Az eredetileg “munkások ünnepének” nevezett nap története a szociáldemokrácia kialakulásához, a II. Internacionáléhoz kötődik, majd 1891-ben hivatalosan is a „munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé” nyilvánították május elsejét. Először a Szovjetunióban vált az egyik legnagyobb ünneppé, aztán a II. világháborút követően jelentős, ha nem a legnagyobb, nemzetközi szocialista ünneppé nőtte ki magát, elsősorban a szocialista-kommunista keleti blokk országaiban, így nálunk is.
A filmművészet mindig is szerette a monumentális, nagy tömegjeleneteket, így a május elsejei felvonulások is beépültek a legkülönbözőbb műfajú filmekbe, a híradóktól kezdve a kísérleti-, dokumentum-, és játékfilmekig. Az általunk kiválasztott filmek egy része a nemzeti ünnep egykor oly kényszeredett látszatboldogságát állítják pellengérre, de az összkép a korabeli propagandafilmek nélkül sem lenne teljes, melyek az ország egységét és a jólétet voltak hivatottak bemutatni.
1. Filmhíradó (1946)
A Magyar Filmarchívum jóvoltából az 1914 és 1949 közötti időszak filmhíradói elérhetőek a www.filmhiradokonline.hu oldalon. A Filmhíradók Online máig egy alig feldolgozott, sokórányi film- és kultúrtörténeti kincs, izgalmas történelmi lenyomatát adják a kornak, amelyben készültek, egyben a Horthy- rendszer nyilvánosságának és a háborús propagandának a működése is nyomon követhető általuk. A II. világháború után a MAFIRT Krónika 26-os számában az 1946-os május elsejei felvonulást nézhetjük végig, a tömegek Tildy Zoltán köztársasági elnök erkélye alatt is elvonultak. Az ajánlott filmhíradóban így emlékeznek meg a szabad május elsejéről: „Ilyen hatalmas méretű felvonulást, ilyen egységes akarattal történt tömegmegmozdulást, ilyen pompás ünnepséget még nem látott Budapest.”
2. Új tavaszi seregszemle (1957)
Az 1956-os forradalmat követő évben soha nem látott, hatalmas felvonulással ünnepeltette magát az MSZMP május elsején. A “dolgozó nép” tömegdemonstrációjának méltó megörökítésére még propaganda filmet is forgattak, amely a Magyar Népköztársaság egységéről és békéjéről tudósított, de láthatunk benne részletet az ünnepi felvonulásról is. Az ünnepségről tudósító Új tavaszi seregszemle három részből tevődött össze, mi a budapesti Hősök terei felvonulást és Kádár János beszédét választottuk ki. Egyébként a film első része egy falusi idillt mutat be, a felvételek az egész országra kiterjedő ünnepi hangulatról számolnak be, a harmadik részben pedig a városligeti majálisról láthatunk egy összeállítást, ahol a dolgozók önfeledten szórakoznak május elsején. Sör, virsli, miniszterek, boldog munkáscsaládok képei tanúskodnak arról, hogy hazánkban ismét béke, jólét és egyetértés uralkodott 1957 május elsején.
3. Csocsó, avagy éljen május 1-je! (2001)
Koltai Róbert 2001-es filmjében a “régi világ” az eltűnt gyermekkor nosztalgiája keveredik a szocializmus kliséivel és fojtogató légkörével. A hangulat keserédes, a filmben végig növekszik a feszültség, ami a film végi május elsejei felvonuláson tetőzik. A film szürreális záróképeit ajánluk a nemzeti ünnep alkalmából és érdemes újra elidőzni Csomai Gusztáv testnevelőtanár történetén.
4. Mákosrétes (1987)
Hasonlóan a Csocsóhoz, ellentmondásos hangulatot idéz meg a Közgáz Vizuális Brigád két alkotójának (Czabán György és Ganczer Sándor) Mákosrétes című kisfilmje is. A képsorokon május 1-jei felvonulást látunk, és a majálist ahol a családtagok együtt ünnepelhetik a munka ünnepét a napsütötte rakparton, miközben kukoricát majszolnak és a jól megérdemelt sörüket kortyolják. (Ugyanez a majális hangulat, céllövölde, körhinta megjelenik a rendezőpáros egy másik kisfilmjében, a Kikészítőgyárban is.) A transzparensek nagybetűkkel hirdetik a szocializmus nagyságát, ám a film alatt hallható derűs hangulatot árasztó munkásdal szövege néhány helyen ellentmond ennek a kedélyes békének: „őszbe vegyül a papa, bajsza csücske már, géppisztolya rapapa mégis jól talál, nem nyúl hozzá a mama, nem szabad neki, ő csak a rétest sütögetheti”. Ez a kettősség végig uralja a filmet, mintha egy gúnyos fricska volna egy önmagából teljesen kifordított világról.
5. Jancsó Miklós: Hősök tere - szubjektív történelmi mese I-II (1998)
Jancsó Miklós nem csak nagyjátékfilmeket rendezett, hanem dokumentumfilmeket is, a pályafutását a Híradó és Dokumentumfilm Stúdióban kezdte. Dokumentarista munkáira inkább a szabad asszociációs technika a jellemző, filmes jegyzeteknek is lehetne őket nevezni, hiszen sokszor nagyon személyes hangvételű filmekről van szó. A Hősök tere két része is ezekhez a filmekhez áll közel, jellemzően eklektikus, esszészerű. Magyarország jelenkori történelmének ironikus összegzését adja főleg archív anyagok felhasználásával.
Míg az első rész inkább a hivatalos, protokoll eseményekről tudósít, addig a második inkább a „személyesebb” jellegre koncentrál. Az események nehezen választhatóak el egymástól, több jelenetben alig állapítható meg, hogy pontosan mi történik. De a film tétje is ehhez a kuszasághoz kapcsolható, különböző ideológiájú felvonulások, egy rendszert éltető, majd annak végét éljenző gyűlések sorakoznak egymás mellett. Május elsejei felvonulások képei is megtalálhatóak az archív anyagok között. A második részben fedezhető fel a felvonulásokról több felvétel, bár eligazító szövegek hiányában elég nehéz észrevenni ezeket. A május 1-jei felvonulások is tágítják a Hősök tere, és a 20. századi magyar történelem abszurd univerzumát.
Ez a cikk először 2015. április 30-án jelent meg a Filmhu oldalán.
borítófotó: Kern András és Máté Gábor a Csocsó, avagy éljen május elseje! című filmben.
