolódnak ehhez a tervhez?
Édesanyám nem régen azt mondta, hogy a filmjeimben mindig egy rossz döntést hozó karakter lélekábrázolása van a központban, akinek a film mindig megpróbálja megtalálni a maga igazságát. Magamtól sosem leltem volna rá erre az összefüggésre, de igazat kellett adjak neki. Mindig is nagy szükség volt az emberi empátiára, manapság pedig ez különösen igaz. Az ítélkezés és a megbélyegzés helyett a megértésre és a megbocsájtásra szeretném fektetni a hangsúlyt. Azt szeretném elérni, hogy a néző – azonosulva a karakterrel – végig azt érezze, hogy ez akár vele is megtörténhetne, hiszen mindannyian követünk el hibákat.
Magában a drámai műfajban már sok tapasztalatom van, valamint a színész arcára, rezdüléseire fókuszáló történetmeséléssel is próbálkoztam már. Így a rövidfilmes alkotások után, a megszerzett tudásomat szeretném nagyjátékfilm hosszúságban kipróbálni.
Milyen élményeket, tapasztalatokat jelentett számodra a korábbi rövidfilmjeid elkészítése?
Enyedi Ildikó mondja mindig, hogy a rendező egy döntéshozó gép. Tényleg összeszámolhatatlan mennyiségű döntést kell meghozni, mire egy film elkészül és egyszerűen lehetetlen, hogy az ember ne hibázzon. Én minden filmem után kíméletlen analízisbe kezdek és mindenki őszinte véleményét kikérem, hogy pontosan lássam, mit rontottam el, mi nem volt érthető, milyen gyengeségeimen kell javítanom a következő filmemben. Eleinte gyakran az élettől is elment a kedvem egy ilyen analízis után, de aztán aludtam rá egyet és újult erővel tértem vissza a feladataimhoz. Csatákat lehet veszíteni, a háborút kell megnyerni!
A Casting forgatásán
Kikkel, milyen csapattal jelentkeztetek az Inkubátorba?
A csapat nagy része lelkes, frissen végzett fiatalokból áll, akikkel a korábbi vizsgafilmek során ismerkedtünk, barátkoztunk össze. Mind nagyszerű szakemberek, kreatívak, nagy munkabírásúak, és ami a legfontosabb: nagyon megnyugtató és inspiráló együtt dolgozni velük.
Csak néhány nevet említenék a legfontosabb posztokon, különben kisregényt lehetne írni a stábtagokról: Balázs István Balázs operatőrrel már két sikeres kisfilmet is készítettünk. Egy kiemelkedő operatőri munkához pedig egy kiemelkedő ízlésű látványtervező is dukál, őt találtam meg Nyitrai Anna személyében. Zándoki Bálint hangmester talán a legrégibb bajtárs, végtelenül precíz és megbízható. Márton Dániel vágó, akinek olyan kreatív ötletei vannak, amelyek senki másnak nem jutnának eszébe. Szántó Fannival dolgoznék tovább a történeten, mert ő a legérzékenyebb forgatókönyvíró, akivel találkoztam. És aki szintén kihagyhatatlan a listából: Szabó Mátyás, aki mint rendezőasszisztens és munkatárs lenne mellettem a forgatáson. Ha valamiben elbizonytalanodom, ő a megfelelő ember, akinek kikérhetem a tanácsát!
Milyen lehetőséget látsz az Inkubátor programban? Részt vettél már korábban?
Az Inkubátor program remek lehetőség az első filmre készülőknek, ahol kemény munkával, kreativitással az ember végre bizonyíthat a szakma felé, hogy képes megbirkózni egy nagyjátékfilm levezénylésével. Immáron másodszor jutottam az Inkubátor program döntőjébe. Két éve, egy 90-es években játszódó road movie-t pitcheltem, ami a VHS címre hallgatott. Akkor éppen lecsúsztunk a fő nyertesek listájától, különdíjjal gazdagodtunk, ami forgatókönyv fejlesztést eredményezett a Filmalap berkein belül.
Idén szeretnék bejutni az 5 nyertes közé, hogy több sikeres kisjátékfilm után végre az egész estés kategóriában is megmutathassam magam, elmesélhessek egy izgalmas és elgondolkodtató történetet a nézőknek és esetleg nemzetközi fesztiválokon is képviselhessem az országot.
Csoma Sándor Casting című kisfilmje múlt héten a 7. Friss Hús versenyprogramjában szerepelt. Inkubátoros interjúink tovább folytatódnak, az előző beszélgetéseket itt lehet elolvasni.
